Virtuális észlelőhétvége, március 27-30.
Kedves Barátaink! Sajnos a kialakult járványhelyzet következtében le kellett fújnunk a márciusi Messier-észlelőhétvégéket, a csoportos észlelőakciók megtartására nem volt lehetőség. A kijárási korlátozások következtében az amatőrcsillagászat még inkább áttevődik a virtuális térbe.
Úgy döntöttünk, próbaképpen virtuális észlelőhétvégét hirdetünk meg, valóságos szereplőkkel: minden amatőrcsillagásszal. Akinek lehetősége van észleléseket végezni, kérjük, osszák meg észleléseiket, benyomásaikat, tapasztalataikat, fotóikat, rajzaikat. A virtuális észlelőhétvége hasonló hagyományos karácsonyi és évvégi nagy, közös, országos megfigyelő akcióinkhoz. Ezúttal a 2020. március 27-én napnyugta és a március 30-án napkelte között született észleléseket várjuk, remélve, hogy az időjárás is velünk lesz.
Ha a felhőviszonyok is megengedik, akkor számos érdekességet észlelhetünk, kezdve a holdsarlótól, a Vénusz aktuális dichotómiáján át az ATLAS-üstökösig, amelyhez most nagy reményeket fűzünk. Észlelési ötletek márciusi ajánlónkban is találhatók. Az év elején nagy érdeklődést váltott ki a Betelgeuze elhalványodása, a csillagot észleljük most is, más változókkal együtt! Akinek van rá lehetősége és megfelelő horizontja (fényszennyezéstől mentes helyen), próbálkozzon meg a Messier-maratonnal!
A beszámolókat az mcse@mcse.hu címen várjuk, az észleléseket pedig kérjük feltölteni észlelésbeküldő felületünkön: https://eszlelesek.mcse.hu/
Március 27/28.
Görgei Zoltán, Baja. Március 27-én, egy meglehetősen fárasztó nap után azt terveztem, hogy este kettőscsillagokat észlelek. Több mint egy hete összeállítottam egy jó kis listát, aminek a zöme az Ursa Majorban van. A 90/1000-es refraktort állítottam fel az udvarunkon, mert az észlelni kívánt csillagokat is ehhez a műszerhez válogattam össze. Sokak szerint a „kettősözés” lelketlen, unalmas téma. Én éppen az ellenkezőjét vallom, és inkább James Mullaneyvel értek egyet, aki a kettőscsillagokat is mély-ég objektumoknak tekinti. Ahogy a vizuális mély-ég észlelők, úgy a legtöbb hazai kettősészlelő is látómezőrajzot készít, ami több szempontból is hasznos. Először is van úgy, hogy a PA-becslést, főleg, ha több pár is van a látómezőben, egyszerűbb a rajzon elvégezni. Másodszor, mennyivel jobb később, akár évek, évtizedek múlva visszanézni az észleléseinket. Gondoljunk csak a hatalmas sajátmozgású 61 Cyg-re, vagy a rövid periódusú párok közül a Porrimára (gamma Virginis). Ezen az estén két észlelés különösen emlékezetes maradt. Az első, amit megemlítenék, az egyik legnépszerűbb mély-ég objektum, az M81 közvetlen közelében található két egyenlő fényességű csillagokból álló kettős, az STF 1386 és STF 1387. Hihetetlen, de nem találtam hazai észlelést erről a két, nem is túlságosan nehéz párról. 143x-os nagyítás már felbontotta mind a kettő, egymástól kb. 3’ távolságra található párt, és még a galaxis is a látómezőben maradt. A rajzot viszont a 250x-es nagyítással végeztem a biztosabb bontás miatt. A 4 mm-es orthóval a látómezőm átmérője csak 10,1’, így az M81 kívül maradt, ami, bevallom, igencsak megkönnyítette a dolgomat. A kettő közül az STF 1386-os volt a nehezebb (9,3 magnitúdós csillagok, 2,2”-es szeparációval). Az STF 1387, bár halványabb az előzőnél, a nagyobb szögtávolság miatt sokkal könnyebben bomlott (10,7 magnitúdós csillagok, 9” a szeparáció). A másik emlékezetes észlelés a szintén népszerű NGC 3077-es galaxis melletti STF 1400, STF 1398-as párok voltak. A 143x-os nagyítással jól látszott a galaxis és s két kettős egy látómezőben, de közülük csak az STF 1400-ast sikerült felbontani. Az észleléseket másnap reggel kidolgoztam és fel is töltöttem az MCSE észlelésfeltöltőjébe.
