Bolygók együttállása a decemberi égbolton – óbudai kilátások
„És az melyik csillag?”- de sokszor hallottam már a kérdést az Óbudai Polaris Csillagvizsgálóban tartott bemutatóinkon! Kérdezte már gyerek és felnőtt, fiatal pár és idős nyugdíjas, mindig kíváncsian, mert bizony valóban nem egyértelmű, hogy „az ott” melyik csillag. A csillagos égbolt ismerete nem része az alapműveltségnek, az iskolában talán már többet hallanak a gyerekek magfúzióról, mint az égbolt alatti tájékozódásról. És valóban, még a csillagászati diákolimpia résztvevői számára is inkább az elméleti kérdések számítanak könnyebb feladatnak. Ha tájékozódni kell az ég alatt, netán valami egyszerűbb mérést elvégezni, kezd elfogyni a tudományuk.
Sajnos a koronavírus-járvány miatt életbe léptetett intézkedések miatt a Polaris Csillagvizsgálóban szünetelnek a távcsöves bemutatók, de egyébként se lehetne megfigyelni tőlünk az együttállást a hegy kitakarása miatt.
Pedig a csillagos ég „kéznél van”, csak legyen derült az ég, és legyen honnan vizsgálódni. Még innen, a fényszennyezett Budapestről is megismerhetők legalább a fényesebb csillagképek, csak türelem kell megismerésükhöz, no és megfelelő csillagtérkép, de manapság, a mobiltelefonok világában egy megfelelő alkalmazás már egészen megkönnyíti a dolgunkat. Elég kiállni az erkélyre, a teraszra, lehetőleg kikerülve az utcai lámpákat, mert ezek fénye nagyon tudja zavarni a szemlélődést.
Bolygósorokozó a Polaris kupolája felett 2015. november 13-án hajnalban. Lent a Vénusz, középen a Mars, fent a Jupiter. Mizser Attila felvétele.
Decemberben a kora esti égen a legfényesebb „csillagok” valójában nem is csillagok, hanem bolygók. A legfényesebb bolygókat az emberiség ősidők óta ismeri, minthogy szabad szemmel is feltűnőek. Fényességükön kívül mozgásuk az, ami megkülönbözteti őket a csillagoktól. Vándorolnak, bolyonganak a csillagos égi háttér előtt – a reformkorban bujdosóknak mondták őket, ami később kikopott a nyelvünkből, de találó kifejezés, hiszen időről időre még a Nap mögé is bebújnak, eltűnnek szemünk elől.
Ha decemberben kora este, 17 óra tájban felpillantunk az égre, nagyjából déli-délkeleti irányban, a horizont és a zenit között félúton egy nagyon fényes, narancsos fényű csillagot találunk. Ez valójában a Mars, amely idén ősszel volt földközelben, kb. 60 millió kilométerre. Már távolodik, de még mindig feltűnő, fényes égitest.
Délnyugat felé tekintve, nem sokkal a látóhatár fölött egy hasonlóan fényes, szalmasárga színű csillag vonja magára a figyelmünket. Ez sem csillag, hanem a Jupiter, a Naprendszer legnagyobb bolygója. Egész decemberben a közelében láthatjuk a Szaturnuszt, amely jóval halványabb a Jupiternél, de még így is eléggé feltűnő. December 21-én este lesz a két égitest egymáshoz legközelebb, annyira szorosan látszanak egymás mellett, hogy szabad szemmel nézve valószínűleg összeolvadnak. Érdemes megfigyelni az együttállást kézi látcsővel is, akinek pedig van csillagászati távcsöve, azt tapasztalja, hogy egyetlen látómezőben tudja tanulmányozni mindkét bolygót! Érdemes estéről estére nyomon követni a két égitest együttállását, december 21-e előtt és után is.
A Jupiter és a Szaturnusz párosa 2020. december 1-jén az esti szürkületben, Cseh Viktor felvételén.
A Jupiter és a Szaturnusz együttállásai nagyjából húszévente következnek be, de ennyire szoros együttállás rendkívül ritkán látható. 1623 óta nem járt egymáshoz ilyen közel a két égitest Földünkről nézve! A látszólagos közelség nem jelenti azt, hogy valóban közel járnak egymáshoz, netán összeütköznének. A Szaturnusz kb. 600 millió kilométerrel távolabb kering a Nap körül, mint a Jupiter.
Amellett, hogy egy ilyen jelenség szép és érdekes, a csillagászattörténészek számára is fontos. Sokan gondolják úgy, hogy a Máté evangéliumában említett betlehemi csillag valójában nem csillag, nem is üstökös volt, hanem a Jupiter és a Szaturnusz bolygó mostanihoz hasonló együttállása, amely Kr. e. 7-ben köszöntött be.
Sajnos az Óhegyről nem a legjobb a kilátás délnyugati irányban, viszont a Hármashatár-hegy már tökéletes megfigyelőhely. Egy kora esti felruccanást mindenképp megér a december 21-i égbolt látványa, csak legyen derült, és a kijárási korlátozás is tegye lehetővé az észlelést a hegytetőn. Ez azonban már nem a Jupiteren vagy a Szaturnuszon múlik.
A csillagos égbolt Óbuda felett, 2020. december 21-én 17 órakor. A Jupiter és a Szaturnusz annyira közel látszik ezen az estén, hogy a térképen nem lehet őket feltüntetni külön-külön, látszólag egybeolvadnak. A Hold fázisa első negyed előtt egy nappal lesz, a Marsot a Holdtól balra, fent keressük. (Térkép: heavens-above.com)
Sajnos a koronavírus-járvány miatt életbe léptetett intézkedések miatt a Polaris Csillagvizsgálóban szünetelnek a távcsöves bemutatók, de egyébként se lehetne megfigyelni tőlünk az együttállást a hegy kitakarása miatt.
Megjelent az Óhegy Hírek 2020. decemberi számában
