Égi kalendárium – 2013. május

Bolygók

Merkúr: 12-én felső együttállásban van a Nappal. Egy héttel később már jól látható a napnyugtát követően az esti ég alján. Láthatósága fokozatosan javul, a hónap végén már majdnem két órával nyugszik a Nap után, idei legkedvezőbb esti láthatóságát biztosítva.
Vénusz: Fényesen ragyog az esti nyugati ég alján, láthatósága fokozatosan javul. A hónap elején fél, a végén egy és negyed órával nyugszik a Nap után. Fényessége –3,9 magnitúdó, átmérője 9,8"-ről 10,3"-re nő, fázisa 0,99-ról 0,96-ra csökken.
Mars: Előretartó mozgást végez a Kos, majd a Bika csillagképben. A Nap közelsége miatt nem megfigyelhető. Fényessége 1,2 magnitúdóról 1,4 magnitúdóra csökken, átmérője 3,8".
Jupiter: Előretartó mozgást végez a Bika csillagképben. Este kereshető a nyugati ég alján, de a hónap végén már csak egy órával nyugszik a Nap után, lassan elvész az alkonyi fényekben. Fényessége –1,9 magnitúdó, átmérője 33".
Szaturnusz: Hátráló mozgást végez a Mérleg, majd 13-tól a Szűz csillagképben. Az éjszaka nagy részében látható, napkelte előtt nyugszik. Fényessége 0,2 magnitúdó, átmérője 19".
Uránusz: Kora hajnalban kel. A hajnali délkeleti ég alján, közel a látóhatárhoz kereshető a Halak csillagképben.
Neptunusz: Éjfél után kel. Hajnalban kereshető a Vízöntő csillagképben.

Eseménynaptár (UT)

A Jupiter–Vénusz–Merkúr hármasa az esti égen

Május 28-án még napnyugta előtt kerül legközelebb, 1 fokra egymástól a Jupiter és a Vénusz bolygó. Felkeresésükkel a nappali égen is megpróbálkozhatunk, bár a legszebb látványt napnyugta után fogják mutatni, amikor a –3,9 magnitúdós Vénusz és a –1,9 magnitúdós Jupiter párosához csatlakozik a felettük 3 fokkal látszó –0,6 magnitúdós Merkúr is. Sötétedéskor megfigyelhető lesz a 4 fokkal északra látszó béta Tauri is, amely +1,7 magnitúdós.
A napnyugta 18:30-40 UT között lesz. Mivel a Jupiter–Vénusz párosa mindössze 16 fokkal van keletre a Naptól, érdemes ekkor elkezdenünk a megfigyelést. Egy órával később, amikor a Nap még csak 8 fokkal lesz a horizont alatt, a Jupiter horizont feletti magassága már csak 2,5 fok. Jó északnyugati látóhatárú észlelőhelyen a horizont vonaláig követhetjük a bolygóhármast.

Hármas bolygóegyüttállás május 28-án.

Bolygós ínyencségek

Merkúr: A bolygó legkedvezőbb esti láthatósága indul májusban. A 12-i felső együttállás után 22-én már próbálkozhatunk a Naptól 12,6°-al eltávolodott bolygó megkeresésére GOTO-s mechanika segítségével, napnyugta környékén. A fényes, -1,2 magnitúdós bolygó ekkor 0,86 fázist mutat és 5,5” átmérőjű. Fázisa lassan fogy, átmérője pedig lassan nő, ahogy távolodik a Naptól. Hó végén a 64%-os, még -0,4 magnitúdós bolygó majd két órával nyugszik a Nap után, napnyugtakor 15° magasan van az égen, feltűnő és kiválóan megfigyelhető. A hónap során igen markáns sötét alakzatok helyezkednek el a korong közepén: délen a Solitudo Criophori, északon a S. Phoenicis – próbáljuk megpillantani őket!
Vénusz: Lassan felbukkan fényes csillagként az esti nyugati ég alján, láthatósága fokozatosan javul. A hónap elején fél, a végén egy és negyed órával nyugszik a Nap után. Fényessége -3,9 magnitúdó, átmérője 9,8"-ről 10,3"-re nő, fázisa 0,99-ról 0,96-ra csökken. A majdnem teli fázisú bolygót érdemes még mindig a nappali égen megfigyelni.
Szaturnusz: A sötétség beálltától kezdve kiválóan megfigyelhető 30°-os horizont feletti magasságnál, csak napkelte előtt nyugszik. A még maximális átmérőjű bolygón, oppozícióján alig túljutva, nemcsak a korong és gyűrű alakzatai figyelhetők meg kiválóan, de hó végére már a korong árnyéka is előbukkan a gyűrűn. Fényessége 0,2m, átmérője 19". Egyik legértékesebb Szaturnusz-figyelő hónapunk lehet, használjuk ki a jó láthatóságot!

