Égi kalendárium: 2023. november
November rossz hírű hónap, már ami a borult, ködös éjszakákat illeti. Reménykedjünk! A felhők felett mindig kék az ég – reméljük, az előttünk álló novemberben kijut nekünk a derült éjszakákból is. Látnivaló van bőven, kiválóan észlelhetők az óriásbolygók, és egy kis galaxisos-gömbhalmazos égi kirándulásra is invitáljuk észlelőinket.
A bolygók járása (november)
Merkúr: A hónap első felében kedvezőtlen helyzete miatt nem figyelhető meg. 15-én már fél órával nyugszik a Nap után, napnyugta után kereshető a délnyugati látóhatár közelében. Láthatósága csak lassan javul, de a hónap végén már egy órával nyugszik a Nap után.
Vénusz: Magasan a délkeleti hajnali égen látszik ragyogó fényű fehér égitestként. Láthatósága nem változik a hónap folyamán, kitűnően megfigyelhető. November elején még négy óra tíz perccel kel a Nap előtt, ez az érték a hónap végén kevéssel négy óra alá csökken. Fényessége ‒4,4 magnitúdóról ‒4,2 magnitúdóra, átmérője 22,1”-ről 17,3”-re csökken, fázisa 0,55-ról 0,67-ra nő.
Mars: Előretartó mozgást végez a Libra, majd november 25-étől a Scorpius területén. A Nap közelsége miatt nem figyelhető meg. 18-án együttállásban van a Nappal. Fényessége 1,5 magnitúdóról 1,4 magnitúdóra nő, látszó átmérője 3,7”.
Jupiter: Hátráló mozgást végez az Aries csillagképben, november 3-án szembenállásban van a Nappal. A hónap folyamán egész éjszaka megfigyelhető nagyon fényes égitestként. Fényessége ‒2,9 magnitúdó, átmérője 49”.
Szaturnusz: Hátráló, majd november 4-étől előretartó mozgást végez az Aquarius csillagképben. A délnyugati égen látszik az éjszaka első felében, éjfél körül nyugszik. Fényessége 0,8 magnitúdó, átmérője 17”.
Uránusz: Egész éjszaka jól megfigyelhető, folytatja hátráló mozgását az Aries csillagképben. 13-án szembenállásban van a Nappal.
Neptunusz: Az éjszaka első felében figyelhető meg a Halak, majd 26-ától az Aquarius csillagképben. Éjfél körül nyugszik. Hátráló mozgása fokozatosan lassul.
Kiválóan alakul a Jupiter láthatósága. Az órásbolygó az Airesben jár, magasan delel, rengeteg részlet figyelhető meg légkörében. Blahó Norbert október 14-i felvétele 18 cm-es MC távcsővel készült. https://eszlelesek.mcse.hu/open.php?obsid=104142
Fantasztikus részletek a Jupiter legnagyobb holdján, a Ganymedesen, Csabai István 2023. október 3-i felvételén.
Varázslatos a Szaturnusz Szántó Szabolcs 2023. október 6-i felvételén, amely 25cm-es Newtonnal készült. https://eszlelesek.mcse.hu/open.php?obsid=103911
Vénusz-fedés november 9-én
Az év egyetlen, Magyarországról látható bolygófedésére november második csütörtökén fog sor kerülni. Budapestről nézve a belépés 10:07:11 UT-kor következik be (téli időszámítás szerint 11:07:11), a kilépés pedig 11:22:15-kor (téli időszámítás szerint 12:22:15) – a bolygókorong közepére vonatkozó időadatok. Más hazai településeken ezektől az értékektől néhány perc eltérés lesz (részletes előrejelzés Magyarország nagyobb városaira a Meteor csillagászati évkönyv 2023 168. oldalán találhatók). A délelőtti nappali égen a Naptól 46°-ra lévő Vénuszt a fogyó Hold fedi el. A négy nappal újhold előtt lévő, 15% megvilágítottságú sarló könnyen fog látszani a délnyugati horizonton. A Nap közelebb lesz a horizonthoz, a Hold 30° feletti magasságában pedig akár még a ‒4,4 magnitúdós Vénuszt is megpillanthatjuk szabad szemmel.