Vingler Béla, Győrűjfalu. Már vártam, hogy kitelepülhessek a szokásos helyre. Vittem magammal sok mindent, a 120/1000 lencsést és állványt, gondoltam amíg a teleobjektív fotóz addig én pedig a holdat fotózom. Így készült a holdsarló is, aminek a végén látszik a két “világítótorony”. A hamuszürke fényről és az Oriont átszelő Starlink műholdakról is küldök képet. Asztrotájképnek gondoltam a magányos fa Orionnal és Szíriusszal képet.
Mizser Attila, Budaörs, Alsószállás. Kora este könnyű kis kerti változózással kezdtem. A kertekben mindenütt virágoznak a mandulák, igazi tavasz van. Az esti szürkületben ragyog a Vénusz, alatta a holdsarló, a hamuszürke fénnyel. Természetesen az alfa Ori-val kezdem: sokat fényesedett! Amekkora szenzációnak számított az elhalványodása, most szinte teljes a csend körülötte. Így múlik el a világ dicsősége. Az ég állapota nem túl lelkesítő, az átlátszóság rossz, mintha valami fátyol, vagy neutrálszűrő lenne rajta. Az oka ez lehet. 20×80-assal próbálkozom az ATLAS-üstökössel, nem túl nagy meggyőződéssel. Jó magasan van az égterület, különösebben nem is erőltetem, nem járok sikerrel. Remélem, nem állnak most kinn az ég alatt széles néptömegek a szenzációs üstököst keresve a szenzációs sajtóhírek alapján.
Felfigyelünk az égen vonuló műholdhordára: megjelentek a Starlinkek. Legnagyobb fényességük idején 1-1,5 magnitúdósak, majd vonulnak tovább, nagyjából a CVn táján merülnek a földárnyékba. “Radiánsuk” valahol az Orion-köd táján van. Az élményt pár nappal ezelőtt Keszthelyi Sándor rendkívül plasztikusan megírta, nekem most az jut eszembe, hogy mondjam vagy mutassam? Micsoda disznóól lesz az égből, ha majd több tízezer ilyen űreszköz kering felettünk!? Meglehet, hogy a most kibontakozó gazdasági válság következtében ez nem valósul meg teljes egészében, de nem lehetnek túlságosan vérmes reményeink. Az égbolt látványának további károsodása, a tudományos megfigyelések zavarása mellett további súlyos következményei is lehetnek a műholdseregeknek. Az este kézzel fogható következményei a laikusoktól érkező telefonhívások és üzenetek: mik azok a vonuló fénypontok?
A Starlink-roham után jönnek a változók 20×80-assal és egy velem kb. egyidős ősöreg 6×30-as MOM-binokulárral. R Gem, WZ Cas, T Cep, Z UMa, SS Vir és a többiek. Mindegyik annak rendje-módja szerint felöltve a változós adatbázisba. Március 27/28-án egyelőre ezek az észlelések kerültek fel. Hajnalban még kimentem egy kis durchmusterungra, ellenőriztem az R Sct tényállását, továbbá a Cygnus néhány változójára is vetettem pár pillantást.
Molnár Attila felvételei:
Kereszty Zsolt, Győr, Corona Borealis Csillagvizsgáló. Végre kiderült ma estére a Corona Borealis Csillagda felett is. Úgy gondoltam megnézem a Vénuszt és készítek pár spektrumot. Nos a nyugodtság inkább közepesre sikeredett, így a Vénusz ma nem mutatott túl sok részletet, spektrumja pedig a szokásos lett. A Vénusz képeit UV-ben és infrában illetve a kettő hamisszínes kombinációjában készítettem el és a spektrum képér montíroztam. Emellett küldöm a Betelgeuse spektrumját illetve a Szíriuszét. Előbbit kissé részletesebben.