A Szaturnusz kiválóan látható az esti égbolton. A bolygón rengeteg a részlet, ahogy azt Békési Zoltán április 24-én megörökítette

A Merkúr idei legkedvezőbb esti láthatósága, Merkúr-sarló vadászat

A Merkúr május végén és egész június folyamán megfigyelhető az esti égen, idei legkedvezőbb keleti elongációját nyújtva. Az igen jelentős, maximálisan 24,3°-os kitérés jó lehetőséget ad a bolygó esti szabadszemes megfigyelésére is, illetve hó végén a minél vékonyabb és minél nagyobb átmérőjű merkúrsarló megpillantására. A bolygó május 12-én van alsó együttállásban. Május 22-én már próbálkozhatunk a Naptól 12,6°-al eltávolodott bolygó megkeresésére GOTO-s mechanika segítségével, napnyugta előtt egy órával. A fényes, -1,2 magnitúdós bolygó ekkor 0,86 fázist mutat CM=224°-nál, és 5,5” átmérőjű. Fázisa lassan fogy, átmérője pedig lassan nő ahogy távolodik a Naptól. Dichotómiáját június 6-án éri el 7,2”-es átmérő, CM=291° és 0,1m-s fényesség mellett. Bár a nyári esték jó seeinggel nem kecsegtetnek, kellő türelemmel felszíni alakzatok is előbukkanhatnak a bolygón. A láthatóság elején igen markáns sötét alakzatok helyezkednek el a korong közepén: délen a Solitudo Criophori, északon a S. Phoenicis. A dichotómia időpontjára a Solitudo Alarum és S. Aphrodites sötét foltjai, illetve a Pentas világos medencéje jelenik meg a terminátor közelében. Ez a régió finomabban foltozott, apró medencékkel és világos foltokkal tarkított, márványosabb és így nehezebben észlelhető, mint az előző nagy sötét területek. Külön figyeljünk oda az északi pólusra! Itt fényes pólussapka jelenléte valószínű, ennek fényességváltozása igen izgalmas és nem kellően tisztázott kérdés. A világosabb foltok kék szűrővel, a sötétek narancssárga és vörös szűrővel pillanthatók meg a legjobban.

Üstökösök

C/2011 L4 (PANSTARRS). A cirkumpoláris égitest nap- és földtávolsága is lendületesen növekszik, így folytatja gyors halványodását 7 és 9 magnitúdó között. A Cepheus csillagképben halad észak felé, a hónap végére deklinációja eléri a +85 fokot, így egész éjszaka könnyen megfigyelhető lesz. A hónap első két estéjén az NGC 7822 jelű, több mint 2 fok látszó átmérőjű csillagkeletkezési régió előtt fog látszani, ami remek asztrofotók készítésére ad lehetőséget. Május 7-én hajnalban az NGC 40 jelű fél ívperc átmérőjű planetáris ködtől 1 fokkal nyugatra kell keresni, 13-án este pedig 10 ívpercre megközelíti a 3,2 magnitúdós Gamma Cepheit. Az égitest keresőtérképe a hónap első és második felére.