A Vénusz 58,7% megvilágítottságú, 20,6” átmérőjű, ragyogóan fényes kis korongja éles kontrasztban áll a sápadt holdfelszínnel. Mivel a Vénusznak is a keleti pereme a fényes, az „elméleti” okkultáció a sötét nyugati bolygóperem kontaktjával kezdődik, ami megfigyelhetetlen. A terminátor érintése 13 másodperccel későbbi, így a fényes bolygókorong nagyjából 50 másodperc alatt kerül a Hold mögé, nagyon érdekes videós témát adva.
A sötét oldalon történő kilépésre 75 percet kell várni. A CA szög 80S° körüli, azaz majdnem középen a két terminátorpólus között, kicsit közelebb a délihez várhatjuk az előbukkanást. Itt is először a megfigyelhetetlen sötét bolygóperem bukkan elő, majd a terminátor. Az előbukkanás időtartama kb. 50 másodperc. A sötét oldalon, a „semmiből” fog fokozatosan kifényesedni a bolygókorong. A Nap ekkor már a delelésen túl van, ugyanolyan magasan áll a horizont felett, mint a Hold. A két égitest az előbukkanás után gyorsan távolodik, de mivel a sötét holdperemet nem látjuk, ez nem lesz látványos.
Nehéz célpontok könnyű helyzetben
A Messier-objektumok egyetlen éjszakán való végigészlelése – vagyis inkább végiglátogatása, mert alapos észlelésre ilyenkor nem nagyon van lehetőség – egyre népszerűbb nálunk is. A 110 Messier-objektumból hazánkból 109 érhető el, a „főmumus”, az Messier 30 tőlünk nem látható a márciusi végi, április eleji időszakban, amikor a maraton teljesíthető. Hiába próbáljuk becserkészni a maraton végén, a hajnali szürkületben, a mi földrajzi szélességünkről lehetetlen megpillantani. A maratonok további két közellensége két nem túl fényes galaxis, az M74 és az M77. Ha ezt a kettőt és az M30-at elmulasztjuk már csak 107 objektumot tudunk teljesíteni. Hazánk Messier-maraton rekorderei Kernya János Gábor és Sánta Gábor, ők 2014 márciusában 109 objektumig jutottak.
De hol is van az égen az a fránya M30? Jó délen, a Capricornusban, –23 fokos deklináción. November első felében nagyjából akkor delel, amikor ránk sötétedik, ezért sietni kell észlelésével. A Capricornust régi ábrázolások egy kecske és egy hal hibridjeként mutatják, pedig a jellegzetes alakzat inkább emlékeztet egy hajóra vagy csónakra, amely vagy kelet, vagy nyugat felé tart. A M30-at a csónak teste alatt keressük, a ζ Cap-tól keletre. A 7,2 magnitúdós gömbhalmaz látszó mérete 12’, távolsága 27 ezer fényév. Nem nehéz célpont, észlelését azonban megnehezíti déli helyzete, ezért fontos, hogy lehetőleg delelésekor észleljük.
Az M30 gömbhalmaz Nagy Mélykuti Ákos felvételén (2018. szeptember 15., 200/800 Newton, Canon 750D, 10×90 s expozíció)
Messier-ultramaratonja során 2021. szeptember 10-én ért az M30-hoz Görgei Zoltán, aki 90/1000-es refraktorral, 143×-os nagyítással vette szemügyre a gömbhalmazt. „Szép látvány ez a fényes maggal rendelkező, szemcsés/grízes felületű, valamelyest bontott gömbhalmaz. Az északi perem két fényes csillaga nagyon feltűnő látvány.” (Annak idején Messier is hasonló fénygyűjtőképességű távcsövekkel kereste üstököseit, ezért is érdekes, hogy miként látja a mai észlelő egy 9 cm-es refraktorral az M-objektumokat. A mai refraktorok azonban többet mutatnak az égből pl. a reflexiógátló rétegeknek és a jó minőségű okulároknak köszönhetően.)