Gyarmathy István, Debrecen. Mostanában, lévén “elkényeztetve” a hortobágyi és kisgyőri ég által-, elég ritkán észlelek itthon. Tegnap este viszont újra kitettem a távcsövemet (Celestron 6″) az emeleti erkélyre. Innen Debrecen-kertvárosi lakásunk erkélyéről kb. az égbolt 40%-a látható, és mivel a hátsó kertre néz, helyi fényszennyezés nincs. Manapság, ez egy egész jó észlelőhelynek tűnik. És így is volt. Kezdtem a Holdsarlóval, szépen látszott a Mare Crisium, a Mare Fecunditatis, a Langrenius vagy a Petavius kráter. Utána a Vénusz következett. A jó nyugodtság és a bolygó legnagyobb keleti kitérése és közelsége miatt 120x nagyítással határozottan “foltos” volt a fél-Vénusz. Ezt követően megnéztem az innen is szépséges M42-t, és az igen fényes M81-82-t. Pár nyílthalmaz is következett (M35, M37, M41, M67 és kedvencem az NGC 457). Ez után a fő célpontomat, a C 2019 Y4 Atlas üstököst kerestem fel, mely az UMa-ban, csaknem a zeniten van. Hát bizony a hatásvadász cikkeknek még nem kell felülni, egyelőre még elég halvány, de a 15 cm-es távcsőben jól látszott a halványan derengő kóma, csóvát még nem “húz”. A végén még felkerestem pár kettőscsillagot (Zeta és Iota Cnc – utóbbi a “Tavaszi Albireo”), és mindig keresek egy széncsillagot is, ez most a UU Aur változócsillag volt, fantasztikus látvány mélyvörös izzása. A legvégére maradt a háztető mögül kibúvó Oroszlán galaxistriója az M 65-66-NGC 3623 – utóbbit bevallom, nem láttam).
A lényeg: itthon is lehet csodás dolgokat látni az égen, mindenkinek javaslom!
Szabó Szabolcs Zsolt, Szolnok. A képeket a toronyház tetejéről készítettem, Sky-Watcher 100/900 ED távcsővel, a fényútban volt egy ZWO ADC is, mert már elég alacsonyan volt a horizont felett, Baader Semi Apo szűrő, Canon Eos 60d, ISO 640, 10s expozícióval. A HDR kép 3 képből lett összeállítva, melyek ugyanilyen technikával készültek, csak a záridők voltak mások: 1/90s; 1/30s, 6s.
Uhrin András, Stavanger, Norvégia. Bár az előrejelzés csak szombat estére ígért derült eget, meglepetésre a pénteki napnyugta után is felszakadozott a felhőzet. Ezt az alkalmat egy gyors binoklis változózásra használtam ki. Déli fekvésű erkélyünkről még épp elérhető volt az U Mon, amit próbálok minél tovább követni, mielőtt fél évre elrejtené a Nap fénye. Magasabbra tekintve is rendszeresen követett csillagokat vettem sorra. A Z UMa épp most kezd halványodni, az R Leo tovább araszol a lejtőn, az AB Aur-t viszont továbbra sem halványították el a porfelhők. Az Y Lyn és az RS Cnc most nem szolgál izgalmakkal, de a fénygörbéhez ezek az egyhangú pontok is jól fognak jönni. A Starlinkek itt még nem borzolják a kedélyeket: 59° északi szélességről többnyire belevesznek a déli horizont fölötti homályba. A tervek szerint pár év múlva jön a magasabb inklinációjú adag, ami már Skandinávia felett is el fog húzni…
Mártha Zoltán beszámolója
Megérkezés, kipakolás, begyújtás és vacsora után Zsíros Zolival közösen Messier-maratonba kezdtünk 150/600 Newtonnal kihasználva a derült eget. Az észleléshez alapvetően egy 23 mm-es Skypanorama okulárt használtunk, de azért a sorozat rövidebb fókuszú darabjai is elkerültek. Az M74-77 teljesen esélytelen már, a M33 szintén negatív, az M31 és társai látványa is halovány. Ez után egy kis felüdülésként a Vénusz és a Hold következett. A Vénusz már túl lenne a dichtiomán? Kissé bizonytalan, de mintha már túllennénk a fél Vénuszon. Vissza az M-ekre, szerencsére már jobban elérhető objektumok jönnek.
Kezdjük a téli objektumokkal! Az M42-43, mint mindig, gyönyörű. Az M45-ben halványan, de megjelennek a pamacsok a csillagok körül. Az M79 nem akarja megmutatni magát, de a nyílthalmazok ragyogó csillagai kárpótolnak a sikertelenségért.
