A hónap észlelése: alfa Orionis
Az elmúlt év decemberében jelentős érdeklődést keltett a Betelgeuze, az alfa Orionis elhalványodása. A csillag fényváltozása régóta ismert, John Herschel 1836-ban vette észre, hogy az Orion alfája félig szabályos változásokat mutató csillag.
Aligha van könnyebben azonosítható változócsillag, mint a Betelgeuze. Az egyik legismertebb csillagkép, az Orion alfája, legfényesebb csillaga… Azaz ez így nem igaz, hiszen az Orion legfényesebb csillaga nem az alfa, hanem a béta Orionis, a Rigel. Számos csillagképnél találunk ilyen furcsaságot: amikor Johann Bayer görög betűkkel jelölte a konstellációk csillagait, megesett, hogy két, hasonló fényességű csillag közül az északabbra eső kapta az alfa jelölést, a délebbi pedig a bétát. (Hasonló a helyzet a Geminiben, a Pollux és a Castor esetében.) Ráadásul, mint később kiderült, az alfa Orionis képes jelentősen elhalványodni, messze kiesve az “alfahím” szerepkörből.
A tavalyi érdeklődést az váltotta ki, hogy “…néhány csillagász december elején arról számolt be a The Astronomers’ Telegram hasábjain, hogy október eleje óta folyamatosan halványodik a csillag, s a “modern idők eddigi leghalványabb értékét érte el” december 7-én 1,12V fényességnél, s ráadásul a közleményben azt is megemlítették, hogy az Antares mellett a Betelgeuze lehet az a csillag, amely legközelebb szupernóvává válhat. A hónap során ráadásul tovább halványodott a csillag, és egyre több embernek feltűnt, hogy tényleg sokkal halványabb a Betelgeuze, mint ahogy ahhoz egy alkalmi megfigyelő hozzászokott. Ezt követően különböző internetes fórumokon megindult a spekuláció, hogy a mostani “szokatlan” elhalványodás, esetleg a csillag szupernóvává válásának előjele lehet, és több mint négyszáz évnyi várakozás után végre ismét lehetőség lesz megfigyelni egy tejútrendszerbeli szupernóvát. A hírt aztán felkapta a nemzetközi sajtó is, és némi késéssel eljutott a hazai bulvársajtóba is.” Írja Fidrich Róbert itt.
Az elhalványodás szerencsére felkeltette észlelőink figyelmét is, és az alfa Ori megfigyelése ismét “divatba jött”, a több száz észlelés nagyon jól kirajzolja a csillag elhalványodását, majd visszafényesedését – a szupernóva-robbanás elmaradt, de valójában senki sem tudja megmondani, mikor fog a csillag robbanni, amely robbanás csak kozmikus értelemben véve áll a küszöbön.
A hónap észlelése tehát most nem egyetlen észlelés, hanem egy fénygörbe, amelyet 38 észlelő 378 fényességadata alapján generáltunk az MCSE Változócsillag Szakcsoport oldalán. A görbén az elmúlt két év változása látható, jól érzékelhető az is, hogy a “nagy elhalványodás” után a mostani láthatóság idején lanyhult az érdeklődés a csillag iránt. Persze ebben a kedvezőtlen időjárásnak is van szerepe. A fénygörbén látható hézagok nem az észlelők lustaságát mutatják, hanem azokat az időszakokat, amikor a csillag a Nap közelsége miatt nem figyelhető meg. Hazánkból a Betelgeuze nagyjából augusztus eleje és május eleje között észlelhető.
További információk és észlelőtérkép Fidrich Róbert cikkében találhatók.