Lelkesültebben ír a halmazról Cseh Viktor 2014. szeptember 17-én, amikor 130/650-es Newtonjával figyelte meg: „Az M30 az egyik legegyedibb, legszebb gömbhalmaz az égen! Talán azért nem túl népszerű, mert sokan tartanak alacsony delelési magasságától. Ez azonban ne tévesszen meg senkit; még a közepes átlátszóságú égen is elképesztően szép látvány. Figyelmes szemléléssel a mérete vizuálisan 4–5 ívpercnek mutatkozott, és számtalan csillagra bontotta a 13 cm-es távcső. Északi irányba két igen markáns csillaglánc látszik elnyúlni, mely az M30-nak gyakorlatilag a védjegye lehetne. Olyan, minha két ujja lenne a gömbhalmaznak. Ebben a két csillagláncban 4–5 db igen fényes halmaztag látható. A fényesebb középponti régió is szabálytalan alakú. Ha az ember erősen koncentrál és minden zavaró fényforrást kitakar, a gömbhalmaz belseje nagyon hasonlít egy kézlenyomatra.”
A Capricornus „csónakja” fölött, de már az Aquariusban található az M72 gömbhalmaz, amelyet a novemberi estéken sokkal könnyebb elérni, mint márciusi hajnalokon, a maratonok fináléjában. Ez is nagyjából a csillagászati est leszálltával delel, siessünk észlelésével! Eléggé déli objektum, deklinációja –12 fok, fényessége 9,3 magnitúdó, látszó mérete 6,6’, távolsága 55 ezer fényév – csaknem kétszer távolabb helyezkedik el, mint az M30.
Az M72 Csuti Istán fotóján, 2021. szeptember 11-én. 170/1028 Newton, ATIK 428 EX monokróm kamera, 33×120 s expozíció
Görgei Zoltán 2021. szeptember 8-án „látogatta” meg 90/1000-refraktorával az M72-t. 143×-os nagyításnál a következőket jegyezte fel: „Viszonylag halvány, első pillantásra homogén ködösség, izgalmas csillagmezőben. Hosszabb szemlélődés után látszik, hogy a közepe felé fényesedik és kissé grízes is. Az északnyugati peremen két csillaga látszik.” Cseh Viktor 130/650-es Newtonjával így látta az M72-t. 162×: „Csillagszegény vidéken, az Aquarius–Capricornus határán található. Összfényessége 9,2 magnitúdó. 2–2,5 ívperces ködösségnek mutatkozik mely 162×-es nagyítással foltos megjelenésű és néhány csillaga megmutatkozik. Nincs igazán fényes magvidéke, a középpontjához közel két csillagot látok. 26×-os nagyítással olyan, mint egy kompakt kis üstökös.”
Ha már erre járunk, vessünk egy pillantást a közeli M73-ra is. Messier leírása szerint „Három vagy négy kis csillag halmaza, amely első pillantásra ködre emlékeztet, és egy kis ködöt is tartalmaz.” Az M73 azonban nem halmaz, csupán aszterizmus: néhány csillag közel látható egymáshoz, a látvány egyáltalán nem lenyűgöző.
