Átészleltük magunkat 2020-ba

Szerencsénk volt az év utolsó avagy első éjszakájával (nézőpont kérdése). Derült, bár kissé szeles időjárásban észlelhettünk, ki-ki kedvenc megfigyelési területével foglalkozhatott.

A felhívás szerint a napkeltétől napkeltéig született észleléseket vártuk. Lássuk, ki-ki hogyan búcsúztatta az óévet, miként köszöntötte az újévet!

Kereszty Zsolt Győrből küldte ezt a nappali Vénusz-felvételt:

Íme a műszerei:

Hadházi Csaba Hajdúhadházról észlelt, az alábbi felvételeket küldte:

A Mintaka kettőscsillag az Orion-övében. 200/1000 Newton,Canon EOS 1300D,ISO 1600, 30 s expozíció.

 A halványodó Betelgeuse. 200/1000 Newton,Canon EOS 1300D, ISO 1600, 20 s expozíció.

 Az M42 (Orion-köd). 200/1000 Newton, Canon EOS 1300D, ISO 1600, 30 s expozíció.

Szauer Ágoston Szombathelyről küldött felvételeket:

Nyílthalmazok a Puppis és a Canis Maior határán. A közismert M 46 és M 47 mellett a kép jobb oldalán az NGC 2360 is azonosítható. 2020. 01. 01. 01:04 UT, Canon EOS 1100D, 85 mm-es teleobjektív, f/4; ISO 6400, exp.: 25 sec, CLS szűrő.

Nyílthalmazok az Aurigában: M 37 – M 36 – M 38. 2020. 01. 01. 01:23 UT, Canon EOS 1100D, 85 mm-es teleobjektív, f/3,5; ISO 6400, exp.: 40 s, CLS szűrő.

Nyílthalmazok az Aurigában: M 37 – M 36 – M 38. 2020. 01. 01. 01:23 UT, Canon EOS 1100D, 85 mm-es teleobjektív, f/3,5; ISO 6400, exp.: 40 s, CLS szűrő.

Újvárosy Antal Jósvafőről észlelte a Napot H-alfában:

Rosenberg Róbert Adonyból küldte ezeket a szép képeket:

Boldog Újévet kívánva küldöm a fent említett időszakban készült képeket. 2019 utolsó naplementéje egy éppen arra járó rétegfelhőbe ágyazódott. Később a Hold befeküdt egy felhőpárnába, amit pirosra színezett. 2020 első napfelkeltéjén a Nap tojássá torzult gömbjének kontúrja meglehetősen szakadozott volt a légkör hatása miatt, de zöld sugarat nem produkált. A Nap előtt vadlibák láthatók.

Keszthelyi Sándor a Vas megyei Bucsuban búcsúzott a változócsillagos óévtől, hajnalban pedig természetesen változócsillagokat észlelt.

2020. január 1-én KözEI 01:00-kor aludtam el. 04:50-kor magamtól felébredtem. Az ablakon kitekintve csillagokat látni. A külső hőmérő +0,5 fok C-t mutatott. Jó erősen felöltöztem. Fogtam a 20×80 mm-es és a 8×30 mm-es binokulárokat és 05:00-kor kimentem a kert közepére, hogy változócsillagokat nézzek. Az ég teljesen felhőtlen, szélcsend van, így azért az alső 10 foknyi sáv párásabb. Csend van, a tűzijátékozás rég véget ért. A tavaszi ég csillagképei látszódtak: Leo, Vir, Lib, Com, Hya, CrB és a delelő Crv. Sőt keleten már a Her, Lyr, Cyg.

