ŰRFELVONÓ A TERVEZŐASZTALON

{mosimage}

E fantasztikusnak tűnő cím valójában komoly előzményeket és terveket takar, ami Jurij Arcsutanov orosz mérnök munkája révén már az 1960-as években napvilágra került. A NASA Fejlett Koncepciók Intézetének véleménye szerint elviekben mindez megvalósítható, és amennyiben finanszírozása megoldódik, akár 20 év múlva használ-hatjuk is ezt a különös felvonót. Az “űrlift” szerkezete elméletileg egy földi bázisból, ugyanakkor egy a hozzá kapcsolt hihetetlen hosszúságú kábelből áll, amelynek a világűr felé néző végén, egy – a bolygónk adott pontja felett álló és vele együtt elforduló – geostacionárius ellensúly (műhold) fog tartózkodni. Elméletileg a földi bázisnak legjobb helyszíne az egyenlítőnél lenne, ahonnét a felvonó kifeszített kötélen rendkívül olcsón kerülhetnének földkörüli pályájára a műholdak és az űrhajósok muníciójukkal együtt.

Máig leküzdhetetlennek tűnő problémáját jelentett a kábel megalkotása, mivel annak legalább 100.000 kilométer hosszúnak kell lenni és ehhez jelenleg is nehéz olyan anyagot találni, ami a feladat végrehajtásához elég könnyű és strapabíró. Az űrfelvonó neves szakértője Dr. Bradley Edwards, a Spaceward Foundation megbízásából már terveket is készített, és a technika legújabb vívmányaként ismert szén nanocsövekben keresi a rejtély kulcsát. A folyamatosan fejlődő nanotechnika mára oly magas szintre emelkedett, hogy akár a végtelen felé nyúló óriási űrkábel anyagmennyiségének előállítására is alkalmassá válhat. A kábelnek, elképzelhetetlenül erős szakító-szilárdsággal és pehelykönnyű súllyal kell rendelkeznie, amit csak a papírvékony, grafitból készült nanocső szálakból felépülő szalag képes biztosítani. A szalagot B. Edwards 1 méter szélességűre tervezi, amely áttetsző anyagnak el kell érni a 8-10 milliméteres vastagságot, ugyanakkor egy azonos keresztmetszetű fémszalaggal szemben várhatóan hússzor nagyobb szakítószilárdsággal fog rendelkezni. Az első nanocső szálat egy műhold vinné fel, melyhez újabb szálakat társítanának a rajta óránkénti 200 kilométeres sebességgel felkúszó egységek, míg el nem érik a szükséges anyagvastagságot. Az űrfelvonó tervezője a rendszer tökéletesítésén dolgozik, így többek között a felvonó elektromos motorján, amelynek meghajtását a napelemtáblákkal nyert villamos energiával, vagy nagyenergiájú lézerrel kívánja biztosítani.