223. Kósa-Kiss Attila: Rejtőző Sasbérc. Csillagvilág.
{mosimage}
Vásárolható a könyvesboltokban (Erdélyben).
Grosics, Buzánszky, Lantos, Bozsik, Lóránt, Zakariás, Czibor, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Tóth összeállításban futott ki 1954. július 4-én a svájci Bernben a labdarúgó világbajnoki döntőre a magyar csapat. A világ legjobb focicsapata volt, igazi Aranycsapat, semmi kétség nem volt, hogy a két héttel korábban már 8:3-ra elpáholt németekkel könnyen elbír, és világbajnok lesz. Amikor mégis 3:2-re kikaptunk: az egész világ megdöbbent, és az ország gyászba borult. Ebbe a teljes letargiába és sötétségbe világított be egy reménysugár Nagyszalonta egére, mert aznap este negyed 12-kor: felsírt egy csecsemő: megszületett Arany János és Kulin György városában: Kósa-Kiss Attila.
Ha lenne a magyar amatőrcsillagászoknak Aranycsapata, nyilván Kósa-Kiss Attila is a keret állandó tagja lenne. Jó harminc éve tölti az ég alatt idejét. Nappal a felhőzetet figyeli. Egész éjjel képes állva meteorokat, égi fényeket várni, távcsövével a változócsillagokat követni. Sohasem alszik, mindent feljegyez amit lát, bár mindenre emlékszik. Plinius mondása: Nulla dies sine linea. KKA ezt így fordítja: Egyetlen nap se teljen észlelés nélkül!
Nemcsak fanatikus észlelő, de sokféle ottani lapba küldi el beszámolóit, ismeretterjesztő írásait. Jó levélíró, sok gyűjtőközpont fogadja örömmel színes tudósításait, több magyar amatőrcsillagász büszkélkedhet azzal, hogy Kósa-Kiss Attila a barátja, és így gyakran (vigyázat anagramma!) Kitasó Kiltsasa japán csillagásztól is kaphat levelet.
A sok legenda, vidám történet övezte jó tollú barátunk: most összegyűjtötte legjobb írásait, kiválasztotta legszebb észleléseit, legérdekesebb szabadszemes égi látványait és egy könyvbe rendezte el. Kedves rajzaival illusztrálta. A könyv ünnepélyes bemutatója 2003. július 26-án volt.
Olvashatunk itt bőven légköroptikai jelenségekről (alpesi fény, fantomködök, dicsfény, halo-tünemények, ködszivárvány), északi fényekről, a földrengésekhez kapcsolódó (azokat kis idővel megelőző) földrengésfényekről, kifejezetten meteorológiai jelenségekről (zivatar, portölcsér, vulkánikus felhők, jégvihar), meteorokról, meteorithullásokról. Mind Attila saját szemmel látott és dokumentált izgalmas észlelései. Vagy társai: Csukás Mátyás, Fekete Zoltán, Sajtz András, Szalontai Imre megfigyelései. Ott van az 1999. augusztus 11-i sötétség drámája is!
Attila könyvéből megérthetjük, hogy a puszta szemmel látott, értelmesen leírt, lerajzolt égi jelenségek észlelései sokkal emberibbek, érzelmekkel telibbek, költőiek, rugalmasak, egyéniek. Amilyeneket a bonyolult és drága műszaki csoda-berendezések, digitalizált segédeszközök, rafinált képfeldolgozások nem állíthatnak elő soha.
A könyv nemcsak az amatőrcsillagászok figyelmét hívja fel a nyitott szemmel járásra és a mindent feljegyzésre, de a nagyközönségnek is megmagyarázza az éghez fűződő szálakat. A napfoltok, a Hold, a csillagképek, a bolygók, az üstökösök, a kisbolygók, a szupernóvák mind sorra kerülnek érdekes tüneményeikkel.
Az utolsó (Szubjektív önvallomás) fejezetben derül ki hogy a szerző szülőháza ma már a Kulin-utcában áll, hogy nem is nemzetünk nagy gyásznapjára anyakönyvezték, hanem 1954. július 5-re. Sebaj! Az viszont éppen a Rák-ködöt teremtő 1054. július 5-iki szupernóva 900-dik évfordulója. Az ilyen csillagászati jelenség is van annyira ritka, mint a magyar futball-válogatott világbajnoki győzelme. Majdnem olyan ritka!
