Kettőscsillag-észlelő szakkör a Csillagtanyán

Március idusához közeledve egyre nagyobb lett az élet az észlelőszakkör berkeiben és a Magyar Csillagászati Egyesület lovasberényi észlelőbázisán.  A hosszú hétvégén a Csillagtanya egyik területe parkolóvá alakult, és ahogy a reggel délelőtté vált, egyre több autó foglalta el helyét.

Mindenki nagyon várta már az új évet, reménykedve, hogy az elmúlt időszak bezártsága után végre közösen hódolhatunk szenvedélyünknek. A vírus miatt virtuális felületeken éltük életünket, a közösségi élet szinte megszűnt. Bár 2022 ismét egy újabb hullámmal indult, de ez már csak a hattyúdala volt a COVID 19-nek. Sajnos örömünk nem volt teljes, beárnyékolta a szomszédunkban zajló háború, amelynek hatása alól senki sem vonhatta ki magát. Azért a közösségi élet nem állt meg: észlelőbázisunk, a Csillagtanya, mely mostohagyerek volt sokáig (a régi lelkes közös munka is elmaradt), a tavasszal együtt kezdett éledezni. Napos, melegebb hétvégeken megjelentek régi és új önkéntesek, jelezve, elkezdődött a tavasz.

Mivel a szakkör immár nemcsak virtuálisan, de személyesen is látogatható, szinte kézenfekvő volt, hogy az egyik ilyen alkalmat ne Budapesten, a Polaris Csillagvizsgálóban tartsuk, hanem helyezzük át a Csillagtanyára. Ez lehetőséget adna tagjainknak, hogy ellátogassanak hozzánk, sőt, aki kedvet kap, akár tevékenykedjen is a kertben. Ha pedig a sors derült égbolttal ajándékoz meg bennünket, észlelhetünk is közösen: napközben megszámolhatjuk a 25. ciklus első időszakának napfoltjait, este pedig saját vagy az egyesület távcsöveivel a nagyságrendekkel sötétebb égboltot fürkészhetjük. A szakkör dátuma március 12-re esett, a hosszú hétvége első napjára.

Nagy örömünkre többen is jelezték személyes részvételüket, és a szakkör kezdetére, 11 órára a Csillagtanya társalgó helyisége (mely régi jó magyar szokás szerint együtt van a konyhával) megtelt tudásra szomjazó amatőrtársakkal. A téma a kettőscsillagok csodálatos világa volt, az előadó pedig Talabér Gergely, akinek a nevét sokan ismerhetik a Meteor olvasói közül. Gergely az elmúlt években alaposan belevetette magát a kettősök rejtélyébe, és tudását nem csak a Meteor hasábjain osztja meg velünk időről-időre, hanem most személyesen is, a szakkör soron következő előadójaként. Gergely az elmélet mellett szorgos észlelő is, az MCSE észlelésfeltöltőjén számos észlelését találhatjuk meg.

Az előadása alapos, mindenre kiterjedő volt, kezdők és nem is olyan kezdők számára is. Megismertük az első kettősöket, melyeket az ókorban a harcosok látásának ellenőrzésére használtak, a kettős/többes rendszerek fogalmát, kialakulásukat. Rácsodálkoztunk híres kettősökre, pl. a démoncsillagra (béta Persei, Algol), Perszeusz gorgójának szemére, szomorúan konstatáltuk, hogy mindenki kedves csillaga, az Albireo végül is „csak” csak optikai kettős, és megtudtuk, hogy amatőrként is végezhetünk tudományos észlelőmunkát a kettősök vizsgálatával.

