A Diákolimpia egy távcsöves segítő szemszögéből

2019. február 11-én esett virtuális postaládámba egy levél, miszerint „lelkes amatőrcsillagászokat” keresnek a Keszthelyen tartandó XIII. Csillagászati és Asztrofizikai Diákolimpiára.

Lelkes is vagyok, amatőrcsillagász is vagyok, így a felhívásra természetesen igent mondtam. Ezután eltelt sok-sok hónap, míg az első a Svábhegyen tartott eligazító és felkészítő tanfolyam és próbaforduló elérkezett júniusban. Mivel hétköznapra esett, nem voltunk sokan, de itt szembesültem először azzal, hogy Dr. Kiss Áron Keve, Rózsahegyi Márton és a többi szervező mennyire profin kezeli ezt az eseményt. Egy részletesen felvázolt programtervet és kiosztást mutattak nekünk, majd titoktartási szerződés ellenében lebonyolítottuk a Normafára kitelepülve a próbafordulót. Ennek során tíz darab 150/750-es Newton távcsövet, azaz összesen húsz dobozt átszállítottunk a Normafa lankás dombjaira, ahol felállítottuk őket. Majd tízen felvettük az olimpikonok szerepét, néhányan pedig a távcsöves segítők voltak. Ezután megkaptuk az olimpikonok feladatait, és mintha az éles észlelési forduló lett volna, időre meg kellett csinálni a feladatokat, a segítőknek pedig leellenőrizni. Ekkor szembesültem azzal, hogy az általam ismert korábbi évek feladataihoz képest ez egy nehezebb távcsöves forduló lesz. Ez a próbaforduló természetesen nekünk, távcsöves segítőknek is hasznos volt, de a szervezőknek is, hiszen így még csiszolhattak picit a menetrenden és a feladatokon.

Ismét eltelt két hónap, és már a vonaton zötykölődtem augusztus 4-e reggelén Keszthely vasútállomás irányába. Minket, segítőket az Asbóth kollégiumban szállásoltak el, így egy rövid séta után meg is érkeztem célállomásomra. Sorra futottak be a többiek is, szerencsére senkinek nem volt gondja az ideutazással. Miután délelőtt 11 óra körül elfoglaltuk szálláshelyünket, magunkhoz vettük a legfontosabb holmijainkat, ugyanis az észlelési forduló végéig, azaz hajnal 2 óráig már nem is fogunk ide visszajönni!

Az észlelési forduló az olimpikonok szálláshelyéül szolgáló Pethe Ferenc kollégium melletti futballpályán volt. Először egy részletes eligazítást kaptunk, amelyben átvettük az elkövetkező órák teendőit, és letisztáztunk néhány kérdéses részletet. Itt vált szinte biztosra, hogy már vasárnap megtartjuk a fordulót, nem kell a másnapi, hétfői pótnappal számolni. Ezután, -de még mielőtt a diákok visszatértek volna a kirándulásukról,- gyorsan elmentünk megebédelni a kollégium ebédlőjébe, ahol ugyanazt szolgálták fel nekünk is, mint a versenyzőknek. Én azt hittem, hogy a versenyen résztvevő diákok eltérő kultúrája miatt jóval változatosabb lesz a kínálat, de ha jobban belegondolok, végül is volt húsokból és köretekből is többfajta. Mindenesetre mi jól laktunk, és mentünk is ki a szabadba, hogy Csukovits György és Szabó Sándor megmutassák nekünk a távcsövek helyes összerakását és szétszedését. Ugyanis a távcsöveket újonnan felbontva nekünk kellett összeállítanunk, majd az észlelési forduló végeztével eredeti gyári állapotába szétszedni és visszapakolni a dobozba.

Ezután indult az igazán látványos munka, a 88 távcső felállítása. Azért 88, mert a 46 ország 258 versenyzőjével a távcsövek és a segítők véges száma miatt csak három fordulóban lehetett megszervezni az észlelést. Egy segítőre két távcső jutott, én a C9 és C10 távcsőhelynél voltam. A sok szorgos kéznek köszönhetően hamar végeztünk a nappali összeszereléssel, kis idő múlva pedig fél öttől hat óráig kijöhettek a diákok ismerkedni a távcsövekkel. A műszer egy 150/750-es Newton volt, EQ-3 mechanikán, de motoros óratengelyes követés nélkül, 10 és 25 mm-es Super Barium okulárokkal, illetve egy 2x Barlow-lencsével.