Folytassuk égi utunkat a következő maratoni közellenség, az M74 felé! Kényelmes magasságban, az éjszaka nagy részében észlelhető. Az η Piscium szomszédságában bukkanunk rá a 9,4 magnitúdós, 10’ kiterjedésű spirálgalaxisra, amelyre „felülről”, vagyis lapjáról látunk rá, mintegy 32 millió fényévről. Az NGC tömör, lényegretörő leírása: „Halvány, nagyon nagy, kerek gömbhalmaz; középen kifényesesdik, néhány csillag látható benne.” Pierre Méchain francia csillagász fedezte fel 1780-ban, majd a XIX. században John Herschel tévesen gömbhalmazként katalogizálta. A M74 csoport központi, névadó galaxisa, ennek a csoportnak a tagja az NGC 660 pekuliáris spirálgalaxis is. Az M74 átmérője 95000 fényév, és több mint 100 milliárd csillag alkotja. Magjában egy viszonylag ritka, közepes méretű – 10 ezer naptömegű – fekete lyuk található. Az M74-ben három szupernóvát azonosítottak: az SN2002ap-t, az SN2003gd-t, és az SN2013ej-t, ez utóbbi 10m-s fényességet ért el. Az objektum, 9m körüli fényessége ellenére nehezen figyelhető meg, mivel felületi fényessége alacsony. Jó égbolton, delelésekor 15×70-es binokulárral épp, hogy észrevehető, de ha alacsonyan látható, és a fényszennyezés vagy gyenge holdfény is nehezíti az észlelést, még 25 cm-es műszerrel sem látszik. Ugyanez a helyzet a galaxis spirálszerkezetének észlelésével: egyes megfigyelők arról írnak, hogy lehetetlen megfigyelni ezt, mások viszont ezzel ellentétben azt állítják, hogy könnyen látszik. Az igazság, mint sok más esetben, most is a kettő között lehet. A hazai asztroklímán csak a legsötétebb egű hegyvidéki észlelőhelyekről van esély, 35–40 cm-es távcsövekkel, a galaxis teljes spirálszerkezetének megfigyelésére, ahogyan azt Kiss Péter itt bemutatott rajza szemlélteti. Sánta Gábor és Kernya János Gábor átlagos kertvárosi és vidéki égen, 5,8–6,5m határfényesség mellett 40, ill. 35 cm-es távcsővel látta a spirális szerkezetet, de az alig-alig állt össze, leginkább csak ívek és foltok rajzolódtak ki a galaxisban. Vidéki égen már egy 8 cm-es refraktorral is könnyen rátalálunk az M74 foltjára, de a részletek rögzítése inkább asztrofotósoknak való hálás feladat, ugyanis spirálkarjaiban számtalan részletet lehet megörökíteni. Megjelenése alapján akár lehetne gömhalmaz is, de a kinézet még nem minden. Bizonyára alacsony felületi fényessége miatt is kapta a Fantom-galaxis elnevezést az újabb keletű mélyeges szlengben.
Görgei Zoltán 2021. október 4-én így látta a galaxist 90/1000-es refraktorával: „56×: Nagyméretű, de halvány felületi fényességű, nehezen megfigyelhető galaxis. Közepe felé enyhén fényesedik, de nem látható csillagszerű mag. Alakja kör, átmérője 4–5’ lehet, de ezt nehéz megállapítani, mert a széle fokozatosan olvad az égi háttérbe. 111×: Ezzel a nagyítással kissé javul a látványa, de még így is egy halvány, kísérteties fényfolt.”
Az M74 Sebestyén Attila felvételén (15 T, ASI174MM, 50×120 s)
Kiss Péter rajza az M74-ről (40,5 T, 220x, 15,5’)
Nagyobb távcső lényegesen többet mutat az M74-ből, egy 40,5 cm-es Newton például egyáltalán nem gömbhalmaznak, hanem spirálgalaxisnak mutatja… Kiss Péter még 2017-ben észlelte Ágasvárról az M74-et, az eredmény egy igen látványos rajz lett. „40,5 T, 220×: Az M74 a Messier-lista egyik legalacsonyabb felületi fényességű tagja, ezért hiába fényes és nagy, távcsöves látványa elsőre rendkívül szerény. Rendkívül kontraszttalan az egész felülete, sok időt és erőfeszítést igényel a részletek kibogozása. A spirálszerkezetből már néhány másodperc után felsejlik valami, de igen bizonytalan a látvány. Legegyértelműbb a külső kar kelet és dél felé, és a belső kar kontrasztos külső éle dél felé. A magtól északnyugatra lévő tartomány igen kaotikusnak tűnik – jó összhangban a fotókkal. Éjszaka, rajzolás közben nem néztem semmilyen fényképet.”
A spirális szerkezetet azonban leginkább asztrofotókon tanulmányozhatjuk, észlelésfeltöltőnkön jó néhány olyan fotót találunk, amely szépen mutatja a galaxis kinézetét. A legérdekesebb képet Bánfalvy Zoltán készítette, aki a fényszennyezett Budapestről örökítette meg a spirális struktúrát.
Az M74 Bánfalvy Zoltán felvételén, amely Budapestről készült.
