2009. május – Három amatőr felfedezésű üstökös

Az elmúlt tíz évben alapjaiban változott meg az amatőrcsillagászok viszonya az üstökösvadászathoz. Charles Messier óta, vagyis két és fél évszázada a vizuális keresés uralta a témát, ám a technika fejlődése miatt töredékére esett vissza a vizuális felfedezések száma. A teljes égboltot figyelemmel tartó CCD-s keresőprogramok egyszerűen még az előtt megtalálják a közeledő üstökösöket, mielőtt fényességük elérné a vizuális észlelhetőség határát. S ha ez még nem volna elég, a világűrbe telepített műholdak speciális berendezései azokat a kométákat is rögzítik, melyek esetleg átcsúsztak a CCD-s védőhálón, és éppen elérik a 10-11 magnitúdós fényességet, ami a vizuális felfedezések határa. Az amatőröknek nem marad más, mint digitális technikára cserélni a vizuális módszert, hogy kiterjesztve a határfényességet 12-13 magnitúdó környékén, a műholdakat kicsit megelőzve találják meg a fényesedő vándorokat. Március második felében és április elején a műholdakkal versenyezve, illetve azokkal karöltve, a képeiket felhasználva, három fényes üstököst is sikerült felfedezniük.

Az első üstököst Koichi Itagaki japán amatőr azonosította március 14-ei felvételein. Itagaki korábban szupernóva-felfedezésekkel hívta fel magára a figyelmet, de tavaly szeptemberben már talált egy üstököst, amely akkor a rég elveszett Giacobini-üstökösnek bizonyult, így nem kaphatta meg a szorgos japán észlelő nevét. Míg a szupernóvákat egy 60 cm-es távcsővel keresi, az üstökös felfedezéséhez egy 21 cm-es reflektort és a rá szerelt CCD-kamerát használta, mellyel egyszerre 2,2 fokos területet tud rögzíteni. A képeket sem manuálisan vizsgálja át, hanem egy másik amatőrcsillagász, H. Kaneda által írt program segítségével azonosítja az elmozduló égitesteket a különböző időpontban készült felvételeken. Az esti égen, a Cet csillagképben mutatkozó üstökös fényessége 12,8 magnitúdó, átmérője pedig 70 ívmásodperc volt. A pályaszámítások szerint a C/2009 E1 (Itagaki) nevű üstökös április 7-én kereken 0,6 CsE-re közelítette meg a Napot, de sajnos bolygónktól távol maradt, így nem fényesedett 9 magnitúdó fölé, ráadásul a Naphoz is nagyon közel látszott.

Az Itagaki-üstökös március 15-én Ernesto Guido, Giovanni Sostero és Paul Camilleri felvételén, amely egy 25 cm-es, CCD-vel felszerelet robottávcsővel készült 30×30 másodperces expozíciós idővel.

A következő üstökösről április 4-én értesítették a Csillagászati Táviratok Központját, ám a világ csak április 6-án szerzett tudomást erről. Az égitest ugyanis a SOHO napkutató műhold felvételein mutatkozott, és ennyi időbe telt, mire ellenőrizték a képeket és kiszámították a koordinátákat. Azért tartott ilyen sokáig, mert a mozgó égitestet nem a vizuális hullámhosszakon észlelő kamera rögzítette, hanem a szonda SWAN nevű ultraibolya tartományban dolgozó teljes-égbolt detektora. Mivel a berendezés a teljes égboltot figyeli, szögfelbontása nem túl jó, az égitestek helyzetét kb. 1 fokos pontossággal lehet meghatározni. Ennek következtében elmozdulásuk is csak több nap alatt vehető észre, így hiába látszott már március 29-ei felvételeken az új égitest, egy hetet kellett várni a bizonyosságra. Az oda nem illő foltot egyébként Robert D. Matson kaliforniai amatőrcsillagász vette észre az interneten keresztül szinte azonnal elérhető képeken. De hogy lehet, hogy az üstökös ultraibolyában ilyen fényes, a földről viszont a látható tartományban nem fedezték fel? Ez az üstökösök hidrogén koronájának köszönhető, amely a magból kiszabadult és a napsugárzás hatására elbomló vízmolekulákból jön létre, és a távoli ultraibolya tartományban fényesen ragyog. A könnyű hidrogénatomok a Nap méretének többszörösére is eljutnak a magtól, így a korona látszó átmérője a több fokot is elérheti, ami már a rossz felbontású SWAN képeken is megmutatkozik. Ilyenkor az üstökös már közel jár a Naphoz, és vizuális fényessége eléri a 10-11 magnitúdót. Egy napig úgy tűnt, hogy az első földfelszíni észlelés a spanyol Juan Jose Gonzalez április 6-ai vizuális megfigyelése lesz, ám a C/2009 F6 jelöléssel ellátott vándor tartogatott még meglepetéseket, mivel a Cassiopeia csillagképben, a Tejút sávja előtt látszott.

