MCSE

2010. április – Hogyan ismerjünk fel egy meteoritot?

Szerző: · 2010. április 6, kedd

Miután március végén Kassa közelében megtalálták a február 28-ai hatalmas meteor földet ért maradványait, nagyon aktuális a kérdés: Honnan ismerek fel egy meteoritot? Ezzel a kis írással ebben szeretnénk segítséget nyújtani. Az eredeti szöveg a Dutch
Meteor Society (DMS) honlapjáról származik, emiatt néhány
statisztikai adat Hollandiára vonatkozik.

Honnan származik a legtöbb álmeteorit? Nagy részük természetes kő,
éles, pattintott élekkel, valamilyen ember készítette tárgy egy darabja
vagy kohósalak. Utóbbit könnyen összetéveszthetik első ránézésre egy
valódi meteorittal, hisz mindkettő felülete meg van olvadva.

Amennyiben úgy gondoljuk, hogy meteoritot találtunk, célszerű
végigmenni a lenti ellenőrző listán. Az ellenőrzés után, ha továbbra is
fennáll a lehetősége, hogy meteorit van a kezünkben, akkor fel kell
venni a kapcsolatot a
Természettudományi Múzeummal vagy az ELTE TTK Kozmikus Anyagokat Vizsgáló
Űrkutató Csoport Planetológiai Körével. Nagyon kicsi az esélye
annak, hogy valóban egy kozmikus törmelék van a birtokunkban – hacsak
nem láttuk a hullást –, de nem lehetetlen!

A Willamette-meteorit az egyik legnagyobb, amit valaha találtak a Földön

Minden új megtalált meteorit tudományos jelentőséggel bír, egy valódi
meteorit közkinccsé tételével hozzájárulhatunk a tudomány fejlődéséhez!
Nincs két egyforma meteorit és minden új meteorit tartalmaz olyan,
eddig ismeretlen elemet, nyomot, mely a korai Naprendszer jobb
megismeréséhez szükséges. Ha a megtalált tárgy mégsem meteorit, nem baj,
legközelebb talán szerencsénk lesz! Noha nagyon kicsi az esély, hogy
egy mezőn sétálva vagy kertásás közben találjunk egy égi jövevényt, ne
felejtsük el, hogy sok meteorit lapulhat a fűben a lábunk előtt,
anélkül, hogy észrevennénk. Csak arra várnak, hogy felvegyük őket a
földről! Holland adat szerint átlagosan évente egy 100 grammos, 3 évente
pedig egy 1 kg-os darab ér földet Hollandia területén. 1840 óta csak 4
db példányt találtak meg az országban (Utrecht 1840, Uden 1843, Ellemeet
1925 és Glanerbrug 1990). Mindegyik esetben vagy szemtanúk előtt
történt a földetérés (mint a glanerbrugi 1990-ben)  vagy pedig a
becsapódás során épületet rongált meg. Biztosan sok meteorit esett le
olyan helyeken (öbölben, erdőkben, rétekre), ahol valószínűleg örökre
elvesztek a tudomány elől.

 

A Kabai-meteorit hazánk egyik leghíresebb hullása volt 1857-ben

 

Ellenőrző lista

A meteoritoknak három fő típusa van, melyek mindegyike több
alcsoportra osztható:

  • kőmeteoritok
  • vasmeteoritok
  • kő-vas meteoritok.

Az összetételben és a szerkezetben meglévő különbségek miatt a
meteoritoknak rengeteg altípusa van, emiatt lehetetlen jó leírást adni
„a” tipikus meteoritról. Mindazonáltal van néhány általános tulajdonság,
amik alapján le lehet ellenőrizni a meteorit valódiságát.

Mágneses teszt. A meteoritok többsége mágnesezhető,
azaz fémszerű (pontosabban tartalmaznak fémet, még a kőmeteoritok is!).
Így az első dolog, ami tehetünk, hogy egy kicsi, de erős mágnest
rákötünk egy madzagra és lassan közelebb visszük a „meteorithoz”. Ha ez
egy meteorit, akkor a mágnes megmozdul. Azért kell madzagra kötni a
mágnest, mert a kőmeteoritokban olyan kevés lehet a fém, hogy kézben
tartott mágnes esetén nem lehet észrevenni a kis mozgásokat, amiket a
gyenge vonzás okoz.

Súly. Mivel mindegyik meteorit tartalmaz valamennyi
fémet vagy teljesen fémből állnak, így a meteoritok „nehezek”. Ha
lehetséges, meg kell mérni a talált tárgy súlyát, és meg kell becsülni a
sűrűségét. A kőmeteoritok sűrűsége tipikusan 3,6 g/cm3 (2,2
g/cm3 a nagyon ritka szenes kondritoké), a vasmeteoritok
sűrűsége 7,9 g/cm3, a kő-vas meteoritoké pedig 4,9 g/cm3.
A természetes kövek sűrűsége kisebb, mint 3 g/cm3.

