200. Grandpierre Attila: Az élő Világegyetem könyve.
{mosimage}
Kapható a könyvesboltokban.
Ha megnézzük, hogy ki írta a könyvet: nem leszünk okosabbak. Mert, egyrészt az író a hazai avantgard művészet nagy alakja, a VHK (Vágtázó Halottkémek) együttes frontembere. Mágus, sámán, magyar táltos, költő, zeneszerző, dalszövegíró, a jó hangulatú koncertek énekese. Másrészt viszont ugyanez a szerző profi csillagász, nemcsak csillagász szakon végzett, de napi munkáját a Magyar Tudományos Akadémia Csillagászati Kutatóintézetének tudományos főmunkatársaként végzi a Svábhegyen.
Nézzük inkább: magát a könyvet. Azt a csillagász írta, és végig csillagászati témájú. A Napról, a napfizikáról, az évkörről, a Holdról, az égitest Földről, a Világegyetemről, a csillagok fejlődéséről, a galaxisok kialakulásáról, a fizikai törvényekről, a gravitációról, az időről, az öröklétről, a dimenziókról szól. És az életről, az intelligens lényekről, az információ keletkezéséről és terjedéséről. A könyv tartalomjegyzéke megtekinthető a szerző honlapján: {http:www.zene.netgrandpierre }
A Világegyetem legáltalánosabb létformája: az élet! Minden él. Minden élőlény. Élőlény a Nap, és mindent élővé tesz, amire csak rásüt. Élőlény a Föld is. Élnek más égitestek is. Él maga az anyag is. Az atomoknak (azok is élnek) és az egész természetnek ösztönei vannak, ösztönösen viselkednek. Maga az egész Világegyetem is: egy nagy élőlény! – írja Grandpierre.
Nem a szokásos természettudományos módon bizonyítja mindezeket: csak lendületesen mondja és mondja, illetve írja és írja, szuggerálja, meséli, kántálja, énekli, elhiteti az olvasóval: így van, hidd el, ugye elhihető, hiszen olyan szép! Elmondja többször is, elmeséli más nézőpontból, újabb hasonlatokkal, köznapi példákkal, egyszerű, közérthető szavakkal, mágikusan, egyre szebben, egyre emelkedettebben, mint egy révületbe esett sámánhoz illő.
A könyv szokatlanul nagy feltűnést keltett a hazai közéletben 2002 nyarán. A könyvpiac sikerlistáinak élére került. Napilapoktól, a bulvárlapokon át, komoly szakfolyóiratokig mind kedvezően ismertették. Magyarország (még) olvasó lakosai, közgondolkodói, kritikusai, humán érdeklődésű emberei nagy szeretettel fogadták táltos-csillagászunk könyvét!
Végre nem egy hideg, céltalan, és nagyrészt élettelen, nekik érthetetlen világ veszi körül őket -hanem egy élettel teli, célszerűen berendezett, értelmes és érthető kozmoszt vehettek kezükbe. Amelyet remekül átlátnak, megérthetnek. Amihez érzelmekkel viszonyulhatnak. Amelynek ők is olyan fontos, központi részei. Ez a Világegyetem mindenkinek sokkal jobban tetszett! Persze ezen könyvről (és az Univerzumról) szaktudós társai talán más véleménnyel vannak. De hát: nem vagyunk egyformák! Szerencsére…
Megható, hogy a háttérben, megint, felsejlik az Atya alakja és szerepe. Apja mindenkinek volt. Mindenki kapott tőle valamit: vagyont vagy adósságot, dús hajat vagy elálló füleket, emberi tartást vagy jó vicceket, szeretetet vagy szigort. A szerző az atyjától ajándékba: egy teljes kozmológiai rendszert kapott! Igen, az alapvető elgondolások Grandpierre K. Endrétől származnak: és amikor megvolt a fia, évtizedeken át beszélgetett vele, kitaníttatta csillagásznak, noszogatta a könyv írására, hogy a fiú végre közzétehesse ezt a nagy művét! Melyre évezredek óta vár a Világ(egyetem) !