Az ismerkedés során a diákok kipróbálhatták távoli tereptárgyakon a távcső beállítását, a különböző nagyításokat és a finommozgatás használatát. A leleményes diákok azért hamar rájöttek, hogyan kell papírt égetni napfénnyel a Newton távcsőben, vagy lecsavarták a befogott Barlow-t, hogy pattogjon a lencséje a főtükrön. Az ismerkedés végeztével elmentünk a diákok után vacsorázni, majd következett az észlelőhely végleges elrendezése. A szervezők korábban már kiépítettek a távcsövek közé egy elektromos hálózatot, kaptunk hozzá 4 távcsőre egy hajszárítót a pára szárítása miatt. Kiosztottunk mindegyik távcsőállomáshoz a szükséges észlelési eszközöket, azaz felírótáblát, tollat, ceruzát, radírt, illetve piros szigetelőszalag segítségével készítettünk vörös tompított fényű észlelőlámpákat is. Megkaptuk a pontozótáblákat, illetve a hozzá tartozó segédletet, és egy keresőtérképet is, az egyik változós feladathoz. A 45 magyar amatőrcsillagászból álló csapat kezdeményezően, összehangoltan, és teljes harmóniában végezte feladatát, úgy, hogy idő előtt minden távcsöves állomás bevetésre készen várhatta a diákokat. Közben lement a Nap, és elkezdtek előbújni a szúnyogok. Rettenetesen sokan voltak, szerintem a szúnyogriasztó sem ért ott már semmit, egyedül a felvett pulóver enyhítette problémáinkat. Sokkal aggasztóbb volt viszont a szintén naplemente után megjelenő pára. Pillanatok alatt vizes lett a fű, és bizony látszott, hogy gyakran kell majd hajszárítóznunk.

Mikor kellően sötét lett, elvégeztük a pólusraállást is, majd felkerestük az AF Cygni változócsillagot, a későbbi könnyebb azonosítás végett.

Nem csak a távcsöves segítők voltak a réten, hanem minden sorra jutott egy versenyfelügyelő is. Ők voltak azok, akik a minden diáknak a saját anyanyelvére lefordított feladatait osztották ki lezárt borítékokban.

Miután minden készen állt, megérkeztek az első forduló diákjai. Mivel fények és hang nélkül közeledtek, hirtelen csak azt vettük észre, hogy a pálya déli oldala mellett megjelent egy népesebb csapat a sötétben, majd a szervezők megafonban szólították fel őket, hogy mindannyian keressék meg azt a helyet, ahol észlelni fognak. Ezt az előzetesen a távcső dobozának oldalára felragasztott kód jelezte nekik. Miután megérkeztek a diákjaim, le kellett ellenőriznem, hogy valóban jó helyre érkeztek-e meg, hiszen nem lenne túl szerencsés, ha például egy görög versenyző egy koreai nyelvre fordított feladatlapot kapott volna. Az ellenőrzés után megkapták az észlelési eszközeiket, majd a megafonon keresztül egy gyors általános eligazítást kaptak a diákok. A lényege az volt, hogy mivel egy segítőre két diák jutott, így a részfeladatok kezdése (és befejezése) 2 perces eltolásban volt az északi és a déli diákok között.