Látható-e megolvadt kéreg? „Frissen” esett
meteoritok felületén van egy olvadt réteg. Ez a kéreg általában nagyon
vékony, 1 mm vagy kevesebb a vastagsága. Színe tompa fekete, fekete vagy
sötét szürke, ritkább esetekben barnás vagy üvegesen áttetsző. Ha
hosszabb ideig volt kitéve a kozmikus test a földi környezet hatásainak,
akkor ez a kéreg berozsdásodhat. A kéreg külső felszínén esetleg kicsi,
felszínes, ujjlenyomatszerű benyomódások láthatók. Ezeket a párolgás
okozza, miközben a meteorit áthalad a légkörön. Néha kicsi foltok
(szemcsék), fényes olvadt fém és különböző folyásszerű vonalak láthatók a
felületen. Ki kell hangsúlyozni, hogy több természetes földi kő,
illetve ipari hulladék mutat első pillantásra meglepően hasonló
felületet.

Alak. A meteoritok többnyire egyenletesen kerek,
lekerített sarkokkal rendelkeznek, de sohasem tökéletesen gömbölyűek. Az
úgynevezett „irányzott” meteoritok kúp alakúak. Éles sarkok nem
fordulnak elő, kivéve ha egy kőmeteorit összetörik a légkörön való
áthaladás során.

Egy frissen hullott meteorit

 

Belső szerkezet

Az első dolog, amit érdemes megjegyezni: soha sem szabad összetörni
egy lehetséges meteorit jelöltet kalapáccsal vagy szétdarabolni egy erre
alkalmas fűrésszel! Ily módon megsemmisíthetünk egy tudományosan
értékes anyagot. Ráadásul soha ne kísérletezzünk savval, tiszta
oldószerrel, ragasztóanyaggal vagy lakkal oldani!

Ha egy pillantást szeretnénk vetni a belsejébe (a darab eredetének
tisztázása végett) és példányunk teljes felülete fedett az olvad
kéreggel, akkor alkalmazzuk – kellő óvatossággal – az ún. „Nininger
tesztet”. Használjuk a kések vagy egyéb fém eszközök élesítésére
alkalmas homokkő köszörűt. Gyengéden nyomjuk a példányunk egyik sarkát a
köszörűnek egy másodpercre, és távolítsunk el a „meteorit” felszínéből
egy vékony és kicsi réteget. Csak néhány négyzetmilliméter szükséges,
nem több.

Ha a darabunk meteorit, akkor polírozott fém, tömör kő vagy fényes
fém és tömör kő keverékét kell látnunk, ritkább esetben lekerekített
sarkú sárgászöld kocka alakú kristályok tűnnek elő fém rácsozatban.
Hólyagokat, buborékokat vagy üregeket soha sem fogunk látni.

A meteoritoknak mindig tömör szerkezete van!

A DMS minden évben több olyan „meteoritot” kap vizsgálatra, melyek
porózusak: hólyagokat, üregeket és buborékokat tartalmaznak a
belsejükben. Egy valódi meteor esetén ez soha nem történhet meg.
Amennyiben a példányunk porózus, biztosak lehetünk benne, hogy nem
meteoritot találtunk. Egy porózus tárgy nem élné túl azt az
igénybevételt, ami akkor érné, amikor áthalad a légkörön. Már régen
megsemmisülne, mielőtt elérné a Föld felszínét. A meteoritok, bár néha
egész törékenyek tudnak lenni, mindig nagyon tömörek. Ezt nagyon
fontos figyelembe venni a vizsgálatunk során! A sok porózus anyag,
ami a DMS-hez érkezik, mindig valamilyen ipari hulladék vagy bazaltos
vulkanikus kőzet. Ezeket az anyagokat széles körben használják utak
töltésére, vasúti építkezések során, épületek építésére. Az ország szó
szerint tele van velük szemetelve. Ráadásul ezek a vaskohó salakok és
bazaltos őrölt kövek gyakran középkori vagy történelem előtti idők
lelőhelyeiről is előkerülnek. Ezeket előszeretettel teszik félre az
emberek, mint „meteoritokat”. Ilyenkor szoktak elhangzani azok a
mondatok, hogy „természetes övek ezen a helyen soha nem fordulnak elő,
biztos az égből hullott”. Tudvalevő, hogy az ember, vándorlásai során
széthordta kultúrájának darabjait szerte a világon, és így olyan
helyekre is eljutottak dolgok, ahová természetes úton nem juthattak el
volna soha. Így nem meglepő, hogy vulkanikus kőzetekre bukkanunk a
vulkánok kihullási zónájától több tucat vagy több száz kilométerre is.

