171. Bourdial, Isabelle: A világűr és a világegyetem.
{mosimage}
Kapható a könyvesboltokban.
Albumszerű (21 x 28 cm méretű), végig fényes papíron futnak a színes képek és a szövegek.
Nem gyermekeknek, inkább a középiskolás korosztályú ifjúságnak szóló könyv, de az érdeklődő felnőttek is haszonnal forgathatják. A szokásos útvonalon végigvezeti olvasóját a csillagászaton: csillagászattörténet (a kezdetektől napjainkig), a Naprendszer kis és nagy égitestjei, a csillagvilág érdekességei, a Tejútrendszer, a galaxisok, a kvazárok. Az út legvégén: a Nagy Bumm! (Az angol Fred Hoyle használta először, hogy nevetségessé tegye ezt az elméletet, amelynek elszánt ócsárlója volt”). Még egy jó összefoglalása van az űrkutatásnak és az űrhajózásnak is.
Nem rossz a könyv. A képek és illusztrációk nem szokványosak, és jók. A szöveg mellé még érdekes kérdések, kiemelt dátumok, kislexikon, csillagászportrék járulnak, némi francia túlsúllyal.
Bocsánatot kérek, de az amúgy szép képek aláírásában észlelek néhány hibát:
14. oldal: Herschel 7 m fókuszú és 1,2 m átmérőjű lencsés távcsöve – írják. Nos ekkora lencsés távcsőve nem volt soha, senkinek, így Herschelnek sem. A metszeten is látszik, hogy a csillagász jó magasan fenn gubbaszt a Newton-rendszerű tükrös távcső okulárjánál.
16. oldal: az 1655. évi üstökös égi útja, írják, ám a csillagtérképen az 1664-1665-ös üstökös halad.
68. oldal: a Hale-Bopp üstökösnél a halvány, kék színű, egyenes csóva: a porcsóva, a vöröses-fehér csóva: a gázcsóva írják. Jó, csak éppen fordítva!
95. oldal: a Fiastyúk szép képe, csak éppen a tükörképe.
100 oldal: Az NCG 1232 spirálgalaxis, amely “tőlünk mintegy 100 fényévre van” – írják a kép alá! Ez a galaxis már egy kicsit közelre merészkedett…!