A kettősöket nem csak esztétikai szempontból vizsgálhatjuk. Igen, a kettősök gyönyörűek: csodálatos színük és/vagy nagy fényességkülönbségük miatt az égbolt szépséges objektumai. Ugyanakkor olyan nagy számban találhatók Univerzumunkban, hogy lehetetlen mindegyiket folyamatosan észlelni, ill. viszonylagos nagy fényességük miatt ez nagy műszerekkel nem megoldható. De itt vagyunk mi, amatőrök, akik amatőrcsillagász-léptékű műszereikkel vizsgálhatják az objektumokat. A gyönyörködés mellett a pozíciószög és a szögtávolság mérésével, esetleges pályaszámítással és a tagok fényességének meghatározásával máris hozzájárultunk a tudományhoz – feltéve, ha észlelésünket jó amatőrként az észlelésfeltöltőn is elhelyezzük.

Gyorsan telt az idő, itt volt az ebéd és a napészlelés ideje. Szerencsére a naptevékenység felszálló ágban van, a hivatalos 8 aktív területből kettőt még a mi amatőrműszereinkkel is jól láthattunk. Észleltük Napunkat kontinuumban és H-alfa tartományban, távcsővel, binokulárral és nap(bin)okulárral.

A délutáni foglalkozás az észlelés gyakorlati oldaláról szólt, majd az online résztvevők kérdései után itt volt az idő, hogy előkészüljünk az esti észlelésre. Napunk még a horizont felett tartózkodott, de a fények már előre jelezték, hogy közeledik az este. A szakkörösök úgy érezték, hogy hasznossá teszik magukat a kertben is, és szerszámot ragadva rövid idő alatt a kert közepén árválkodó farönköket tüntették el, elsöpörték a favágás és az ágdarálás maradványait. A kert megcsinosodott, ami különösen az idei tavasz első közösségi bemutatója előtt nagyon jól jött. Másnapra hirdettük meg ugyanis tavaszköszöntő távcsöves bemutatónkat ide, a Csillagtanyára, és sokan jelezték részvételüket.

Az este eljött derült csillagos egével: a szakkörösök közül többen is maradtak, hogy közös észleléssel fejezzük be a napot. Mindenki egyetértett abban, hogy a Csillagtanya ege a főváros fényszennyezettsége után számunkra igazi felüdülés. Ami a rengeteg csillag mellett fantasztikus, az a széles déli horizont: olyan csillagképeket láthatunk teljes egészükben, amiket csak térképekről ismertünk eddig. Kiderült például, hogy a Nagy Kutyának nem csak feje van, de hátsó lába is. Jé, az ott a Puppis és mellette a Columba? Azok ott pedig, azok a halványak a Tájoló és a Légszivattyú csillagai lennének, ha nem lenne olyan kerekedően fényes a Hold? Tudjuk, hogy a Csillagtanya ege nem versenyezhet a sötét zselici, vagy a tiszta osztrák hegyi éggel, de számunkra aznap este maga volt a csoda.

Páran annyira beleszerettek a Csillagtanya csillagaiba, hogy úgy döntöttek, a másnapi távcsöves bemutatón is részt vesznek.  Ez nagyon jól jött, hiszen több, mint 50-en vettek részt az esti programon Lovasberényből és környékéről.  Jó volt látni, ahogy a szakkörösök otthon érezték magukat, és úgy meséltek Világegyetemünkről, mintha mindig is ezt csinálták volna. Természetesen itt is a kupola volt a sláger, a látogatók több tíz percet is képesek voltak sorban állni, csak hogy bejussanak a „szentélybe”.

A Csillagtanya végre az volt, aminek megálmodtuk. Egy igazi, közösségi terület, ahol végre együtt gyönyörködhetünk világunkban, és hódolhatunk szenvedélyünknek, a csillagászatnak.

Ha valaki most lemaradt róla, ne keseredjen el. A következő szakköri foglalkozást ismét a Csillagtanyára tervezzük, ekkor a változócsillagokról lesz szó. A szakkör mellett ez a hétvége ad majd otthont a Messier-észlelőhétvégének is, így programban nem lesz hiány. 

Találkozunk a Csillagtanya csillagai alatt. Addig pedig mindenkinek jó észlelést!

Török Tünde