Irány a Leo, kezdődik a galaxis-orgia: M65, 66 és ha már ott van a látómezőben, akkor a NGC 3628; M 95, 96, 105 és mellé még jó néhány halovány NGC okulárvégre került. – De hisz ez a 150/600-zal fotózásért kiált!
Kávészünetet rendelünk el: melegben, frissen főzött kávéval gyűjtjük az erőt a folytatáshoz.
Tovább az UMa-ba míg a Coma-Virgo kissé feljebb kerül. Az este leglátványosabb részéhez értünk, melyből az M51 és a 81-82 páros kiemelkedik. Tényleg léteznek olyan galaxisok, melyeken az okulárba nézve is hemzsegnek a részletek, nem csak a fotókon van ilyen.
Elérkezett a Coma-Virgo ideje, de mielőtt a távcsőbe nézünk megállapítjuk, hogy tényleg Bereniké haja került az égre. És akkor folytatva a galaxis-orgiát, a távcső mellett el kell merülnünk a térképekben – hol is vagyunk? Oké, itt egy galaxis, de melyik? Sikeresen átrágjuk magunkat a galaxisokon a déli ég alján gyülekező felhők ellenére.
Újabb kávé után már a nyári égen járunk: az M57 még mindig füstkarika, az M13, 92 sziporkázó csillagokkal bomlik, az M27 pedig súlyzó helyett a szokásos almacsutka.
Irány a Tejút közepe! Sajnos a felhők a gyülekeznek a horizonton, így itt jó pár objektum sikertelen, a többit is vadászni kell. De már közeleg a hajnal. Négy óra körül egyszer csak felbukkan a felhők tetején a Jupiter alig néhány fok magasan. A nem túl ideális helyzet ellenére ezt meg kell nézni. A fő felhősávok éppen csak sejthetők, de ha itt a Jupiter, a Marsnak és a Szaturnusznak is meg kell lennie. Az idei év első Marsa egészen vörös pici korong, a Szaturnuszon azért a gyűrűk látszanak.
Az általunk sikeresnek minősített éjszaka után az elpakolást a kapu bezárására korlátozzuk és elmegyünk lefeküdni, bízva abban, hogy szombat éjjel is ilyen idő lesz.
Balázs Gábor, Dabas. Március 27-én Vénusz-dichotómia észlelése/rajzolása majd holdsarló és holdkráterek. Starlink 19:31 és 19:53 között két részre bomolva. Az első csoport 2-3 magnitúdó közötti fényességgel a Perseustól egészen a Leo csillagképig haladt. A második 1 magnitúdó fényességgel az Oriontól egészen a Vadászebekig ahol előfordultak egymás mellett haladó tagok is. Itt felvillanások látszottak, közülük 1-2 egészen -1 magnitúdóig fényesedett fel.
Csukás Mátyás, Nagyszalonta. Éjfélig derült volt Nagyszalontán. Több mirát és egy SR-t sikerült pozitívan észlelnem
Szulovszky András, Budapest. A Vénuszt már jó pár hete figyelemmel kísérem, a kedvemet az amatőrtársak által készített szebbnél szebb bolygófotók is segítettek meghozni. A laptop képernyőjén (átlagos légköri nyugodtság mellett) az élőkép egy határozott világos foltcsoportot mutatott, mely az előhívás során készült képen is felismerhető. A felvételhez egy UV szűrőt használtam, aminek megvételére szerencsére végül rászántam magamat. Napnyugta után az eget a Vénusz és a Hold sarlójának csodálatos együttállása uralta, a pazar látványban sokak részesülhettek. A Holdról is csináltam egy rövid felvételt (807-es IR szűrővel), bár a légkör már igen nyugtalannak mutatkozott. A felvételen az Endymion kráter látható, melynek pereme gyönyörű árnyékot vetett a kráter belsejébe. Számomra az este során ez volt a legszebb holdi látnivaló, mellyel az árnyékos oldalon lévő, a földi fénytől világító Aristarchus kráter vetekedett. A rendkívül jó átlátszóságnak köszönhetően a lassan elbúcsúzó Orion köd részletei szépen látszottak. A felvételek egy 35 cm-es Dobson-távcsővel készültek.
Március 28/29.
Nagy Tibor, Budapest. Észlelőtársunktól egy holdfotó érkezett, amelyen jól láthatók a fentebbiekben említett “világítótornyok”.