A C/2011 L4 (PANSTARRS) Antonis Farmakopulos felvételén, amit április 21-én készített Mauna Kerateán, Görögországban

C/2012 F6 (Lemmon). Egy alig 20,6 magnitúdós kisbolygóként azonosította a Mount Lemmon Survey 1,52 m-es távcsövének képeit ellenőrző szoftver. A 2012. március 23-i felvételeken csillagszerűnek mutatkozó égitest apró kómáját amatőrcsillagászok által a következő napokban készített, hosszú expozíciós idejű képek mutatták meg először. Az akkor még a Jupiter pályáján túl járó égitest szinte napra pontosan egy évvel felfedezése után, 2013. március 24-én éri el 0,731 CSE távolságú napközelpontját. Az égitestről azt írtuk a 2013-as Meteor Csillagászati Évkönyvben, hogy alacsony abszolút fényességű, kisméretű test, amely nem biztos, hogy túléli perihéliumát. Nos, túlélte, sőt, gyors fényesedésének köszönhetően (ami februárban következett be) egészen 5 magnitúdóig jutott, közel 3-4 magnitúdóval múlta felül az előrejelzéseket. E sorok írásakor még mindig 6 magnitúdós, így van rá esély, hogy május második hetétől binokulárokkal felkereshessük a Pegazus négyszöge mellett, a PANSTARRS-üstökös nyomában „loholó” égitestet. Hosszú ioncsóvája akár több fok hosszan is követhető a déli féltekéről készült fényképeken, így számíthatunk egy újabb – elsősorban fotografikusan – látványos kométára. Hazánkból nagy valószínűséggel először 9-én lesz látható a Gamma Pegasitól kb. 1,5 fokkal nyugati irányban, ezen a hajnalon a szürkület kezdetekor kb. 10 fok magasan lesz a kb. 7m-s üstökös. Az észak felé rohanó csóvás égi vándort 15-én hajnalban a 4,8 magnitúdós Khi Pegasitól 1,2 fokkal keletre találjuk, 26-án hajnalban pedig a 2,1 magnitúdós Alfa Andromedae-től 2,7 fokra, szintén keleti irányba kell keresni. Keresőtérképek: a hónap elejére, és második felére.

A C/2012 F6 (Lemmon) üstökös Gerald Rhemann április 24-ei fotóján.

A Lemmon-üstökös elhelyezkedése a hajnali ég csillagképeihez viszonyítva.

Aszteroida-okkultációk

2013. május 18. 18:38-18:43 UT. A (907) Rhoda (14,8m) fedi a HIP 39112 csillagot (9,3m, RA=08 00 07, D=37 45, Lynx csillagkép, h=49 fok), a fedés hossza 2,1s. A jelenség a Budapest-Szeged vonaltól keletre, nagyjából Miskolc-Békéscsaba vonaláig lesz megfigyelhető. 

2013. május 20/21. 23:42-00:01 UT. A (480) Hansa (12,9m) elfedi a TYC 5126-01139-1 csillagot (11,1m, RA=18 48 21, D=-06 55 58, Scutum csillagkép, h=31 fok), a fedés hossza 5s. A jelenség a Budapest-Szeged és Gyöngyös-Békéscsaba közé eső sávból lesz látható.

A (22) Kalliope kisbolygó megközelíti az M87 galaxist

A 22-es sorszámot kapott kisbolygót John Russel Hind fedezte fel 1852-ben, és bár főövbeli kisbolygó, 13 fokos inklinációjával messze elkóborol az ekliptikától. Így kerülhet a Coma–Virgo galaxishalmaz közelébe. Idén májusban, két hónappal oppozíciója után a Markarján-galaxislánctól egy fokra, az M87 óriás elliptikus csillagváros előtt fog elhaladni. A legnagyobb megközelítés május 7-én hajnalra esik, ezért 6-án este (illetve a közeli napokban) érdemes megpróbálkozni a felkeresésével. 18 ívmásodpercet tesz meg óránként délnyugati irányban, így néhányszor 10 perces megfigyeléssel már érzékelhető elmozdulása. A kisbolygó 11,4 magnitúdós, így legalább 8-10 cm-es távcső kell a felkereséséhez és a biztos azonosításhoz. Az M87 galaxis összfényessége 9,6 magnitúdó, már 10 centiméter alatti távcsövekkel is látszik, azonban a magjából kiinduló relativisztikus kifúvás megfigyeléséhez óriástávcsövek kellenek (bár hosszú expozícióval a hazai asztrofotósoknak is lehet esélye). Amíg a Kalliope elmozdulására várunk, érdemes megkeresni a közeli fényes galaxisokat, hiszen az M58, M84, M86, M89 és M90 mind két fokon belül látszanak.

Összeállította: Sánta Gábor