Más naprendszerek bolygói

A technika fejlődésének köszönhetően az eddig felfedezett exobolygók adathalmaza folyamatosan bővül, és egyre szaporodik az újabbnál újabb távoli naprendszerek száma. Az exobolygók kutatása történhet közvetlen megfigyeléssel, például az űrtávcsővel készített felvételek alapján, vagy közvetett mérésekkel, mint a csillag jellemzőinek megváltozása, és a spektroszkópia segítségével. (színképvonalak) Felfedezhető a csillag és bolygólya közötti gravitációs hatásból, amire az anyacsillag  pályabeli kitérései utalnak és a gravitációs –lencsehatással.
Einstein általános relativitáselmélete szerint, egy nagyobb tömegű égitest (csillag, galaxis vagy galaxishalmaz) tömegénél fogva meggörbíti a körülötte elhaladó fénysugarakat, így mintegy felnagyítja a hátterükben lévő objektumokat. A gravitációs (mikro)lencse hatás segítségével megnövelhettük a Földi műszerek felbontását, ám az illető égitesteket lefényképezni még nem sikerült.
Végre megtört a jég, és két nemzetközi kutatócsoport megfigyelte amint a Nyilas csillagképben látóirányába került a Napnál kisebb vörös törpe csillag a feltételezett bolygóval, és azok hátterében egy még távolabbi nagytömegű csillag. A háttér csillag gravitációja elgörbítette fénysugarakat, így sikerült felnagyítani és rögzíteni, a tőlünk 17 ezer fényévre található, Jupiternél másfélszer kisebb bolygó  képét, amely 450-500 millió kilométerre kering anyacsillagától.    
A gravitációs (mikro) lencsehatás új távlatokat nyitott az exobolygók kutatásában, és várható, hogy a jövőben még Föld nagyságú bolygókat is találnak.

Ajánljuk...