Az M74-77 kudarca miatt a Hold-Vénusz-Fiastyúk-Hyadok kárpótol, míg a felhők nem érnek oda. Szabad szemmel gyönyörű az együttállás, a Hold gyönyörű fényjátékot mutat a szarvaknál, mindkét végén világító tornyokkal, a Vénusz pedig egyértelműen túl a dichotómián. Az együttállást azért egy 50-es objektívvel le kell fényképezni. Hihetetlen a Hold, Vénusz és a felhők játéka, de egy kis idő után feladjunk. Irány a meleg. A kávé mellett a műholdképeket szuggeráljuk, hátha javul. A műholdak biztatnak minket, és igazuk lett. A Hold-Vénusz már nyugvásban, de még egy sorozatott megér.
A tegnapi mélyég-kaland után nézzük nagyobb műszerrel az üstököst. Az Atlas jóval szebben mutat, de nem bírja a nagyítást. A 23-as okulárral a legszebb, hatalmas kiterjedésű diffúz folt, csóva nélkül. De van még másik is, irány a C/2017 T2 szintén halvány, de talán kompaktabb, mint az Atlas, de csóvának itt sincs nyoma. A C/2019 Y4 még jócskán fog fényesedni, bár egyre lejjebb kerül, de a C/2017 T2 már közelít a maximális fényességhez. Mikor lesz újra olyan szabadszemes üstökös, amit nem napnyugtakor kell kutatni? A tegnap leglátványosabbnak bizonyult mélyegeket megnézzük a 250-essel is. Hát igen, a fénygyűjtő képesség… AZ M81-82 szinte kiveri az ember szemét, és nem győzzük a részleteket figyelni. A M51 maga a csoda: az anyagátadási híd, a karok, a karokon belül sűrűsödések. Ezt a néhány órát csak a távcsöves élvezkedésre fordítjuk: fényes, látványos – és ismerős – objektumokat nézzük. Én hamar kidőlök, Zsíros Zoli még levadászik néhány változót.
Keszthelyi Sándor, Bucsu. 28-án este a Hold és a Vénusz csak bujkált a felhők között, nagyrészt borult volt, így nyugovóra tértem. Viszont 29-én hajnali 03:15 körül felébredtem. Nem nagyon tudtam, hogy most mennyi az idő, mert egyik-másik óra ennyit mutatott, a mások (mobiltelefon képernyője, DCF-óra) 1 órával többet. Áhá, akkor ezek már átálltak NYISZ-re! Ezen töprengve kiment az álom a szememből. Kinézve az ablakon: csillagokat láttam. Felöltöztem, nyakamba vettem a 20×80 mm-es látcsövet és kimentem a bucsui füves rétem közepére. Felhő nem volt az égen, a Nagy Nyári Háromszög már magasan állt kelet felé. Némi Tejút derengett a Cygnuson át. Viszont alul, a horizont közeli 10-20 fokban nagyon bágyadt volt. Nem pára volt ez, hanem a napok óta emlegetett sivatagi por.
Amennyit az ég engedett, annyit változóztam. R Sct (5,8) mintha lefelé tartana; R CrB (6,3) majdnem a régi szép fényességében; Z UMa (6,8) most önmagához képest nagyon fényes; khi Cyg (7,0) halványulása nyilvánvaló; T Cep (7,2) lassan emelkedik a fénye, meg-megállva; AC Her (7,6) ennél sosem tudom lefelé vagy felfelé megy, most sem; CH Cyg (8,4) volt egy magnitúdóval halványabb, egy ideje valamivel fényesebb, persze hol van már régi dicsősége; R Aql (8,7) ez a mira is már fénycsökkenésben van. Aztán benn tisztáztam, hogy ezek az észlelések nem 03:20-03:35 KözEI-kor, hanem 02:20-02:35 UT-kor, azaz 04:20-04:35 NYISZ-kor történtek. Jó volt egy kis égrenézés a Nyári IdőSzámítás idei első hajnalán!