A szabadszemes változókkal kezdtem. Alfa Her a szokásos 3,2. A mű Cep 4,1. A rho Cas 4,7 alsó delelésben (északolásban) és g Her 4,8. Utóbbi kettő változó esetében a szabadszemesség mellé a 8×30-cal is besegítettem. Ha már a kicsi, de nagy látómezejű binokulárt kézbe vettem: R CrB = 6,6, R Leo = 6,1. Most a 20×80 mm-es műszert szíját vettem a nyakamba. S CMi még nyugaton látható és 8,0 magnitúdós, de itt még a 9,4 összehasonlító is látszik. Nagyon a zenitben az R UMa fényes: 7,0-es. A szép fekete égen balra kikukkantok a Tejútrendszerből. Az M81 és M82 galaxis is jól láthatóak, fényes, kiterjedt foltok. A Z UMa viszont halvány, látom azért, de az összehasonlító csillagok 9 magnitúdó alatt alig vannak, vagy távoliak. 9,8-at vések az emlékezetembe. A Cyg felső fele már a horizont felett van, így a CH Cyg észlelhető: 8,8-nak látom. Egy észak-dél irányú völgyben vagyok, így most dél felé próbálok a déli égbolt változóiból látni kettőt. -22 fokos deklináción az R Hya könnyen látszik, elég fényes, most 6,7 magnitúdó. Alatta a -33 fokos deklináción a T Cen már nehezebb. Mintha látnám, mintha fényes is lenne, de az összehasonlítók alig jönnek elő. Még delelés előtt van, majd később megnézem újra. 05:25-kor visszamegyek a házba. Leírom az eddigieket, megmelegszem kissé. 05:49-kor újra beöltözöm és kimegyek. Éppen a csillagászati szürkület kezdete van elvileg, de az ég még jó, sötét és felhőtlen. Kicsit fordult az égbolt. A Cyg latinkeresztje egészen látható és délkeleten a Lib alatt megjelent a Mars. Most megnézem a khi Cyg-et: 6,3, most napról napra fényesedik. Aztán az RT Cyg jön, az is (önmagéhoz képest) nagyon fényes: 6,8. Az előbb elfelejtettem a T Cep mira változót, most nézem és 8,6-nak látom. Végül jól megnézem a T Cen-t, az összes összehasonlító ott van (65, 67, 69, 70), de a T a legfényesebb az ötszögben. 6,5 magnitúdó ez.
Keresgéltem sikertelenül is. Nem láttam az R Ser és az R Crv változókat, nagyon halvány állapotuk miatt. Az R Cas nagyon alacsonyan volt északon, sejtettem ugyan, de bizonytalanul, így nem írtam be. Még a SS Cyg volt nagyon alacsonyan, az égterület látszott, a változó és az öh-k nem. 06:00-kor meglátom az első műholdat, 2020 első műholdja ez, a Regulus mellett ballag alulról észak felé. Pár másodperc múlva távoli harangszó, talán Bozsok, az északabbra lévő faluból. Utána Bucsu falu, közeli és erős harangja zendít rá. 06:05-kor a Mars alatt a Sco legfelső csillagai is látszanak. Ám ebből már nem lesz Antares, már érezni a pirkadatot. 06:10-kor végleg bemegyek a lakásba.

Cseh Viktor Debrecenből készítette el utolsó 2019. évi holdfotóját:

Cseh Viktor szilveszteri holdfotója.

Mizser Attila Lovasberényben észlelte át magát 2020-ba

Egy baráti társasággal észleltük át magunkat a jövőbe. Napközben biztatóan alakult az időjárás, estére azonban majdnem hogy beborult, fátyolfelhőn át látszott a Hold, cserébe színpompás naplementében lehetett részünk. A sat24-et figyelve látható volt, hogy hamarosan ismét kiderül, vártunk hát türelmesen, a ránk szakadt szabadidőt pedig beszélgetéssel töltöttük. Hogy volt, mint volt, amikor először beléptünk a házba, mit építettünk át, milyen kalandjaink voltak a Csillagtanya első szűk fél évében.

Színpompás naplemente a nagy körtefával. Lovasberény, Csillagtanya.

Nagyjából 7 óra felé aztán kiderült. Volt, aki új távcsövével ismerkedett, volt, aki kettőscsillag-programját folytatta, volt, aki csak úgy nézelődött, gyönyörködött a téli égben. Én változóztam, az éjszaka során 65 fényességbecslésem született a +1 – +14 magnitúdó közötti tartományban. Ebből tudható, hogy az alfa Ori volt a legfényesebb célpontom (egyébként igen, észleljük, mostanában amúgy is nagyon sokat hallani róla!), a leghalványabbakat pedig a törpenóvák birodalmában kell keresni. Kora este a nyugodtság csapnivalóan alakult, különös látvány volt, ahogy a Hold nagyjából annyi részletet mutatott a 25-ös Newtonban, mintha a keresőtávcsövet leblendéztem volna 3 centire.

Indusztriális holdkifli a közeli toronnyal.

A Változócsillag Szakcsoport honlapján látható, hogy december 31-én és január 1-jén tíz amatőr észlelt, de lesznek még többen is, mert ezek csak azok az észlelők, akik azon melegében, online feltöltötték adataikat. (Igaz, ebben a 707 észlelésben a január 1-jei esti adatok is benne vannak.)

A tűzijátékrakéták, petárdák fénye-hangja ide, a dombtetőre is felhallatszott, főként a déli horizont villózott sokat, de alapvetően nyugodt, csendes volt az éjszaka, ahhoz képest, ami a sűrűbben lakott településeken zajlott.