Távcsöves bemutatók alkalmával gyakran kérik a látogatók: vessünk egy pillantást a híres Andromeda-galaxisra! A pillantást többnyire csalódás követi hiszen a “szomszédvár” távcsöves látványa nem éppen lenyűgöző. A bemutatók általában többé-kevésbé fényszennyezett környezetben zajlanak, ezért csak a galaxis középső legfényesebb részét tudjuk megmutatni, valami fénylő masszát. A fényképeken nagyon nem így...
Az egyre hosszabbodó októberi éjszakák – ha derült égbolttal párosulnak – kitűnő észlelési lehetőségeket biztosítanak az amatőrcsillagász számára.
A galaxisok léte mindig is sok vitát váltott ki a csillagászok körében. Mik ezek az objektumok, és milyen típusokba sorolhatók be a ma ismert tudásunk alapján? Miről árulkodik a Hubble-hangvilla?
Az asztrofizikusok régóta gyanították, hogy a bolygókeletkezési folyamat csíráit a bolygókeletkezési korongban összeálló, jégkéreggel bevont kődarabok jelentik. Ezek a szilárd, jeges magok a számítások szerint a korongbeli súrlódás miatt a hideg külső régiókból befelé, a központi csillag irányába sodródnak. Amikor a jeges szemcsék elérik a csillaghoz közelebbi belső, melegebb régiókat, jelentős mennyiségű hideg vízpára szublimál
A tudósok neonjeleket követve keresik az egyik bolygórendszer jövőjét, egyúttal a saját Naprendszerünk múltját is. A NASA előző infravörös zászlóshajója, a már nem üzemelő Spitzer-űrteleszkóp különös eredményét követve a James Webb-űrtávcső a neon nemesgáz egyértelmű nyomait észlelte a fiatal, Naphoz hasonló csillag, az SZ Chamaeleontist (SZ Cha) körülvevő porkorongban. A Spitzer és Webb közötti neonértékek
A Hold sötét lávasíkságainak “vizes” neveket adtak eleink, abban a hiszemben, hogy ezeken a területeken víz található. Így kerültek a Holdra tengerek, öblök, mocsarak, sőt egy óceán is. A Mare Imbrium (Esők Tengere) “partján” elhelyezkedő Sinus Iridum (Szivárvány-öböl) még a Hold fekete-fehér világában is izgalmas, érdekes, mi több: színes látvány. Balázs Gábor, Budapest Szeptember 10-én
A Földtől 10 millió fényévre van egy apró, új csillagoktól ragyogó galaxis, amely egy ritka kettős rendszernek ad otthont. A XOU J121538.2+361921, vagy egyszerűen X-1 jelű kettőscsillag a legfényesebb röntgenforrás az NGC 4212-es galaxisban. A kettős rendszer erős röntgensugárzását az okozza, hogy a benne lévő csillagot egy fekete lyuk vagy egy neutroncsillag teljesen megfosztotta a
Hat planétából álló ritka bolygórendszert sikerült feltérképezni az ESA Cheops-űrtávcsövének adatait is felhasználva. A felfedezés azért különösen érdekes, mert a bolygók pályái azt jelzik, hogy a kialakulása óta eltelt több mint egymilliárd évet a rendszer gyakorlatilag változatlan állapotban töltötte. Az ESA Cheops-űrtávcsöve (CHaracterising ExOPlanet Satellite) kulcsfontosságú adatokat szolgáltatott a kutatókat évek óta zavarba ejtő rejtélyes