A http://kiskun.mcse.hu domain alatt pontosan három éve működik honlapunk, a kezdetektől egyre bővülő tartalommal, érdekes cikkekkel, magas látogatottsággal. Eljött az idő, hogy a látogatói igényeknek megfelelően továbbfejlesszük honlapunkat. Az alábbiakban röviden összefoglaljuk az új funkciókat.
Az MCSE szokásos évi Közgyűlése, a Kiskun Csoport tagjainak részvételével (Kaszt Ákos, Rezsabek Nándor).
A Kecskeméti Planetárium és az MCSE Kiskun Csoport közös műsorát tekinthették meg a kecskeméti Kertvárosi Iskola tanulói.
Az MCSE Kiskun Csoportja és a Neptunusz Amatőrcsillagász Kör 2003. február 22-ra kirándulást szervezett Budapestre.
2003. február elsején szép számban, az aktív tagság több mint fele (12 fő) gyűlt össze a hartai Egyesületek Házában szokásos havi csoportgyűlésünkön.
2002. december 14-én este 18 órakor csoportunk nyolc tagja a hartai Egyesületek Házában gyülekezett. Az időjárás nem kedvezett az észlelésnek, az ég borult volt, de a csoport aktuális ügyeivel kapcsolatban számos fontos kérdésben sikerült konszenzusra jutni.
A szeptember 28-án, a hartai Egyesületi Házban tartott szakköri foglalkozásunk az elmúlt napok (hetek) észlelésre alkalmatlan időjárása végett családias hangulatban (8 fő), de jelentős “vadászzsákmány elejtésével” ért véget.
Második alkalommal került megrendezésre a Solt és Harta között félúton elhelyezkedő Kalimajorban a Magyar Csillagászati Egyesület régióbeli amatőrcsillagászait tömörítő Kiskun Helyi Csoport és a Neptunusz Amatőrcsillagász Kör észlelőtábora.
A világegyetem legerőteljesebb robbanásai a gammasugár-kitörések. A részecskeplazmából álló tűzlabdát kilövellő jet jelentősen felgyorsítja a részecskéket. A gammasugár-kitörésekről azt gondolják, hogy kompakt égitestek, neutroncsillagok vagy csillagtömegű fekete lyukak összeolvadásából származnak (ezeket hívjuk rövid gammasugár-kitörésnek, amelyek legfeljebb két másodpercesek), vagy magösszeomláson átesett szupernóvákból (ezek a hosszú gammasugár-kitörések, amelyek két másodpercnél hosszabb ideig is tartanak). A gammakitörések
Egy új kutatás szerint egyes kék szuperóriás csillagok összetétele azzal magyarázható, hogy egy nagy tömegű csillag és kisebb társuk összeolvadásával keletkeztek. Eszerint galaxisunk legfényesebb és legforróbb csillagai nem születnek, hanem készülnek. A kék szuperóriás állapot a forró, nagy tömegű csillagok életének egy rövid ideig tartó fázisa. Ennek ellenére elég sok kék szuperóriást ismerünk, és bár
A Betelgeuze egy jól ismert vörös szuperóriás csillag az Orion csillagképben. A közelmúltban nagy figyelmet kapott nemcsak azért, mert a fényességváltozása olyan feltételezésekhez vezetett, hogy akár fel is robbanhat, hanem azért is, mert a megfigyelések szerint a vártnál sokkal gyorsabban forog. Ez utóbbi értelmezést kérdőjelezi meg a Max Planck Asztrofizikai Intézet csillagászai által vezetett nemzetközi
Önkéntesek és hivatásos csillagászok egy csoportja összegyűlt, hogy közös erővel, a mesterséges intelligencia adta lehetőségeket kihasználva megvizsgáljon 430 000 új, a Világegyetem különböző pontjain elszórtan található, egyelőre ismeretlen típusú galaxist. Különlegesen érdekes, hogy a tanulmányozott galaxisok közül mintegy 30 000 a morfológiáját tekintve legritkábbnak számító gyűrűs galaxisok csoportjába tartozik. Ezek a felfedezések a Japánban meghirdetett
2023 májusában, mindössze néhány nappal azután, hogy újraindultak az észlelések a LIGO-Virgo-KAGRA gravitációshullám-detektorok együttműködésében, a LIGO livingstone-i észlelőállomásának műszere egy feltehetőleg neutroncsillag és egy másik kompakt égitest ütközéséből származó gravitációs jelet érzékelt. A GW230529 számon katalogizált esemény különlegessége az, hogy az ütközésben résztvevő nagyobbik égitest a Napnál 2,5-4,5-szer nagyobb tömegű volt. Ilyen méretű kompakt égitestet
