Folytatjuk óbudai csillagászati kalandozásainkat. Még tart a Galilei-év (450 évvel ezelőtt született a tudós), ezért emlékezzünk most Horváth Árpád tudománytörténészre is, aki a harmincas évek végén kereste fel Galilei emlékhelyeit.
Nagy László és Szécsi Margit a XX. századi magyar líra kimagasló alakjai voltak, kerületünkben, Óbudán éltek.
A Polarisban többféle szakkör is működik, ezek egyike a gyermekszakkör, ahová 8-12 éves gyerekek járnak. Nem csak óbudaiak, van olyan szakkörösünk, akit Siófokról hoz édesapja a foglalkozásra. Hogyan lehet felkelteni és megtartani a gyerekek érdeklődését a csillagászat iránt?
Pusztán szabad szemmel feltekintve a sötét, csillagos égboltra, magával ragadja az embert a végtelen – csupán porszemek vagyunk sárga törpecsillag körül keringő, törékeny, apró kék bolygón. Pedig ezek a közeli objektumok csupán részei az egyre nagyobb és nagyobb kozmikus struktúráknak.
A régmúltban rémületet keltő égi vándorok anyaga titkokat őriz a Naprendszer keletkezésének idejéből.
A Naprendszer óriásbolygói (gázbolygói) közül a Jupiter és a Szaturnusz a leglátványosabb távcsöves célpontok közé tartozik. Az Uránusz és a Neptunusz érdekességeit csak a legnagyobb (amatőr)távcsövek mutatják meg.
Mi az oka annak, hogy ma egyik kőzetbolygónak sem hasonlít a légköre a Földéhez? Az okot a csillagászok sem tudják, de tekintsük át, milyen jellegzetességeket mutat a kőzetbolygók légköre!
A galaxisok léte mindig is sok vitát váltott ki a csillagászok körében. Mik ezek az objektumok, és milyen típusokba sorolhatók be a ma ismert tudásunk alapján? Miről árulkodik a Hubble-hangvilla?
A Mars egyes szembenállásai meglehetősen változatos láthatósággal járnak együtt. Az idei szembenállás április 8-án következik be, ekkor figyelhető meg legjobban a vörös bolygó. A 38 fok magasan elhelyezkedő bolygó látszó mérete ezen az estén csupán 15 ívmásodperc lesz, de feltűnően ragyog az éjszakai égbolton. Látogassunk el egy bemutató csillagvizsgálóba áprilisban...
Ebben a hónapban az asztrofizika talán legnagyobb problémájával, a napdinamóval foglalkozunk.
A legtöbb csillagászat iránt érdeklődő ismeri a felfedezésekor igen nagy szenzációnak számító TRAPPIST-1 rendszert, amelyben 7, a Földhöz hasonló méretű, kőzetekből álló exobolygó kering egy igen közeli, 40 fényévre lévő vörös törpecsillag körül. Az asztrofizikusok és az asztrobiológusok szerint ezek a bolygók kecsegtető célpontot nyújtanak azoknak, akik a Földön kívüli életet kutatják. Talán sokak számára
A James Webb-űrtávcső egyik fő célja a nagy vöröseltolódású, tehát távoli Univerzum vizsgálata, azonban ezúttal a csillagászok egy kicsit közelebbi célpontot választottak ki a minden eddigit felülmúló űreszköznek, mégpedig szülőgalaxisunk, a Tejútrendszer külső peremvidékének vizsgálatát. Ez a régió körülbelül 58000 fényévre található a galaktikus középponttól, tehát nagyjából kétszer olyan távol, mint a Föld. Egy kutatócsoport
Egy szupernagy tömegű fekete lyuk eddig kétszer ragadott el gázt egy elhaladó csillagtól. A kutatók szerint a harmadik alkalomra 2025 elején fog sor kerülni. Amikor egy csillag túl közel merészkedik egy szupernagy tömegű fekete lyukhoz, annak hatalmas gravitációs ereje elkezdi darabokra szaggatni. A csillag gázanyaga kinyúlik, mint a karamell, aztán egy része belép a fekete
Az Event Horizon Telescope (EHT) Együttműködés az ALMA rádiótávcső-hálózattal és más műszerekkel végzett megfigyelések során az eddigi legnagyobb felbontást érte el a Föld felszínéről. A kutatók távoli galaxisok sugárzását érzékelték 345 GHz körüli frekvencián, amely 0,87 mm-es hullámhossznak felel meg. Az Együttműködés kutatói becslésük szerint a jövőben képesek lehetnek 50%-al részletesebb felvételeket készíteni a fekete
Az ESA Juice (Jupiter Icy Moons Explorer) űrszondája augusztus 20-án annyira megközelítette a Földet, hogy néhány ezer km-es távolságból képes volt megvizsgálni a légkört is. Ez lehetőséget adott arra, hogy az űrből is teszteljék és kalibrálják a Juice tudományos műszereit, ezzel biztosítva, hogy azok készen állnak a Jupiterhez érkezésre. A Juice két műszere, a Moons