A hónap észlelése: a hetvenötezredik

Az MCSE észlelésfeltöltő 75.000. észlelése – amelyet Szoboszlai Zoltán töltött fel – a holdkorong nyugati peremén fekvő hatalmas méretű Grimaldi-kráterről született. Ennek a kráteróriásnak a pereme 230 kilométer átmérőjű, lávával feltöltött talaja 173 kilométeres, egyike a legsötétebb holdi területeknek. A Grimaldi nem csupán egy nagy kráter, hanem egy koncentrikus-gyűrűs becsapódási medence. A Lunar Orbiter holdszondák és az Apollo-expedíció is megerősítette, hogy a Grimaldi alatt egy mascon (tömegkoncentráció) található, ami elsősorban a medencét létrehozó robbanás következtében, a jó 60 kilométeres mélységből felnyomult sűrűbb köpenyanyagnak, másodsorban a felszínre ömlött bazaltlávának köszönhető. A Grimaldi külső gyűrűje 430 kilométer átmérőjű, és leginkább keleten és délen vehető ki. Mivel a Grimaldi peremvidéki kráter (szelenografikus koordinátái: déli szélesség 5,2 fok, nyugati hosszúság 68,6 fok), megjelenését erősen befolyásolja a hosszúsági libráció. Amikor Szoboszlai Zoltán tagtársunk ezt a remek felvételt készítette 2022. október 8-án, 23:10 UT-kor a 180/2700-as Makszutov-Cassegrain távcsövével és ASI 290MC-kamerájával, a Hold hosszúsági librációjának az értéke +4 fok 39 perc volt, vagyis a holdkorong meridiánja ekkora értékkel billent nyugat felé. Ennek köszönhetően a Grimaldi alakja az átlagosnál is elnyúltabb volt. Ez szerencsére nem akadályoz meg bennünket abban, hogy jól megfigyelhessük a kráter érdekesebb részleteit. Az első dolog ami feltűnhet, az a krátertalaj görbülete. A Grimaldi közepén állva azt gondolhatnánk, hogy egy végtelen síkságon vagyunk, mert a felszín természetes görbületének köszönhetően a kráterfalak a horizont alá kerülnének. Pedig ezek a kráterfalak néhol elérik az 1500 méteres magasságot is. Igaz, nagyon romos állapotban vannak, a legépebb szakaszt nyugaton találjuk. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen a Grimaldi pre-nectari korú, 4 milliárd évnél is idősebb alakzat. A kráter talaját borító láva nem ilyen öreg. A kráterszámlálásos módszer alapján a nyugati rész 3,25 milliárd éves, míg a keleti fele ettől 750 millió évvel fiatalabb. A krátertalaj meglepően sima, krátereket nem találunk, csak néhány lávaredőt, féltucat apróbb dombot és egy jókora dómot. Ez utóbbi a Gr 1-es dómkomplexum (-928-078 és a -931-071), amit már kisebb távcsövekkel is érdemes felkeresni. Ezen a felvételen is jól látszik, és ha belenagyítunk még több apróbb dómot is felfedezhetünk körülötte. A Gr 1-es nagyjából 20 kilométer átmérőjű, ugyanakkor a magassága a GLR group adatai szerint mindössze 160 méter.

A hetvenötezredik észlelés: a Grimaldi-kráter és környezete Szoboszlai Zoltán felvételén (bővebben l. a szövegben!)

A Grimalditól északra a 106 kilométer átmérőjű, a Grimaldinál épebb, fiatalosabb megjelenésű Hevelius-krátert találjuk. Elsőre a viszonylag kicsiny központi csúcsa és az északnyugati részen fekvő Hevelius A-parazitakráter tűnik fel, de figyeljük csak meg a talajt keresztül-kasul szelő rianásrendszert! Ez azonnal elárulja, hogy a Hevelius egy FFC-alakzat, vagyis egy töredezett aljú kráter. A kráter falai a Grimaldihoz képest meglepően épek. A Hevelius és a Grimaldi között a kisebb, mindössze 31 kilométer átmérőjű Lohrmann-kráter fekszik. Ez egy meglehetősen érdektelen alakzat, legalábbis a két óriáshoz viszonyítva. A Hevelius északi szomszédja a fiatalos, az előző krátereknél jóval mélyebb és markánsabb megjelenésű Cavalerius-kráter. Átmérője 58 kilométer, belsejének vagy 40 %-a még árnyékkal fedett, amelyből már előbukkan az apró központi csúcsa. A rendkívül széles kráterfalak teraszos szerkezete jól megfigyelhető a felvételen. Keressük meg a Cavaleriustól észak-északkeletre található, három, egymással nagyjából párhuzamosan fekvő tömböt! A keleti és a középső tömb közé szállt le a Luna 9 szovjet holdszonda 1966. február 3-án. Ez volt a legelső, sima leszállást végrahajtó holdszonda.

Ajánljuk...