87. Jankovics Marcell: Ahol a madár se jár.Hét év tizenkét tanulmánya.
{mosimage}
Kapható a könyvesboltokban.
Az 1941-ben született szerző (filmrendező, művelődéstörténész) régóta kacérkodik a csillagászattal. Már 1978-ban megjelent A Csodaszarvas monda a csillagos égen” tanulmánya. 1980-ban adta ki “A népmesék és a csillagos ég” könyvét. Majd 1987-ben a “Csillagok között fényességes csillag: a Szent László-legenda és a csillagos ég” című szép kötetben a magyar néphagyományok, és őseink csillagászatát, világszemléletét kapcsolja össze.
Az 1996-os “Ahol a madár se jár” könyve hét további tanulmányát közli (az alcím hibás: nem hét év tizenkét tanulmánya, hanem tizenkét év hét tanulmánya!), ebből hatot csillagászatinak nevezhetünk. A szerző állandóan úton van a népmesék és a csillagos ég között. Ezen írások “útleírások”: e képzeletbeli tér-idő utakon tapasztaltak följegyzései. A szerző arra kalandozik tehát: amerre a madár se jár!
Vannak közöttünk akik szeretik Jankovics Marcellt, rajonganak írásaiért. Sajnos én nem tartozom közéjük. De a könyv: magyar nyelvű, és a csillagászathoz kapcsolodó. Fenntartásom viszont van: nem egészen természettudományos mindez! A szerző egyrészt ismerteti azt a sok szépet, amit láthatunk az égen nappal vagy éjszaka. Másrészt ismerteti amit a régi korok emberei, őseink hittek mondákban, szólásokban, közmondásokban, néphagyományban, népművészetben. Mindkét kategória külön- külön igaz. Talán van is egy kevés kapcsolat a kettő között. De, hogy minden égi látvány és minden földi hiedelem között rendszeres és állandó kapcsolat van: az nem bizonyított, és a szerző sem bizonyítja. Csak leírja, és elvárja, hogy elhiggyük.
ARCHAIKUS VILÁGKÉP A SZIBÉRIAI SÁMÁNDOBOKON: a sámándob, mint csillagtérkép, mivel mindkettő kerek. A finnugorok, és ősmagyarok világszemlélete tárul itt fel.
CSODASZARVAS A CSILLAGOS ÉGEN: a szarvas a finnugor népek kultuszállata volt, az égi megfelelője a Cassiopeia, Perseus, Auriga. A Csodaszarvas hét leányborja a Fiastyúk. Az Orion egy leölt szarvas. Az iker Castor és Pollux, a magyar mondákban: Hunor és Magyar…Népünk eredetmondája bizony ott sziporkázik a csillagos égen.
ERÓSZ ÉS ERÓÉ. KASZTRÁCIÓS KOMPLEXUS A TÜNDÉRMESÉKBEN: a meséket 18 éven aluliaknak nem is szabadna olvasni. Itt kevesebb az égi megfelelés: csillagokról alig esik szó, annál több a mesék erotikájáról, mégis…
ÁRGIRUS CSILLAGAI: bármilyen meglepő: Vörösmarty “Csongor és Tünde” története is tisztán csillagászat-mitológiai. Tündér Ilona a Hattyú, a Tejúton fekszik. A fehérlő tejútlábszárak között sötétlő fekete hasadékról álmodozik Árgyélus királyfi, mindenáron ide akar felmászni, és kisbaltáját beleverni…
AZ ISTENI VENDÉG: az égen a Bika lenyúzott bőrére vizelnek a mondákban, emiatt a földi esős időszak kezdődik, a Földanya ettől lesz terhes: gyermeke az Orion, az égen megfigyelhető a heliákus kelése, a legszebb csillagkép így születik évente újra…
AZ ARANYHAJÚ KERTÉSZBOJTÁR. A NAP A MESÉKBEN: a Nap mesékbeli szerepe a legfontosabb, ezt ragozza végig a tanulmány. Minden nap van Nap, minden mesében van főszereplő (azaz a Nap), minden nép, minden meséjében felismerhető a Nap. A negatív hős: naprabló, fény-veszejtő, ronda sárkány, aki felfalja a Napot. Jó példa erre a Piroska (a Nap) és a Farkas (a Lupus csillagkép) gyermekmese, de még mesék százai mesélnek a Napról. Ez a tanulmány számomra a legzavarosabb, remélem kellően tudtam illusztrálni zavarodottságomat…!