Befejezésül egy újabb spirálgalaxis, a Messier 77 következik. A δ Ceti közelében elhelyezkedő csillagváros fényessége 8,9 magnitúdó, mérete 7×6’, távolsága 47 millió fényév. A horgas spirálgalaxis átmérője hasonló a Tejútrendszeréhez. Az M77-et Méchain fedezte fel 1780-ban, és ködösségként írta le, azonban mind Messier, mind Herschel csillaghamazként említi.
A modern osztályozás szerint ez a galaxis SA típusú spirál külső gyűrűs szerkezettel, ám a modern infravörös felvételeken egy optikailag láthatatlan küllő mutatkozik. A galaxis magja egy megnyúlt, igen fényes aktív régió, amely egy ovális tartományban helyezkedik el. Innen indul ki két fényes spirálkarja, amelyeknek az első szakaszában több nagyméretű HII régió található. A karok felületi fényessége kezdetben igen magas, majd egy teljes kör megtétele után hirtelen lecsökken a fényességük, és a külső régióban gyűrűvé zárulnak. A legkülső régióban egy halvány haló található, ami 10’-re növeli a galaxis méretét. A galaxis belső tartománya egy magas felületi fényességű korongnak tűnik.
Az M 77 a Carl K. Seyfert által körvonalazott aktív galaxisok mintapéldánya. A Seyfert-galaxisok aktív galaxismagjának (AGN) hajtómotorja egy szupernagy tömegű fekete lyuk. A centrális régióban található anyag a fekete lyuk körül akkréciós korongot alkot, amely felhevül, és erős UV és röntgensugárzást bocsát ki. Ez azután ionizálja a környezetében található hatalmas gázfelhőket. A felhők jelentős, 100–1000 km/s-os sebességgel mozognak. A nagyobb sebesség az 1-es, a kisebb a 2-es típusú Seyfert-galaxisokra jellemző. A modern csillagászati kutatások tisztázták, hogy a Seyfert-galaxisok, a rádiógalaxisok, a kvazárok és a BL Lacertae objektumok aktivitását szupernagy tömegű fekete lyukak okozzák, a különféle elnevezések az aktivitás erősségét és jellegét tükrözik.
Az M 77 erős rádióforrás is, másik neve Cetus A vagy 3C 71, ezt a sugárzást a fekete lyuk erős mágneses terében mozgó töltött részecskék bocsátják ki a szinkrotronmechanizmus révén. A központi fekete lyuk 10 millió naptömegű, a modern mérések szerint körülötte egy 5 fényév átmérőjű akkréciós korong helyezkedik el. A galaxis optikailag látható fényes magját ionizált gázfelhőkből és fiatal csillagokból álló hatalmas csillagkeletkezési terület alkotja, amely 100 millió fényéves térrészen belül a legnagyobb és legfényesebb HII régió. Halton C. Arp 37-es sorszámmal vette katalógusba, leírása szerint a galaxis egyik spirálkarján alacsony felületi fényességű kísérő található. Valójában nincsen ilyen, talán a karok egyik fényesebb részét vélte kísérőnek a csillagász. Eddig egyetlen szupernóva tűnt fel a galaxisban: az SN2018ivc jelű égitest 2018 decemberének első napjaiban 14m-s maximumfényességet ért el. A belső tartomány peremén, az egyik spirálkar indulásánál elhelyezkedő szupernóva egy nagy tömegű csillag magjának robbanása volt (II-es típus).
Az M 77, kertvárosi égen 15×70-es binokulárral éppen megpillantható, 8 cm-es lencsés távcsövekkel biztosan látható. 10 cm-es műszerek kedvező körülmények között a fényes magot, a belső rész elnyúltságát és a galaxis legfényesebb foltjait is mutatják.
Görgei Zoltán rajza az M 77-ről, benne a magon kívül a két legfényesebb folt is azonosítható (9 L, 111x, 23’)
A Görgei Zoltán 2021. október 31-én jutott el ultramaratonján az M77-ig. „9 L, 111×: Fényes, de nem csillagszerű a magja. 3:2 arányban, PA 10/190 fok irányban megnyúlt. A magtól délre egy fényesebb, 20” hosszúságú kar nyúlik ki, északon és északnyugaton egy-egy csomósodás sejthető.”
