2009. december – Magyar csillagászati eredmények 2009-ben
A Csillagászat Nemzetközi Éve a hazai szakcsillagászok számára is sikeres év volt, írásunkban idei eredményeikből szemezgetünk, a teljesség igénye nélkül.
A Csillagászat Nemzetközi Éve a hazai szakcsillagászok számára is sikeres év volt, írásunkban idei eredményeikből szemezgetünk, a teljesség igénye nélkül.
November 17-én 22 órától várjuk az érdeklődő budapestieket a Hármashatár-hegy csúcsán a meteorraj közös megfigyelésére. (Az akció természetesen borult időben elmarad.)
A Catalina Sky Survey földközeli kisbolygók kutatása céljából jött
létre öt éve, az elmúlt másfél évben forradalmasította a tranziens
jelenségek kutatását, hamarosan pedig jelen lesz a háztartásunkban is.
Egy évvel ezelőtt az Andromeda-galaxisról írtunk, most közeli szomszédja, az M33 van soron.
Napjaink egyik leggyorsabban fejlődő területe a Naprendszeren kívüli planéták vizsgálata. Az exobolygókat sokkal könnyebben tudják az érdeklődők elképzelni, ha modelleken figyelhetik meg méretüket és távolságukat.
Houston, itt a Nyugalom Tengere Bázis. A Sas leszállt! A Sas leszállt! – jelentette Neil Armstrong negyven évvel ezelőtt, amikor egy hajmeresztő manővert is bemutatva sikeresen letette a holdkompot égi kísérőnk felszínére. Az emberiség évezredes álma vált valóra.
Az éjszakai világító felhő az egyik legcsodálatosabb légköri tünemény. Bár elsősorban magasabb szélességekre jellemző, hazánkban sem túl ritka vendég.
Nyári alkonyok után, illetve hajnalok előtt mindenképpen érdemes egy kis időt szánni
az északnyugati, illetve az északkeleti látóhatár böngészésére.
Műholdak és digitális fényképezőgépek – ezek az amatőrcsillagászok legújabb fegyverei az üstökösvadászatban, amely során márciusban és áprilisban három hét alatt három új üstököst fedeztek fel.
Áprilisban agresszív űrkísérletre kerül sor a Holdnál, melynek keretében két próbatest fog becsapódni égi kísérőnk déli pólusvidékén.
Március 8-án kerül szembenállásba a Szaturnusz, ám a gyűrűs bolygó
ékessége alig látható, mivel szinte pontosan az éle felől látunk rá.
A gyors rádiókitörések (FRB-k) nagy energiájú rádióimpulzusok, amelyek létezéséről csak 2007 óta tudunk. Eredetük a csillagászat egyik legnagyobb rejtélye. Egy kutatócsoport szisztematikusan átvizsgálta az optikai tranzienseket, hogy kiderüljön, megfelel-e valamelyik egy gyors rádiókitörésnek, mert így talán megtudhatjuk, mi okozza őket. Ahogy a kanadai CHIME teleszkóphoz hasonló új távcsövek üzembe állnak, egyre több gyors rádiókitörést fedeznek
A NASA Hubble-űrteleszkóp kutatói igazán forró hangulatban dolgozhatnak a különleges ultraforró jupiterek osztályába tartozó exobolygókat kutatva. Ezek a felfúvódott, Jupiter-méretű bolygók annyira közel keringenek a csillagukhoz, hogy 1600 °C-ot is meghaladó hőmérsékletek uralkodnak rajtuk. Ez elég forró ahhoz, hogy a legtöbb fémet elpárologtassa, még a titánt is. Az ilyen típusú bolygók rendelkeznek az eddig megfigyelt
Egy közeli csillag felfényesedése egy 3000 fényévre lévő új, rejtélyes rendszerre hívta fel az MIT csillagászainak figyelmét. Úgy tűnik, hogy a rendszer ritka objektum, egy „fekete özvegy pulzár” lehet: gyorsan forgó neutroncsillag, vagyis pulzár, amely lassan felemészti nála kisebb kísérőcsillagát – épp úgy, ahogy a hírhedt pók teszi társával. A csillagászok nagyjából két tucat „fekete
Szemtanút talált a Hubble-űrtávcső egy csillag robbanásszerű halálának helyszínén: egy másik csillagot, amely korábban megbújt a szupernóva fényében. A felfedezés egyedülálló egy bizonyos típusú szupernóva esetében: a lecsupaszított változatnál, amikor a csillagról a teljes külső gázburka leszakad, mielőtt felrobbanna. Az új adatok betekintést engednek a nagy tömegű kettőscsillagok világába, amelyek bizonyos feltételek mellett egyesülhetnek is.
A NASA Mars Odyssey keringőegység új adatainak segítségével magyarázhatják meg, hogy miért válhat szabad szemmel láthatatlanná a marsi dér és miért jelenhetnek meg porlavinák bizonyos lejtőkön. A keringőegység tavaly készített felvételeket a marsi napfelkelte idején, amiken meglepve tapasztalták, hogy a dér csak egy része volt látható szabad szemmel. A keringőegység hőérzékeny kamerájával vizsgálva ugyanis a