A Mars és a Jupiter közötti kisbolygók főövében keringő kisbolygót 2001. január 1-én (újév napján) fedezte fel a Magyar Tudományos Akadémia Csillagvizsgáló Kutató Intézetének piszkés-tetői obszervatóriumában Sárneczky Krisztián és Kiss László. Az újonnan felfedezett égitestet akkor a 2001 AW38 ideiglenes jelölést kapta.
Az e-mailek útján, vírusként terjedő téves információk alapján a Mars idén augusztus 27-én lesz a Föld közelében. A hír eléggé elkésett, az eseményre ugyanis 2003 augusztus 27-én, azaz két évvel ezelőtt került sor. Ekkor hazánk több pontján távcsöves bemutatások révén sok ezren figyelték meg a vörös bolygót.
A napórákról általában – Napórák a különböző történelmi kultúrákban – A napóra működésének alap elve – A kiválasztás szempontjai – Milyen napórát készítsünk? – Ekvatoriális napóra – Horizontális napóra – Vertikális napóra
Gyűjtsük össze! Kik látták 2004. június 8-án hazánkban a Vénusz-átvonulást? A 122 év után ismét (és hazánkból is) látható Vénusz-átvonulást megelőzően merült fel a gondolat: ha jó idő lesz, és országszerte sok helyen észlelik sikerrel a jelenséget: az összes leírást aligha, viszont legalább azt gyűjtsük össze, hogy kik és hol...
KAPOSVÁR: Hevesi Zoltán észlelt 110 mm-es MIZAR távcsővel és fényképezett egy Fuji Fine Pix 202 digitális géppel. 06:43-kor már ezt írta az Internetre: „A nagy esemény menetrend szerint kezdődött, kicsit az átlagosnál korábbi ébredés, kitelepülés Kaposszentjakabon lévő kertünkbe, a faágak “átrendezése” és leskelődés a Mizar okulárjába. 05:21-kor már határozottan látszik...
PÉCS: Vida Tibor a város keleti részén, Tündér utcai háza kertjéből követte az átvonulást. Egy 63/840 mm-es Zeiss Telementoron lévő Mylar-szűrővel, 84x nagyítással és 20×60 binokulárral figyelte végig jó időben. Családjának többi tagjai (Vida Tiborné, Vida Tímea) és a szomszédok (10-15 fő) is jöttek és nézték a Vénuszt a Nap...
A Hold legvékonyabb, legkorábbi észrevétele a hazai amatőrcsillagászoknak is kedvelt tevékenysége. A cél a legfiatalabb holdsarló megtalálása, megfigyelése és dokumentálása. Akár az esti égen újhold után, akár a hajnali égen újhold előtt. Mindegy, csak 48 óránál korábbi (illetve későbbi) sarló legyen.
2003. november 20-án csütörtökön este váratlan viharként tört rá az országra egy hatalmas fényjelenség. Hazánk földrajzi szélességén ritkán fordul elő sarki fény. Ha néha előfordul, akkor csak gyengén, az északi horizonthoz tapadva, és rövid időre jelenik meg. Ez a most tündöklő jelenség azonban fényes, jó magasra felnyomuló, és több órán át fénylő, többször is fellángoló volt — tudtuk meg utólag. Ám, ahogyan maga a jelenség jövetele is előre-jelezhetetlen volt, úgy a jellemzőit sem lehetett előre sejteni. Ebből azután sok kapkodás és zavar származott, ami talán még izgalmasabbá tette a jelenséget.
Mindenkinek gratulálunk, akiknek sikerült meglátni,
észlelni, megfigyelni, dokumentálni, fényképezni a
2003. november 20-án csütörtök este kezdődött sarki
fényt, vagy akár csak valamilyen módon átélni a
rendkívüli égi jelenség szépségét. Köszönet egymás
értesítéséért a jelenség alatt, és az izgalmas beszámolókért
az után.
A legtöbb amatőrcsillagász nagy-nagy álma, hogy egyszer saját szemével
is megpillanthassa a sarki fényt. Hazánk fekvése azonban nem kedvez a
jelenség megfigyelésének, így csak nagyon ritkán és keveseknek adatik
meg a lehetőség, hogy valóban észlelhessék e fantasztikus természeti
tüneményt. A gyenge napaktivitás időszaka miatt – eltekintve az októberi
váratlan napkitörésektől – a sarki fény észlelésének esélye hónapról
hónapra csökken. Azok számára, akik nem tudnak, vagy nem akarnak várni
a következő maximumig, a messzi északra való utazás jelenthet megoldást.
A csillagok első generációja átalakította az univerzumunkat, magjaikban egyszerű hidrogénből és héliumból idővel változatos kémiai elemek sokasága alakult ki. Az első csillagok felrobbanásakor ezek az elemek szétszóródtak a világegyetemben. A titokzatos első generációs csillagokat még nem sikerült megtalálnunk, de most izgalmas felfedezést jelentettek be: egy másik galaxisban kialakult, második generációs csillagra bukkantak. Anarudh Chiti (Chicago-i
A Föld történetében az élővilágban végbement nagy kipusztulási események egy része kozmikus okokra vezethető vissza, amelyek legtöbbjének kiváltó oka egy kis égitest Földdel történt ütközése volt. A legújabb vizsgálatok szerint a dinoszauruszok kipusztulását a becsapódásával elindító objektum a külső Naprendszerben keletkezhetett és onnan került be a Föld közelébe. A kréta-harmadidőszak nagy kozmikus katasztrófája Ma már
Vajon a forró Jupiterek magányosak, vagy vannak közeli bolygótársaik? A válasz attól függ, hogy miként alakulnak ki ezek a planéták. Nemrég felfedeztek egy olyan ritka rendszert, amelyben egy forró Jupiter mellett van egy belső bolygó is, és ez segíthet megértenünk a forró Jupiterek kialakulását. A forró Jupiterek a legkülönösebb exobolygók közé tartoznak. Tömegük nagyjából megfelel
Az ausztrál Parkes/Murriyang teleszkóp szokatlan rádiójeleket fogott egy erős mágneses térrel rendelkező, korábban szunnyadó csillagból, egy magnetárból. A Nature Astronomy című lapban megjelent tanulmányukban a kutatók a bonyolult viselkedésű, XTE J1810-197 jelű magnetár rádiósugárzását elemezték. A magnetárok neutroncsillagok, a Világegyetem legerősebb mágnesei. A nagyjából 8 ezer fényévre lévő XTE J1810-197 van közülük a legközelebb a
A Tejútrendszerhez hasonló galaxisok központjában hatalmas fekete lyukak vannak, amelyek időnként felfalják a környező csillagokat. A folyamat elég drámai és összetett: a szupernagy tömegű fekete lyuk felé zuhanó csillag spagettivé nyúlik, és darabokra szakad. Az ezt követő tűzijátékot nevezzük árapály-katasztrófának. A The Astrophysical Journal Letters című lapban nemrég megjelent egy tanulmány, amely a legrészletesebb szimulációkat