90. Klinghammer István: A föld- és éggömbök története.
{mosimage}
Kapható a könyvesboltokban.
Glóbuszokat, azaz háromdimenziós térképeket már az ókorban is készítettek, ám nem maradtak fenn. A legrégebbi éggömb 11. századi, a legrégebbi földgömb 1492-es, ezek ma is megtekinthetők múzeumokban.
A gömbkészítés a 17-18-dik században élte virágkorát: a földrajzi felfedezések nemcsak újabb kontinenseket, hanem újabb csillagképeket is adtak az emberiségnek. A gyártók leginkább párban készítették a glóbuszokat: egy földgömböt és egy éggömböt, azonos kivitelben. Sok közöttük a gyönyörű kivitelű, és ma óriási (kultúrtörténeti) értéket képviselnek.
A könyv nagyrészt a Földet bemutató glóbuszokat tárgyalja, de ebben is sok csillagászatot találunk. A Föld gömbalakját nehéz volt felismerni, bizonyítani, de legnehezebb volt a rajta lévő földrajzi helyek koordinátáit (főleg a hosszúságot) megmérni.
Persze az ég gömbalakját könnyebb volt felismerni, azt mindenki olyannak látta. A kötet 85-95 oldalán részletesen tárgyalja az éggömböket. Nemcsak a csillagos eget bemutatókat, hanem a Hold térképeit, és a holdgömböket is. Ebben a kategóriában egy 1797-ben sorozatban gyártott holdgömb a legrégibb. Majd a Mars rajzai, térképei, glóbuszai következnek. Az első Mars-gömb 1896-os.
Legvégén a magyar glóbuszkészítés története olvasható. Első magyar nyelvű földgömbünk 1791-es, első magyar nyelvű éggömbünk 1840-ben készült. Magyar marsgömb még nincs.
A könyvet 83 színes és 57 fekete-fehér kép illusztrálja. Bemutatja a gömbök tervezőit, készítőit, gyártóit, adatait, történetét. A hazai múzeumokban, könyvtárakban, iskolai szertárakban lapuló csillagászati gömbök jegyzéke nincs még meg. Nem lenne kedve valakinek összeállítani?