Tóth János 2008. december 25-én így látta a csillagvárost: „15 T, 60×: Fényes galaxis, szabályos, kerek megjelenéssel. Fényes magja van, de mintha látható lenne két kis kinyúlás is. Mintha a spirálkarja lenne, de nem vagyok biztos benne. Fényessége kb. 9 magnitúdó.”
Csuti István felvétele az M77-ről (balra) és az NGC 1055-ről (jobbra). 190/500 Newton, ATIK 428 EX monokróm kamera, 40×120 s expozíció
Az asztrofotósok általában nem mellékelnek részletesebb leírást a képekhez, hiszen azok önmagukért beszélnek. Nem így Csuti István, aki 2022. december 18-án fotografálta az M77-et és szomszédját, az NGC 1055-öt. „Szép galaxispáros a Cetben. Egymástól kb. fél fokra helyezkednek el. Az M77 spirálkarjai szépen előjönnek. Feltűnően nagy a kontraszt a fényes magrész és a halványabb spirálkarok között. A belső, fényesebb részben is sok részlet látszik (fényes csomók, intenzitáskülönbségek). Az NGC 1055 jelű galaxis egy éléről látható csillagváros, mely nagy központi dudorral és markáns porsávval rendelkezik. A porsávban több fényes csomó és inhomogenitás is észlelhető. Szép, érdekes páros.”
Csóvás égi vándorok
Novemberben egyre hosszabbak az éjszakák, így a sok csodás őszi/téli objektum mellet rengeteg idő van az égi vándorok felkeresésére is, feltéve, ha az időjárás is engedi. Ebben a hónapban legalább 29 olyan üstökös van, melyeket fotografikusan egy 200/800-as tükrös távcsővel inkább több, mint kevesebb sikerrel kereshetünk fel és figyelhetünk meg, de közöttük található több olyan is, amit vizuálisan egy közepes (12-20 cm átmérőjű) távcsővel is talán sikerrel célba lehet venni. Utóbbiakat szeretnénk most ajánlónkban bemutatni. Akit pedig a tejes lista érdekel, az vegye fel a kapcsolatot a rovatvezetővel az ustokoseszleles@gmail.com e-mail címen, vagy csatlakozzon a Facebook Üstökös (Üstökös | Facebook ) csoporthoz.
Aki pedig csak gyönyörködni akar a kométákról készült megfigyelésekben, annak érdemes felkeresni az MCSE Észlelésfeltöltő oldalát (https://eszlelesek.mcse.hu), ahol akár regisztráció nélkül is válogathat a szép és érdekes képek között.
12P/Pons-Brooks
A 12P/Pons-Brooks napközelpontját majd csak 2024. április 21-én fogja elérni, így várhatóan addig aktivitása és ezzel együtt fényessége is folyamatosan nőni fog. Ugyanakkor a Földhöz is közeledik, ami szintén a fényességének növekedésével járhat. A kettő együttes hatására a november elején még 12 magnitúdós üstökös a hónap végére több mint 1 magnitúdót fényesedve akár 10,8 magnitúdós fényességet is elérhet. Ezzel a fényességgel vizuálisan már a közepes (12-25 cm) átmérőjű távcsövekkel is megfigyelhetővé válhat, de fotografikusan már a kisebb átmérőjű távcsövekkel is kényelmesen elérhető.
Megfigyelhetősége mégsem a legkedvezőbb novemberben, annak ellenére, és annak köszönhetően, hogy szinte cirkumpoláris. Sajnos az éjszaka folyamán közel a horizonthoz tartózkodik. Éjfél után másfél órával bukik a horizont alá, ahol csak 2,5 órát tartózkodik, majd újra felkel. Ezért inkább az éjszaka első fele alkalmas a megfigyelésére. A hónap elején még a Hercules csillagkép keleti felén, annak karjánál tartózkodik, innen halad lassan délkeleti irányba a Lant (Lyra) csillagképbe, amit csak a hónap utolsó napjaiban ér el.
