2009. december – Magyar csillagászati eredmények 2009-ben
A Csillagászat Nemzetközi Éve a hazai szakcsillagászok számára is sikeres év volt, írásunkban idei eredményeikből szemezgetünk, a teljesség igénye nélkül.
A Csillagászat Nemzetközi Éve a hazai szakcsillagászok számára is sikeres év volt, írásunkban idei eredményeikből szemezgetünk, a teljesség igénye nélkül.
November 17-én 22 órától várjuk az érdeklődő budapestieket a Hármashatár-hegy csúcsán a meteorraj közös megfigyelésére. (Az akció természetesen borult időben elmarad.)
A Catalina Sky Survey földközeli kisbolygók kutatása céljából jött
létre öt éve, az elmúlt másfél évben forradalmasította a tranziens
jelenségek kutatását, hamarosan pedig jelen lesz a háztartásunkban is.
Egy évvel ezelőtt az Andromeda-galaxisról írtunk, most közeli szomszédja, az M33 van soron.
Napjaink egyik leggyorsabban fejlődő területe a Naprendszeren kívüli planéták vizsgálata. Az exobolygókat sokkal könnyebben tudják az érdeklődők elképzelni, ha modelleken figyelhetik meg méretüket és távolságukat.
Houston, itt a Nyugalom Tengere Bázis. A Sas leszállt! A Sas leszállt! – jelentette Neil Armstrong negyven évvel ezelőtt, amikor egy hajmeresztő manővert is bemutatva sikeresen letette a holdkompot égi kísérőnk felszínére. Az emberiség évezredes álma vált valóra.
Az éjszakai világító felhő az egyik legcsodálatosabb légköri tünemény. Bár elsősorban magasabb szélességekre jellemző, hazánkban sem túl ritka vendég.
Nyári alkonyok után, illetve hajnalok előtt mindenképpen érdemes egy kis időt szánni
az északnyugati, illetve az északkeleti látóhatár böngészésére.
Műholdak és digitális fényképezőgépek – ezek az amatőrcsillagászok legújabb fegyverei az üstökösvadászatban, amely során márciusban és áprilisban három hét alatt három új üstököst fedeztek fel.
Áprilisban agresszív űrkísérletre kerül sor a Holdnál, melynek keretében két próbatest fog becsapódni égi kísérőnk déli pólusvidékén.
Március 8-án kerül szembenállásba a Szaturnusz, ám a gyűrűs bolygó
ékessége alig látható, mivel szinte pontosan az éle felől látunk rá.
A csillagok első generációja átalakította az univerzumunkat, magjaikban egyszerű hidrogénből és héliumból idővel változatos kémiai elemek sokasága alakult ki. Az első csillagok felrobbanásakor ezek az elemek szétszóródtak a világegyetemben. A titokzatos első generációs csillagokat még nem sikerült megtalálnunk, de most izgalmas felfedezést jelentettek be: egy másik galaxisban kialakult, második generációs csillagra bukkantak. Anarudh Chiti (Chicago-i
A Föld történetében az élővilágban végbement nagy kipusztulási események egy része kozmikus okokra vezethető vissza, amelyek legtöbbjének kiváltó oka egy kis égitest Földdel történt ütközése volt. A legújabb vizsgálatok szerint a dinoszauruszok kipusztulását a becsapódásával elindító objektum a külső Naprendszerben keletkezhetett és onnan került be a Föld közelébe. A kréta-harmadidőszak nagy kozmikus katasztrófája Ma már
Vajon a forró Jupiterek magányosak, vagy vannak közeli bolygótársaik? A válasz attól függ, hogy miként alakulnak ki ezek a planéták. Nemrég felfedeztek egy olyan ritka rendszert, amelyben egy forró Jupiter mellett van egy belső bolygó is, és ez segíthet megértenünk a forró Jupiterek kialakulását. A forró Jupiterek a legkülönösebb exobolygók közé tartoznak. Tömegük nagyjából megfelel
Az ausztrál Parkes/Murriyang teleszkóp szokatlan rádiójeleket fogott egy erős mágneses térrel rendelkező, korábban szunnyadó csillagból, egy magnetárból. A Nature Astronomy című lapban megjelent tanulmányukban a kutatók a bonyolult viselkedésű, XTE J1810-197 jelű magnetár rádiósugárzását elemezték. A magnetárok neutroncsillagok, a Világegyetem legerősebb mágnesei. A nagyjából 8 ezer fényévre lévő XTE J1810-197 van közülük a legközelebb a
A Tejútrendszerhez hasonló galaxisok központjában hatalmas fekete lyukak vannak, amelyek időnként felfalják a környező csillagokat. A folyamat elég drámai és összetett: a szupernagy tömegű fekete lyuk felé zuhanó csillag spagettivé nyúlik, és darabokra szakad. Az ezt követő tűzijátékot nevezzük árapály-katasztrófának. A The Astrophysical Journal Letters című lapban nemrég megjelent egy tanulmány, amely a legrészletesebb szimulációkat