November rossz hírű hónap, már ami a borult, ködös éjszakákat illeti. Reménykedjünk! A felhők felett mindig kék az ég – reméljük, az előttünk álló novemberben kijut nekünk a derült éjszakákból is. Látnivaló van bőven, kiválóan észlelhetők az óriásbolygók, és egy kis galaxisos-gömbhalmazos égi kirándulásra is invitáljuk észlelőinket. A bolygók járása...
A nyári estéken valszínűleg az egyik leggyakoribb távcsöves célpont az M57, a nevezetes Gyűrűs-köd. Egy Messier-bejegyzéssel és néhány fokkal odébb “lakik” az M56, egy merőben más jellegű, mégis érdekes célpont: egy gömbhalmaz a nyári Tejút csillagszőnyegén. Kocsis Richárd június 1-jén vette célba az M56-ot, egy 114/440-es kis Newton-reflektorral, de az...
A nyári égbolt legnépszerűbb gömbhalmaza, az M13 “árnyékában” minden más ilyen típusú halmaz “elhalványodik”. A Herkules gömbhalmazkirályán kívül nagyon is érdemes szemügyre venni a nyári égi kínálatot. Éppen a Herkules csillagkép alatt egész gömbhalmazmező húzódik az Ophiuchus és még délebbre, a Scorpius csillagkép vidékein. Ne feledkezzünk meg a nyári gömbhalmaztúrán...
A tejútrendszerbeli csillagok mozgásának pontos meghatározására szakosodott Gaia-űrtávcső nemrég talált egy különlegesen nagy csillagtömegű fekete lyukat, amely ráadásul Földünk közelében rejtőzik. A csillagtömegű fekete lyukak a legnagyobb kezdeti tömegű csillagok magjának összeomlásakor jönnek létre, így tehát nem összekeverendők a galaxisok középpontjában található, ezeknél jóval nagyobb szupernagy tömegű fekete lyukakkal. Utóbbi típusú fekete lyukak nagy tömegű
A HD 148937 jelű rendszer a Földtől körülbelül 3800 fényévnyire található, a Szögmérő (Norma) csillagkép irányában. Két, a Napnál sokkal nagyobb tömegű csillagból áll, és egy gyönyörű köd, azaz gáz- és porfelhő veszi körül. „Nagy tömegű kettőscsillagot körülvevő köd ritkaságszámba megy, és igazából olyan érzést keltett bennünk, hogy valami különleges dolognak kellett történnie ebben a
Kutatók egy csoportja különleges részecskét azonosított egy ősi meteorit belsejében, amely nagy valószínűséggel egy közeli csillag halálakor bekövetkező szupernóva-robbanásából származik. A meteoritok belsejébe zárt aprócska porrészecskék felfedik a kutatók előtt egy csillag életének, halálának és az utána keletkező új csillag(ok) születésének folyamatát, ami szinte felöleli a kozmosz 13,8 milliárd éves történelmét. A kőzetdarabkák vizsgálatával bepillantást
Régóta terveztem már „a tűz és jég országát”, Izlandot megnézni. Sok gyönyörű képet láttam kék vizű vízesésekkel, zöld mohával ellepett fekete vulkáni sziklákkal, jégdarabokról a fekete fövenyen, a szilaj, érintetlen felföldi részekről – fotósként a táj engem is megbabonázott. Martin Ferenc, Izland Rég vágytam újra látni a sarki fényt is. Aki már látta, tudja: a
Körülbelül nyolc és fél évszázada, 1181-ben egy csillag halála különösen fényes szupernóva-robbanással gyönyörködtette meg az akkori észlelőket. A csillagászoknak azóta sikerült beazonosítani az abból visszamaradt, tűzijáték kinézetét imitáló szupernóva-maradványt a Cassiopeia csillagképben, és részletes képet készíteni róla különböző hullámhossztartományokon. A NASA Chandra röntgenobszervatóriuma nemrégiben egy új kompozitképet tett közzé a szupernóva-maradványról, amely az elektromágneses spektrum