199. Keszthelyi Dániel: A téridő szintfelbontása és kvantálása.

{mosimage}

Megrendelhető a szerző postacímén (1089. Budapest, Orczy út 42. I.em. 6. vagy 3036. Gyöngyöstarján, Arany János u. 6., telefon: 30429-9454, esetleg {keszthelyi@gf.pte.hu}) piros postai pénzesutalványon küldött 1200 Ft ellenében, mely a postaköltséget is tartalmazza.

Ajjaj! Most: zavarba kerültem, mint a Vasorrú Bába – a mágneses vihar idején…!
A szerző semmi másról nem szól: csak a Világegyetemről. Ha akarom könyve: csillagászati, vagy inkább fizikai, vagy inkább filozófiai, de leginkább matematikai. Ez utóbbi teszi az egészet teljesen érhetetlenné és élvezhetetlenné -de hát, a tudományos szakírás keményen megköveteli az egyenleteket, a képleteket, a tenzorokat, a függvénykapcsolatokat, a logikai és a matematikai bizonyítási eljárásokat.
Szakszerűen kifejtésre és vizsgálatra kerül itt: a tér, az idő, a téridő, az anyag, a gravitáció, az általános relativitáselmélet, a mozgás, a nem euklideszi geometria, az entrópia – kezdésként.
A téridőhöz anyagot rendel és előállítja a megfelelő tömeg-, impulzus-, impulzusmomentum-, transzlációs energia- és rotációs energia-sűrűségértékeket, elvégezve ezzel a téridő szintfelbontását. Megvizsgálja a Robertson-Walker-metrikát az időfolyamok szempontjából, így mondhat konkrétumokat az idő múlásáról. Tovább megy, és máris felbukkan az idő kvantuma, mely a gravitáció segítségével állítja elő az anyag tömegét.
Azután csakis az időt cincálja darabjaira: elemzi, értelmezi, szétbontja, ismét összerakja. Energiavesztés, kölcsönhatás, információáramlás, kommunikáció miatt létrejövő tudati tényezők az objektív idő szubjektív időérzetéhez vezetnek. Még elemzi az időt, a múltat, a jövőt, a jelen háttérzajait, és megvizsgálja a térbeli és időbeli zajképződést és szervezettségeket. Mindezek az információáramlásig vezetik, és az emlékezet, képzelet, gondolkodás, akarat elnevezésű pszichológiai jelenségekkel hagyja abba a könyvírást.
Egy apa életének legnehezebb perceit éli (1977. december 2-án): amikor az első gyermeke születik, a nagy kérdés ekkor: leány lesz-e, avagy fiú? Azután, 25 évvel később (pontosabban: 2002. június 13-án), az elsőszülött fiú megérkezik, és első könyvének, első példányait átadja a (már kétszer ennyi idős) zord atyának. Kellemesen meleg és csillagos nyári este van: és jó későig borozgatnak ők ketten a pécsi kert végében, beszélgetve a Világmindenségről, a (láthatóan csak) körülöttük forgó csillagok alatt. A fiú boldogan beszél, mesél (magyarul, de mégis különös szavakkal), valami távoli, és szépen elrendezett kozmoszról, amelyet ő megértett, de annyira mélyen, hogy azt már másnak elmagyarázni sem tudja. Az atya pedig boldogan és buzgón bólogat, így van, mert valóban semmit sem ért az egészből….!