Észleljük az SS Cygnit!

A hazai változócsillag-észlelő amatőrök körében is rendkívül népszerű az SS Cygni. A törpenóva nagyjából 12 és 8 magnitúdó között, kb. 50 napos átlagciklussal ismétlődő kitörései igen látványosak, nyomon követésük valódi észlelési élményt jelent. Ez a több mint egy évszázada ismert viselkedés úgy tűnik, az utóbbi időben igencsak megváltozott: a csillag amplitúdója jóval kisebb lett, úgy tűnik, a korábban soha nem tapasztalt fényállandósulásban került az SS Cygni.

Az 1896-ban az Harvard College Observatory ifjú munkatársa, Louisa D. Wells által felfedezett, majd E.C. Pickering által publikált SS Cygni több okból is a változóészlelők egyik legkedveltebb célobjektuma. Az északi félteke nagy részéről egész évben megfigyelhető, sőt, kényelmes esti láthatósága késő tavasztól a tél közepéig tart. A SS Cyg a törpenóvák legnépesebb altípusának (UGSS) névadója. Változatos lefolyású, 7-8 hetente bekövetkező kitörései az egyik leggyakoribbak típusának kb. 375 ismert tagja között (felfedezése több, mint 800 kitörést produkált!). A SS Cygni egyben a legfényesebb törpenóva, maximumban megközelíti, néha meg is haladja a 8mg-t, míg minimumban alig lépi át a 12mg-t, ami lehetőséget nyújt teljes fénymenetének akár kis távcsövekkel való végigkövetésére is. Alapvetően két fő kitöréstípust figyelhetünk meg esetében. A hegyes, 1-2 napig tartó és a hosszabb, akár egy hétig is elhúzódó kitöréseket (ez típusának több képviselőjénél is megfigyelhető). Ennek oka még nem teljesen tisztázott, napjainkig észlelt kitörései eloszlásában semmilyen szignifikáns statisztikai összefüggést nem találtak eddig.

A SS Cyg, mint kataklizmikus változók nagy többsége, szoros bináris rendszer, rövid, mindössze 6 és fél órás orbitális periódussal. A rendszer egy 0.6 naptömegű fehér törpéből és egy 0.4 naptömegű, hűvösebb vörös törpéből áll. A törpe nóvák jól ismert működése szerint amikor a hűvös komponens kitölti a Roche-térfogatát, a belső Lagrange-ponton anyagot ad át a fehér törpének. A főkomponens fehér törpe mágneses tere gyenge, így az átáramló gáz egy akkréciós korongot alkot körülötte. A törpenóvák kitöréseit az okozza, hogy az akkréciós korong külső részeiben ciklikus, hirtelen sűrűségváltozások lépnek fel. Az anyag folyamatosan gyűlik a korongban, amikor azonban elér egy kritikus mennyiséget, akkor instabillá válik, és hirtelen ráhullik a fehér törpe felszínére. Az összezuhanás közben felszabaduló potenciális energia fűti fel a korongot, és okozza a rendszer hirtelen felfényesedését.

Hiába fedeznek fel százszámra új törpenóvákat az erre szakosodott tranzienskereső programok, az utóbbi időszak egyik nagy meglepetését mégis az 1898-ban másodikként felfedezett törpenóva, a SS Cygni okozta. Korábban tankönyvi példának is beillő módon váltogatták egymást az – erre az altípusra jellemző – hosszú és rövid kitörései 50 nap körüli átlagban, ám mostanában felborult ez a rend, a hosszú kitörések sok esetben hiányoznak, a rövid kitörések pedig sűrűbben, akár 20 naponta is követhetik egymást. Ezzel egyidejűleg mintha a kitörések amplitúdója is csökkent volna, és a csillag nyugalmi állapotban sem éri el a szokásos 12 magnitúdós fényességet. (Kvi)

A SS Cygni Földtől való távolsága a VLBI mérései alapján 372 ± 7 fényév.

A csillagot egy szép 5,1m-s kettőscsillag, a 75 Cygni segítségével könnyen megtalálhatjuk. Ez a 4m-s ρ Cygnitől mintegy 2,5 fokra található, amelyet a W Cyg SRb változó észlelői is bizonyára jól ismernek. Mivel kitörései előrejelezhetetlenek (közöttük extrém esetben 4, de akár 10 hét is eltelhet), napi rendszerességű észlelése ajánlott. Kitörései alatt gyakrabban is megfigyelhetjük, mivel teljesen kiszámíthatatlan időtartamuk és lefolyásuk.

(Bgb)

Ajánljuk...