Uhrin András, Stavanger, Norvégia. Szombatra városon kívüli kitelepülést terveztem, de az erős északi szélben a hegyi vagy vízparti észlelőhelyek nem tűntek vonzónak. Ezért csak a közeli park szélvédett tisztására vittem ki a 80/400-as refraktort. Szerencsére tiszta a levegő, nem szóródnak túlságosan a város fényei. Az alacsonyan álló Tejútról persze nem is álmodhatok, de zenitben 5,5 körüli csillagok is látszanak szabad szemmel. Most az észak és kelet felé látszó változók kerülnek terítékre. Az UMa egy látómezőben két, maximum közelében lévő mirát is kínál (S és T UMa). Az R CrB gyakorlatilag kilábalt a minimumából, a T CrB továbbra sem tört ki. A khi Cyg nem vitte túlzásba az idei maximumát, és immár meredeken halványodik. A T Cep nagyon-nagyon lassan araszol felfelé. Pár félszabályos változó (pl. V Boo, V UMi, TX Dra, AF Cyg) után az AC Her zárja a sort: idén először látom az esti égen. Ha már kijöttem, a C/2019 Y4 (ATLAS) üstökös sem maradhatott ki. Könnyen megtalálható helyen van, de 15x-ös nagyítással fényes az égi háttér, és csak egy halvány fényfoltot bukkan elő: mintha egy 8 magnitúdós galaxist néznék. Az UHC-E szűrő viszont sokat segít: a háttér elsötétedik, az üstökös sokkal jobban szemet szúr, és már a megnyúltsága is egyértelmű. Bár ezt a műszert nem kettősészlelésre találták ki, kíváncsi lettem, hogy ilyen téren mire megyek vele. A gamma Leo 84x-es nagyítással gyönyörű: a két aranysárga csillagkorongot velük azonos átmérőjű rés választja el. Mintha egy űrhajó lámpái világítanának a látómezőben! Az epszilon Lyr viszont túl kemény dió: pillanatokra megnyúltnak, jóindulattal nyolcas alakúnak is tűnnek a tagok, aztán újra meg újra összefolynak. Talán már a szemem is elfáradt, eljött az ideje hazaindulni. Jó volt egy kis időre kizökkenni a földi zűrök közül, és látni, hogy az égbolt most is olyan, mintha mi sem történt volna!
Vingler Béla, Győrújfalu. A Hold-felvételek saját csillagdámból készültek: 300/1420 Newton-távcső és egy T7C nevű asi120 klón kamera, IR720 filterrel, használtam még GSO fókusz 2x és 3x is.
Kereszturi Ákos, Budapest, Csillebérc. Szombat este hat és féléves Fanni lányomnak megmutattam a kertből a Hold-Vénusz együttállást. Látványos volt, tetszett neki, és gyorsan le is rajzolta némi lámpafény mellett egy A4-es rajzlapra, fekete ceruzával. A mellékelt rajzhoz tartozó rövid leírás saját szavaival: “Apa megmutatta a Holdat és a Vénuszt. Jó volt a kertben lenni.”
Rosenberg Róbert, Adony. 2020.03.28-án a Hold, Fiastyúk, Vénusz hármas együttállás képeiből készült egy csíkhúzós kompozit kép, több mint 500felvéelből. Canon EOS600D, 8 sec, ISO 800, 50 mm fókusz. Közben célba vettem a C/2019 Y4 (ATLAS) üstököst. Vizuálisan nem volt meggyőző az az objektum látványa, ezért átváltottam fotózásra. 19 db ISO 6400-as, 30 másodperces képet készítettem, 125/830-as Newton-távcsőre rögzített Canon 760D kamerával.
Március 29/30.
Mizser Attila, Budaörs, Alsószállás. Megkezdődött a nyári időszámítás, egy órával később sötétedik. Nem túl lelkesítő, akárcsak az ég állapota. Itt, a főváros közelében több mint kiábrándító. Hatalmas narancssárga derengés kelet felé, más irányokban csak hajszállal jobb a helyzet.
Ma este csillagfedés lesz, a Hold elfedi az epszilon Taurit. Flamsteed az Oculus Boreus (Északi Szem) nevet adta a csillagnak, arab neve Ain, ami szemet jelent. Mármint a Bika másik szeme, hiszen az egyik, a fényesebbik az Aldebaran. Kipróbálom, lehet-e látni szabad szemmel a Hold mellett az epszilon Tau-t. Én bizony nem látom, de még 6×30-as binoklival se túl feltűnő. Nézelődés közben az Aldebaran és a Hold között átvonuló Starlinkekre leszek figyelmes. Az egyes tagok pályája érzékelhetően észak felé tolódik. Talán 2-2,5 magnitúdósak a Hold szomszédságában, sokkal feltűnőbbek az epszilon Tau-nál, egyben bosszantóbbak is. Egyikük átvonul a hamuszürke fény előtt.
