Bolygók a júliusi égen
A Vénusz bolygó a hónap elején másfél órával, a végén három órával kel a Nap előtt és 15-én éri el a -4,5 magnitúdós legnagyobb fényességét. Látványos együttállásban lehet részünk, ha e héten (10-től) 04 óra körül megfigyeljük a Vénuszt és jobb oldali (nyugati) szomszédját a Bika Aldebaran nevű főcsillagát. Ez a 4-e óta táguló együttállás 13-án és 14-én tovább gazdagodik a föléjük kerülő vékony holdsarlóval.
A Mars megkereshető az esti szürkületben, az északnyugati látóhatár közelében. A hó elején három, a végén már csak két órával nyugszik a Nap után. Fényessége 1,8 magnitúdó, átmérője 3,6 ívmásodperc, (1 ívmásodperc a fok 3600-ad része).
A Jupiter bolygó az esti ég legfényesebb égitestje és napnyugta után megkereshető az Oroszlán (Leó) csillagképben. A hó elején három órával, a végén már csak két órával nyugszik a Nap után. Szögátmérője 33 ívmásodperc, ezért a -1,8 magnitúdós égitest rezzenéstelen, nyugodt fénnyel ragyog.
A Szaturnusz bolygó egyenlőre nem látható, mert 8-án napközelbe került.
A föld napkörüli keringése miatt egyre nyugatabbra tolódnak az ismert tavaszi csillagképek, és az augusztusvégi hajnalokon ismét előbukkannak az eddig napfénytől láthatatlanná vált téli csillagalakzatok, a Szaturnusszal együtt. Szeptember végére a napközelségből lassan előbújik a többi külső bolygó is, és a hajnalokon nem lesz olyan “magányos az Esthajnalcsillag.