Timur Krjacsko április 6-ai 10×2 perces felvétele a Yi-SWAN üstökösről egy 30 cm-es reflektorral készült.

A Tejutat viszont nóvák felfedezése céljából rendszeresen fotografálják amatőrcsillagászok is. Vajon észrevette valaki a váratlan vendéget? Mint másnap, április 7-én kiderült, igen! Dae-am Yi dél-koreai amatőrcsillagász már március 28-án értesítette a távirati központot, hogy egy két nappal korábban Canon 5D kamerával, és 90 mm-es, f/2,8-as objektívvel felvett két, 80 másodperc különbséggel készült képén egy ismeretlen üstökös, zöldes színű, 1 ívperc átmérőjű kómája látszik. A felfedezést nem sikerült megerősíteni, ám a SWAN képeken mozgó égitest koordinátáit visszaszámolva pont Yi objektumához jutunk. Így lett az égitest végleges jelölése C/2009 F6 (Yi-SWAN), ugyanis a műholdak felvételein felfedezett üstökösöket nem a megtalálójukról, hanem a berendezésről nevezik el, hiszen annak megalkotása nem a felfedező érdeme, és nem is tulajdonos, vagy finanszírozó. Yi viszont ezzel az első koreai üstökös felfedező lett! Később kiderült, hogy az orosz Sztanyilszláv Korotkij már március 25-én hajnalban lefotózta az üstököst egy Canon EOS 20D kamerával és 50 mm-es f/4-es objektívvel, de a képeken nem vette észre az új kométát. Mivel az azonosítás csak a felfedezés bejelentése után történt, nevét már nem kaphatta meg az üstökös. Az északi égen jelenleg is megfigyelhető égitest május 7-én éri el 1,275 CsE távolságú napközelpontját.

Dae-am Yi, az első koreai üstökösfelfedező.

A harmadik vándort egy másik napkutató szonda, a STEREO-B április 5-ei felvételein találta meg Jiangao Ruan kínai amatőrcsillagász. A 13 magnitúdós határfényességű képeken 10-11 magnitúdósnak látszott az új üstökös, melynek nyomát április 3-áig visszamenően megtalálták a STEREO-B képein. Mivel látszó naptávolsága 40 fok körül volt, az április 9-ei bejelentés után pár órával a japán Ken-ichi Kadota le is fotózta az Aquariusban járó, 10,6 magnitúdós, 4,5 ívperc átmérőjű új üstököst. A C/2009 G1 (STEREO) kedvezőtlen, déli fekvése miatt hazánkból csak rövid ideig és nagyon nehezen volt megfigyelhető, bár április 16-án már áthaladt 1,129 CsE távolságú napközelpontján, így nem fényesedett fel jelentősen.

{mosimage}

Az üstökös a STEREO-B szonda SECCHI H1-B kamerájának április 6-ai felvételén. A felfedezést a képekből készített animáció tett lehetővé, amely MP4 formátumban innen, avi formátumban pedig innen tölthető le.

A fenti felfedezésekből látható, hogy annak az amatőrcsillagásznak, aki manapság üstökösöket akar felfedezni, vagy bele kell tanulnia a digitális fényképezésbe és képfeldolgozásba, vagy el kell mélyednie a gyakran zajos, rossz felbontású műholdfelvételek kiértékelésében. Hogy a feladat nem ördöngösség, azt Ambrus Ádám 2006. április 21-ei felfedezése is bizonyítja, amikor a SOHO látható tartományban dolgozó koronagráfján talált egy üstököst. Sajnos ezt azóta sem követte újabb, pedig tudomásunk szerint más hazai amatőrök is bekapcsolódtak a keresésbe. Az érdeklődök számára egy meglepően részletes, igazán "észlelőbarát" honlapot üzemeltet az Amerikai Tengerészeti Kutatóintézet, melynek segítségével könnyen el lehet indulni az üstökösvadászat bizonytalan ösvényein.