Kicsit később már a 10 cm-es refraktorba nézve barátkozom a Hold aktuális látványával. Semmi különös, de mégis megunhatatlan. Ismerős a holdfázis a Theophilus-Cyrillus-Catharina hármas épp a terminátoron van, ezek most a legfeltűnőbbek.
Észak felé pillantva sokkal izgalmasabb a holdi világ. A Mare Tranquillitatisban a terminátor épp a Plinius krátert haladta túl. Feljebb, dél felé a Statio Tranquillitatis ideális helyzetben van, súroló fény éri. Sem a nyugodtság, sem a széllökések nem kedveznek a nagyobb nagyítással való felderítésnek. A terminátor a Mare Serenitatis nagy, hosszú redőgerincénél jár. A Serenitatis K-i peremén, a Le Monnier előterében különös íves vetődést vélek látni, de az aktuális nagyítással (55x) nem tudom eldönteni mibenlétét. Meglehet, csak fény-árnyék játékáról van szó. (Később megnézem a Rükl-atlaszban, ez a Dorsa Aldrovandi). A tenger peremén ott trónol a Posidonius, tovább haladva észak felé pedig az Atlas és a Hercules kráterpáros vonja magára a figyelmet.
A hamuszürke fényben nemigen fedezek fel részleteket, de a holdsarlót a látómezőn kívül tartva így is varázslatos látvány a derengő holdkorong. A sárgás epszilon Tau egyre közeledik a peremhez, és szempillantás alatt eltűnik 21:41-kor. Persze ez nem volt okkultáció-észlelés, csak nézelődés, hiszen pontos időmérés nélkül egy csillagfedés mit sem ér, de a jelenség látványos, érdekes volt.
Nyári Szabolcs, Budapest. Ma este két Hold-okkultációt észleltem sikerrel a fővárosi, VII-ik kerületi szobám ablakpárkányára kihelyezett, 90/1250-es Makszutov-Cassegrain távcsövemmel, 50x-es nagyítást alkalmazva. A Taurus-ban az ekliptikától 2.5 fokkal délre járó, 24%-os fázisú növekvő Hold sötét pereme először a 6.0mg-s ZC654 (SAO 93918) csillagot fedte el, még a polgári szürkület végén 17:37:32.7 UTC-kor. Majd a 3.5mg-s Ain (ε Tauri, ZC668) csillag immerzióját mértem 19:41:25.5 UTC-kor (a hamuszürke fény látható volt). Az időméréseket DCF-77 rádiókontrollos órával, és stopperrel végeztem (0.3s személyi korrekció redukálva). A teleszkóp (ablakpárkányom) WGS-84 ellipszoidi földrajzi-koordinátái az alábbiak voltak (fok-ívperc-ívmásodperc):
φ(északi szélesség): 47-30-09.7
λ(keleti hosszúság): 19-04-21.4
H(Balti tengerszint felett): 120 méter.
Balázs Gábor, Dabas. A következő fotók a Hold, a Vénusz, a Fiastyúk és a Hyadok szép együttállását mutatják (kamera: Huawei Mate 10 Lite):
Keszthelyi Sándor, Bucsu. Március 29-én este fedte a Hold az epszilon Tauri 3,5 magnitúdós csillagot. Szombathelyre NYISZ 21:41-re jelezték előre a belépést, a sötét oldalon, 26 fokos horizont feletti magasságnál. Bucsuban az udvaron felállítottam és 21:38-kor hoztam látómezőbe a 102/500 mm-es SkyWatcher refraktoromba a Holdat. Először 25-szeres nagyítással, majd rögtön utána 50-szeres nagyítással néztem a holdsarlót és a hamuszürke fényt. Ez az égrész felhőtlen, elég tiszta és a holdkép nyugodt volt. A csillag jól látszott a hamuszürke fény pereménél, közepén. Még 50-60 ívmásodpercnyire lehetett. 21:40-kor már közelebb jött, 20 ívmásodpercnyire látszott. Aztán bekövetkezett az okkultáció: 21:40:58-kor tűnt el a csillag, egy pillanat alatt. Az időt DCF77 órán olvastam le. A földrajzi helyzetem ez volt: 47.268580, 16.491489
A csillag kilépését 22:42-re jelezték, a világos oldalon, 16 fokos horizont feletti magasságban. 22:39-kor újra beállítottam a Holdat. Akkor már rosszabbak voltak a körülmények. A Hold már alacsonyabban és gyenge fátyolfelhő mögött volt, a hamuszürke fény nem látszott. A csillag kibukkanását most a fényes oldalon várhattam. A Hold fényes része megvolt, de a holdperem nagyon hullámzott, háborgott, mintha valamely vízfüggöny mögött lett volna. Biztosra vettem, hogy a csillag megjelenését nem tudom azonnal meglátni. Vártam, vártam, folyamatosan figyelve – de az epszilon Tauri nem jött elő. 22:43 lett, de semmi. 22:44 és 22:45, csak a semmi. 22:46-kor a fátyolosodás erősödött, a holdkép legyengült. 22:47-kor erősen elhomályosodott és 22:48-kor egy felhőbe merült. Mindezen idő alatt a csillag egy pillanatra sem jelent meg, és így annak kilépését nem láttam meg!
