“Mars-utazás” a Devon-szigetre – III. rész

{mosimage}


Nyáron az északi sarok közeli tundra jellegű táj fő jellemzője a félévig tartó napsütés, amelynek hatására a Haughton kráterben olvadozó talajfelszín különös formákba rendeződött. Az általában fagypont feletti nyári hőmérséklet hamar a nulla alá esett, amint felerősödött a – legénység kutatómunkáját megnehezítő – hóviharokkal tarkított erős sarki szél.  A marsi szimuláció egyik legfontosabb módja az űreszközön kívüli tevékenység, (Extra Vehicular Activity) röviden EVA. A lakóegység elhagyása sem volt egyszerű, ugyanis legalább húsz perc kellett a teljes beöltözéshez, amíg magukra ölthették a szkafandert és a teljes menetfelszerelést. A szimulációs kutatóutak alkalmával (EVA) azt is figyelembe kellett venni, hogy az egy óra alatt gyalogosan megtett öt kilométer a Marson csak három kilométer lenne a gyengébb marsi gravitáció miatt. A földi Mars-kutatók nagyobb távolságra kis Honda típusú terepjárókkal utaztak, míg a vörös bolygón olyan terepjárókat fognak alkalmazni, amelyek hajtóanyagát majd az oxigén és a metán képezi. Előállításukat a széndioxid-dús marsi légkörből fogják megoldani, az egyelőre Földről odaszállított, majd később a marsi vízből előállított hidrogén felhasználásával.
Geológusunk a 20 kilométer átmérőjű Haughton kráterben kutatatva olyan különös oszlop alakú képződményeket talált, amelyek a 24 millió éves becsapódás nyomán jöttek létre a tüzes kőzetek repedéseibe áramló forró víz hatására. Az ilyen hidrotermális átalakulások különös kürtőket hoztak létre, amelyekhez hasonlók a Marson is létezhetnek, és várhatóan a felszín alatti vizek nyomára vezethetik a Mars-utazókat.

Ajánljuk...