A kőmeteoritoknak tömör szerkezete van, a törési felület
egyenetlen, csakúgy, mint a természetes vulkáni eredetű kövek esetén.
Színük általában majdnem világos szürke, de lehet fehér, sötét szürke,
barnás vagy fekete is. Néha sötét csomók láthatóak világosabb rácsban. A
kondritok, a kőmeteoritok egyik altípusa (és a meteoritok legfontosabb
típusa) kicsi, milliméter átmérőjű, gömbölyded szilikát elemeket
tartalmaznak, amiket kondruloknak neveznek. Ezek általában
0,5-2 mm átmérőjű, vas, alumínium vagy magnézium szilikátok formájában
fordulnak elő az olivin és piroxin ásványokban. Ezek majdnem a
legidősebb objektumok a Naprendszerben a maguk 4,57 milliárd évükkel.
Akkor keletkeztek, amikor a Nap körüli porfelhő nagyon magas
hőmérsékletű volt, olvadttá vált, majd apró cseppekké szilárdult.

 

Az L és H típusú kondritok vas-nikkel szemcséket tartalmaznak, melyek
könnyen láthatók, mint kicsi, fényes részecskék, mikor a fény felé
tartva forgatjuk a meteorit. Néhány meteorit aranysárga kristályokat
tartalmaz, melyet troilitnek nevezünk. A troilit vas-monoszulfid
(FeS), földi ásványban még soha nem találták meg, kizárólag
meteoritokban fordul elő. Tombakbarna vagy bronzszínű, fémes fényű,
héjas szerkezetű gömböcskékben és vékony lemezkékben található. Első
ránézésre piritnek tűnnek. Néhány nap földi körülmények között elég
ahhoz, hogy rozsdásodni kezdjen.

A vasmeteoritok csiszolatlan állapotban feketék, „rozsdásak”
vagy nagyon sötét szürkék. Csiszolás után fényes, csillogó fém színűek,
a majdnem teljesen nikkel vagy vas összetételnek köszönhetően.

{mosimage} 

A kő-vas meteoritok, melyek mellesleg rendkívül ritkák, két
különböző csoportot alkotnak. Az egyik a pallasit, melyet a
meteoritok közül a legszebbnek tartanak. Az olivin ásvány zöld
vagy sárgászöld, kocka alakú kristályaiból állnak, sarkuk lekerekített,
és az egészet nikkel-vas fémrács határolja. Mindezt persze polírozott
állapotban lehet látni. A másik formájuk a mesosiderit, mely a
fényes vas-nikkel darabok és a szilikátok („kő”) kaotikus keverékéből
áll.

Állítólagos „meteorit hullások”

A DMS-hez több olyan beszámoló érkezik, melyek „égből esett
tárgyakról” számolnak be, vagy pedig arról, hogy valakit eltalált egy
ilyen tárgy. A vizsgálódások kiderítették, hogy ezek nem meteoritok
voltak. Előfordulnak rejtélyes hullások, amikor vaskohó salak, vagy
vulkanikus anyag „esik az égből” olyan helyeken, ahol nincs a közelben
vulkán, vagy pl. egy asszonyt a 3. emeleti lakásának folyosóján 1988-ban
eltalált egy sárgára festett ólom tárgy, melyről később kiderült, hogy
egy II. Világháborús lövedék egy darabja. Nyár közepén jégdarabok törnek
össze tetőket és más hasonló rejtélyes dolgok történhetnek. A
magyarázatok szerint ezek lehetnek vandalizmus nyomai (gyerekek
csúzlival való szórakozása) vagy áthaladó repülőgépekről leváló jég vagy
alkatrész darabok, erős szél által megbontott tetőanyagok, vagy néha
még madarakra is lehet gyanakodni. Más esetekben egyszerű emberi
tévedésről lehet szó. Röviden összefoglalva: nem mind meteorit, ami az
égből esik!

A nagyméretű meteoritok becsapódási sebessége kb. 200 m/s (ekkora egy tüzérségi
lövedék becsapódási sebessége is). Ez azt jelenti, hogy a földet érés
során gödröket, krátereket hoznak létre, melyek nagysága persze függ a
becsapódási felület milyenségétől is (föld vagy sziklás terep), komoly
veszélyt jelentenek a fákra, autókra, épületekre, és halálos sérülést
okozhatnak, ha valakit eltalálnak. Amennyiben ilyen becsapódást látunk,
feltétlenül jegyezzük le pontosan a helyszínt, készítsünk fényképeket,
mérjük meg a kráter átmérőjét, mélységét. Személyi sérülés esetén pedig
hívjunk orvost.

A meteoritok döntő része kb. 10 km magasságban a meteoritok elveszítik kozmikus
sebességüket és többé kevésbé függőlegesen esnek tovább. A vízszintes
szélmozgások módosíthatják ezt a pályát. A meteoritok sohasem izzanak,
nem világítanak vörös fénnyel, mikor becsapódnak, ahogy ezt sokan
tévesen gondolják. Nem perzselik meg a növényzetet és nem égetik meg az
ember kezét, mikor valaki felveszi őket a földről.

 

Az írás az alábbi cikk felhasználásával készült:

Dutch
Meteor Society: Recovering Meteorites – A short guide on how to recover a
meteorite

További felhasznált irodalom:

(A Meteor folyóirat
2005. februári számában megjelent cikk utánközlése a témában érkezett
olvasói kérdés nyomán)

Ajánljuk...