220. Lederman, Leon – Teresi, Dick : Az isteni a-tom
{mosimage}
Kapható a könyvesboltokban.
Ez a könyv is a világegyetemről szól, ezúttal egy fizikus, sőt kísérleti részecskefizikus szemszögéből. A szerző ráadásul Nobel-díjas, a Fermilab részecskegyorsító igazgatója, és neki a világegyetem kezdeti korszaka nem más, mint “egy költségvetési megszorítások nélkül üzemelő gyorsító”, ahol ingyen és bérmentve létrejött minden ami a kutatás tárgya lehet.
A csillagászkodót csupán a könyv két utolsó fejezete érdekelheti (382-453. old.). Az tényleg a világegyetem keletkezéséről, első pillanatairól, felfúvodásáról, gyors fejlődéséről, az elemek kialakulásáról, különféle korszakairól, maradványsugárzásáról szól.
Minden ami ez előtt van: a mikrovilág fizikájának legrejtettebb zugait és bugyrait turkálja. A Démokritosz által definiált “a-tomok” után megy a hajsza, egyre kisebb és kisebb parányok felé. Már rég az atomok alatt járnak, de még mindig nem látni a végét.
Ami ezt kicsit izgalmassá teszi, az ennek a történeti része, a tudományos kutatás mibenlétével és módszertanával vegyítve. A szerző ezt (a száraz és unalmas témát) igen lelkesen, hatásvadászóan, sokszor szellemes (bár, néha fárasztó) módon adja elő.
Mindegy, így is eljut a oda: a makrovilág keletkezéséhez, amikor a makrovilág még mikrovilág volt: és mindannyian abban a végtelenül sűrű és végtelenül pici átmérőben leledzettünk kb. 14 milliárd évvel ezelőtt.
Szegény (szakbarbár) részecskefizikusok viszontagságai olvashatók itt. Például, ahogy hatalmas berendezéseikkel a protonok bomlására koncentráltak világszerte, és nagyon megörültek, amikor 1987 februárjában: végre bejeleztek berendezéseik – mindenhol egyszerre!
Sajnos, csalódniuk kellett: “csak” a Magellán-felhőbeli szupernóva volt. És számos ilyen, csillagászati jópofaság van a kötetben. Hiszen ha valami, akkor a csillagászat és a fizika nagyon összefügg, és ugyanazt az objektumot kutatja.