A 12P/Pons-Brooks égi útja 2023.11.01-30. között, kiemelve a 2023.11.15-i helyzete. A térkép az ingyenesen letölthető Stellarium 0.20.4 verziószámú planetárium szoftverrel készült
2023.10.10. 18:07 (UT), 200/800 Newton + ZWO ASI178MM; Gain 204; 13 x 60 s, Dr. Elek Tamás
C/2017 K2 (PANSTARRS)
Már az éjszaka első felében is megfigyelhető lesz a C/2017 K2 (PANSTARRS) üstökös, de inkább az éjfélhez közelebbi időszakban, ahogy egyre magasabbra emelkedik a horizont felett. Az üstökös távolodik a Naptól, aktivitása és így fényessége is várhatóan csökken, amit némileg ellensúlyoz, hogy közelebb kerül a Földhöz, így a fénycsökkenés csak lassú lehet, várhatóan csak 0,2-0,5 magnitúdó november során, a hó elejei 12,1 magnitúdós értékről. Ennek köszönhetően sötét jó átlátszóságú égen vizuálisan közepes (12-25 cm) átmérőjű távcsövekkel is meg lehet figyelni. A hónap során az Egyszarvú (Monoceros) csillagképben nyugati irányban lassan mozog. Útja szép, csillagokkal sűrűn telehintett égbolt területeken keresztül vezet. November 21-én már a kelése után érdemes keresni az üstököst, amint éppen elhagyja az NGC 2215 (fényesség: 8,4 magnitúdó; átmérő: 8 ívperc) nyílthalmazt. Lassú mozgása miatt könnyű célpont az asztrofotósok számára is. A hónap utolsó napjára az Egyszarvú olyan vidékére érkezik, ami tele van reflexiós ködökkel, mint az NGC 2182 (fényesség: 9 magnitúdó; átmérő: 2 x 2 ívperc), NGC 2170 (fényesség: 9,5 magnitúdó; átmérő: 2 x 2 ívperc); vdB 68 (fényesség: 9,5 magnitúdó); vdB (fényesség: 11,4 magnitúdó).
A C/2017 K2 (PANSTARRS) égi útja 2023.11.01-30. között, kiemelve a 2023.11.15-i helyzete. A térkép az ingyenesen letölthető Stellarium 0.20.4 verziószámú planetárium szoftverrel készült
103P/Hartley
Novemberben már távolodik a Naptól a 103P/Hartley üstökös így aktivitása csökken. A Földtől is egyre messzebb kerül, ezért láthatósága is romlik. A kettő együttes hatására a fényessége várhatóan 1,5 magnitúdót fog csökkenni, így a hónap elejei 7,5 magnitúdós, akár binokulárokkal is látható üstökös a hónap végére 9,5 magnitúdóig halványodhat és már inkább a kisebb átmérőjű (5-12 cm) távcsövekkel lesz érdemes felkeresni.
Egész hónapban éjfél előtt körülbelül 1 órával kel és délkelet, majd dél-délkeleti irányban halad az Északi Vizikígyó (Hydra) csillagkép fejétől, annak délebbi régiói felé. Az éjszaka második felében lesz ezért megfigyelhető.
5-én hajnalban kerül a legközelebb a σ Hya (fényesség 4,5 magnitúdó) csillaghoz, 31 ívpercre nyugatra elhaladva mellette. 17-én hajnalban az NGC 2695; NGC 2697, NGC 2698, NGC 2699 és az NGC 2708 galaxicsoport mellett fog elhaladni. Érdemes időt szakítani a hosszabb megfigyelésére, hogy az elmozdulása alapján biztosan lehessen azonosítani, nehogy a galaxisok bármelyikével keverjük össze.
21-én az NGC 2721 (fényesség: 12,2 magnitúdó; átmérő: 2,4 x 1,6 ívperc) kompakt kis glaxis mellett fog elhaladni 12 ívpercre megközelítve azt.
A 103P/Hartley égi útja 2023.11.01-30. között, kiemelve a 2023.11.15-i helyzete. A térkép az ingyenesen letölthető Stellarium 0.20.4 verziószámú planetárium szoftverrel készült
2023.10.14. 01:47 (UT), 150/600 Newton + Player One Uranus C (IMX 585); Gain 200; 62 x 60 s, Sebestyén Attila
Kaposvári Z., Szabó S. Mzs, Sánta G., Nmá