Vezényszóra elindult az első kör, és az északi diák kibonthatta a borítékját. Szinte izzott a rét a sok-sok észlelőlámpa vörös fényétől. Az első feladat az előzetesen félreállított keresőtávcső párhuzamosítása volt, a Szaturnuszon. Erre 5 percet kaptak a versenyzők, majd az idő leteltével le kellett ellenőriznünk, és 0 pontot adni, ha egyáltalán nem sikerült a párhuzamosítás, 4 pontot, ha a 6*30-as kereső látómezejének belső 20%-ban, és 5 pontot, ha a kereső belső 10%-ban volt a bolygó. Nem hiába a Szaturnuszon kellett beállítani, ugyanis a gyűrűs bolygóval volt a következő feladat is. Le kellett rajzolniuk a bolygó orientációját és legfényesebb holdjának pozícióját a papírra előzetesen felrajzolt égtájaknak megfelelően, majd a holdak látszó távolságát kellett megbecsülniük, úgy, hogy a gyűrű mérete ismert volt. Ebben a feladatban nekünk nem volt teendőnk, nem úgy, a következőben. A Gyűrűs-ködöt kellett megtalálniuk, majd a feladatlapon lévő csillagmezőbe minél pontosabban be kellett rajzolniuk a látómező határát úgy, hogy a Messier 57 középen van. Ha a diák 5 perc elteltével nem találta az objektumot, kérhette a segítségünket, de ekkor a megtalálásért már nem járt pont.

A legnehezebb feladat a negyedik volt. Itt az AF Cygni változócsillag megkeresése volt a feladat, majd fényességet kellett becsülniük a feladatlaphoz mellékelt térképen bejelölt ÖH-k segítségével. Itt nem volt teendőnk, csak a feladat végén ellenőrizni kellett, hogy benne volt-e a változó a látómezőben, és nem valami más csillag fényességét becsülte-e meg a diák. Végül az ötödik feladat szabadszemes volt, az Ursa Minor csillagképben kellett a dzéta és a gamma UMi fényességét szintén ÖH-k segítségével megbecsülni, majd egy szabadszemes távolságmérést is el kellett végezni. Itt nem volt semmi teendőnk. Az első kör végeztével a versenyfelügyelők beszedték a borítékokat, és a diákok szervezetten elhagyták az észlelőrétet. Hogy ne mondhassák el az utánuk következőknek a feladatok megoldását, más útvonalon mentek el, és a forduló végeztéig filmeket vetítettek nekik.

Kezdődhetett a második turnusra való felkészülés: a szúnyogok már eltűntek, de a párásodás annál nagyobb lett. Intenzív hajszárítózás vette kezdetét, az egyik automatát le is verte a túlzott áramfelvétel. Közben a versenyfelügyelők ismét kiosztották a nemzeti nyelvű borítékokat. A második és harmadik kör is a fenti forgatókönyv alapján zajlott, azzal a nehezítéssel, hogy a harmadik fordulóban már nem csak a keresőtávcsövet, okulárokat és segédtükröt kellett páramentesíteni, de a fűtökrök is párásodni kezdtek a tubus mélyén. Ennek ellenére az égbolt gyönyörű volt. Több diák elmondta, hogy még életében nem látott ilyet tiszta eget és szép tejutat. A harmadik forduló végeztével a Helix-ködöt is megfigyelhettük binokulárral.

A harmadik csoport levonulta után a diákokat segítő guide-ok is szerettek volna belekukkantani a távcsövekbe, így az olimpiai észlelési forduló egy spontán szervezett távcsöves bemutatóba csapott át! Persze fáradtak voltunk, így nem sokáig tartott a bemutató, de a távcsőbe még sohasem nézett guide-ok nagyon hálásak voltak érte.

Mivel a pára miatt csurom víz volt minden, nem tudtuk elpakolni a felszerelést, így ott hagytuk a távcsöveket (természetesen biztonsági őr vigyázott rájuk) és visszamentünk az Asbóth kollégiumba aludni. Kevés alvás és ébredés után minden cuccunkkal ismét a Pethe kollégiumban reggeliztünk, majd jöhetett a nagy munka, a távcsövek szétszedése. Sajnos sokan elmentek reggeli után, így az ő részüket is nekünk kellett elpakolni. Ezen felül a parcellák elválasztójául szolgáló padokat is vissza kellett vinni a helyükre, közben a planetáriumi fordulóhoz szükséges fogyó eszközöket is begyűjtöttük a rétről.

Eltelt egy hét, és miközben ezt a cikket írom, még mindig itt van előttem annak a sok-sok távcsőnek az impozáns látványa, ahogy szépen felsorakoznak a réten, egységesen parkoló pozícióba vannak állítva, használatra készen. Az esemény szervezése profi volt, a hangulat az ismerős arcok miatt nagyon jó volt, úgy érzem örök élményekkel gazdagodtam!