Ponori Thewrewk Aurél (1921–2014) nem csak a csillagászat és a kronológia tudományához értett, kultúrtörténeti ismeretei is könyvekbe kívánkoztak. A Naprendszer legfontosabb égitesteiről szóló műveinek száma most tovább nőtt – immár posztumusz kiadásban. A Szaturnusszal foglalkozó könyve kéziratát már nem tudta befejezni, azt a csillagászat népszerűsítése iránt elkötelezett tanítványai és szellemi...
A Szaturnuszról szóló könyvének posztumusz kiadásával végre teljessé vált Ponori Thewrewk Aurél (1921–2014) életműve. A hazai csillagászati ismeretterjesztés kimagasló képviselőjének olyan könyveket köszönhetünk, mint A Nap fiai (2007), Az Ég Királynője (2009), Bolygóistennő (2011), A bolygókirály (2013), amelyekben a Naprendszer legfontosabb égitestjeire vonatkozó csillagászati tudnivalók mellett páratlan kultúrtörténeti ismereteit is...
Száz évvel ezelőtt született Ponori Thewrewk Aurél csillagász, kronológus, csillagászattörténész, a magyarországi csillagászati ismeretterjesztés, az amatőrcsillagász mozgalom kiemelkedő alakja, az MCSE örökös tiszteletbeli elnöke. Ponori Thewrewk Aurél 1921. május 2-án született Budapesten. Tanúja és tevékeny részese a magyarországi csillagászat fellendülésének és a hazai amatőrcsillagász-mozgalom fejlődésének. Tudományos pályafutása szinte párhuzamos a...
Egyesületünk kiadásában számos csillagászati-kultúrtörténeti kötetet jelentettünk meg Ponori Thewrewk Aurél (1921-2014) tollából. A sor a Dante-kötettel indult, és a Jupitert ismertető könyvvel zárult, legalább is egyelőre. Ponori Thewrewk Aurél posztumusz művével, a Szaturnusszal foglalkozó Legfelső bolygóval még adósak vagyunk. Az alábbiakban felsorolt tételek a Magyar Csillagászati Egyesülettől rendelhetők meg, az mcse@mcse.hu email...
Az MCSE és az MTA CSFK CSI emlékülést szervez Ponori Thewrewk Aurél tiszteletére. Az ülés színhelye az MTA Társadalomkutató Központ Jakobinus terme (Budapest I. ker., Országház u. 30.), időpontja március 7., 10–16 óra. A részvétel ingyenes, de regisztrációköteles (az mcse@mcse.hu címen kérjük jelezni a részvételt.)
Régóta terveztem már „a tűz és jég országát”, Izlandot megnézni. Sok gyönyörű képet láttam kék vizű vízesésekkel, zöld mohával ellepett fekete vulkáni sziklákkal, jégdarabokról a fekete fövenyen, a szilaj, érintetlen felföldi részekről – fotósként a táj engem is megbabonázott. Martin Ferenc, Izland Rég vágytam újra látni a sarki fényt is. Aki már látta, tudja: a
Körülbelül nyolc és fél évszázada, 1181-ben egy csillag halála különösen fényes szupernóva-robbanással gyönyörködtette meg az akkori észlelőket. A csillagászoknak azóta sikerült beazonosítani az abból visszamaradt, tűzijáték kinézetét imitáló szupernóva-maradványt a Cassiopeia csillagképben, és részletes képet készíteni róla különböző hullámhossztartományokon. A NASA Chandra röntgenobszervatóriuma nemrégiben egy új kompozitképet tett közzé a szupernóva-maradványról, amely az elektromágneses spektrum
A világegyetem legerőteljesebb robbanásai a gammasugár-kitörések. A részecskeplazmából álló tűzlabdát kilövellő jet jelentősen felgyorsítja a részecskéket. A gammasugár-kitörésekről azt gondolják, hogy kompakt égitestek, neutroncsillagok vagy csillagtömegű fekete lyukak összeolvadásából származnak (ezeket hívjuk rövid gammasugár-kitörésnek, amelyek legfeljebb két másodpercesek), vagy magösszeomláson átesett szupernóvákból (ezek a hosszú gammasugár-kitörések, amelyek két másodpercnél hosszabb ideig is tartanak). A gammakitörések
Egy új kutatás szerint egyes kék szuperóriás csillagok összetétele azzal magyarázható, hogy egy nagy tömegű csillag és kisebb társuk összeolvadásával keletkeztek. Eszerint galaxisunk legfényesebb és legforróbb csillagai nem születnek, hanem készülnek. A kék szuperóriás állapot a forró, nagy tömegű csillagok életének egy rövid ideig tartó fázisa. Ennek ellenére elég sok kék szuperóriást ismerünk, és bár
A Betelgeuze egy jól ismert vörös szuperóriás csillag az Orion csillagképben. A közelmúltban nagy figyelmet kapott nemcsak azért, mert a fényességváltozása olyan feltételezésekhez vezetett, hogy akár fel is robbanhat, hanem azért is, mert a megfigyelések szerint a vártnál sokkal gyorsabban forog. Ez utóbbi értelmezést kérdőjelezi meg a Max Planck Asztrofizikai Intézet csillagászai által vezetett nemzetközi