Görgei Zoltán, Baja. Március 29-én ismét az okulár mögött töltöttem néhány órát. Vacsora és fürdetés előtt a Holdat észleltem. Már régóta terveztem a Capella-Isidorus párosának a lerajzolását. Most végre minden adott volt ehhez. Kiváló seeing, megfelelő holdfázis, és ami a legfontosabb mind közül, a kedv. Közel egy órán át rajzoltam, és az eredmény olyan lett amilyen. Kissé sematikus, néhol pontatlan, elnagyolt. Ez már csak egy ilyen műfaj. Később, vacsora után, visszamentem a távcsőhöz, hogy megnézzem az epszilon Tau fedést, és hogy folytassam a kettőseim észlelését. A csillagfedés csodálatos volt. Egy darabig a 7×50-es binoklival figyeltem a közeledést, majd átváltottam a 9 centis refraktorra. Sajnos nem készültem fel megfelelően, ezért nem is sikerült pontos kontaktust mérnem. A kettősök közül az STF 1275-öt emelném ki. A refraktorom felbontóképességének a határán volt (8,7m, 8,9m, 1,9”), de minden nehézség nélkül sikerült bontanom.
Gyenizse Péter, Pécs. 2020. március 29-én este zajlott az epszilon tauri fedés. Az ég közepes átlátszóságú volt innen Pécs-Donátusból, de megkíséreltem fotózni a jelenséget. Kb. egy órával a kezdete előtt kipakoltam az udvarra. Kiraktam a Gemini40-es mechanikát. Mivel úgy ítéltem meg, hogy a Hyadok nyílthalmaz miatt a nagyobb látómező praktikusabb, ezért egy 4,5/300-as Zeiss Tessar telére raktam rá a Canon 750D-t. 1600-as ISO-n 1,6 másodperces expókat nyomtam kb. 5 percenként. Közben a 150/525-ös mini dobsonnal is figyeltem a csillag közeledését a hamuszürke fényben ragyogó sötét peremhez. A fedés pillanatára jól fel lehetett készülni. Ez pontosan 21h 43m 40s-kor történt. Egy óra múlva a kilépést nem sikerült ilyen jól elkapnom, mert nem tudtam, hol fog kibukkanni a csillag. 22h 43m 37s-kor vettem észre a fényes oldal mellett a jóval kevéssé feltűnő csillagot, ami akkor már hajszálnyi réssel eltávolodott a holdperemtől. Tehát pár másodperccel korábban volt a valódi kilépés.
A fedés egy órája alatt átálltam a teleobjektívvel az Atlas-üstökösre. Ezt most könnyű volt megtalálni, mert egy 5,3 magnitúdós csillag mellett volt. Először a mini Dobsonnal néztem meg, 26x-os nagyítással, jó nagy látómezővel. Elfordított látással kiterjedt, a közepe felé kissé sűrűsödő, homályos paca volt. Csóvát nem láttam. Közvetlen látással nem látszott. Elég hihetetlen, hogy ez az üstökös szabadszemes is lehet majd másfél hónap múlva. Utána a telével is rálőttem 3200-as ISO-n 13 másodperceket.
Molnár Attila felvételei:
Érdemes körülnézni észlelésfeltöltőnkön is: https://eszlelesek.mcse.hu