Category: Romhányi Attila csillagászati cikkei a Dunaferr c. hetilapban
A Hónap üstököse
Ismét egy újabb égi vándor színesíti a novemberi égboltot, ami főként alakja és fényessége miatt számít különlegességnek a kométák táborában. Az angol Edwin Holmes fedezte fel 1892. november 6-án, amikor szabad szemmel is megfigyelték, a ma A17P/Holmes névvel jelölt égitestet. Felfedezése után hosszú évekre eltűnt a kutatók szemei elől és gyenge fénye – 16 magnitúdó – miatt távcsövekkel sem volt mindig követhető. Később a pályaszámítások és a számítástechnika alapján kiderült, hogy keringési ideje csupán 7 év, amiből az következik, hogy felfedezése után 7 évente napközelbe érkezett.
Oláh János felvétele a Holmes üstökösről
Holdtöltekor
Elérkeztek azok a kellemes meleg nyári esték, amikor – az őszi és téli napnyugtákkal szemben – rövidesen sötétedik, mivel ilyenkor a Nap meredeken álló pályáján jóval hamarabb az északnyugati horizont alá süllyed
Egy meteorbecsapódás rejtélyei
DUNAFERR hetilap 2007. 35. h
Életünket, többnyire megszokott dolgok motiválják, míg esetenként rendkívüli problémák zavarják nyugalmunkat. Egy ilyen, nem mindennapi eseményről érkezett bejelentés 2007. 08. 04-én, a Magyar Csillagászati Egyesület – MCSE – Dunaújvárosi csoportjának honlapjára, miszerint: „2007. augusztus 04-én reggelre egy égés nyomot találtunk az udvaron a betonba bevésődve.
Jönnek a Perseidák
DUNAFERR hetilap 2007. 31. h.
A varázslatos hullócsillagok látványa mindig is ámulatba ejtette az emberiséget, amely jelenségek közül talán mindenkinek legemlékezetesebb az augusztusi csillaghullás.
Csillagfényes múzeumok éjszakája
Az emberiség történetében mindig is kiemelkedő jelentőségű volt a létüket meghatározó Nap égi útja, amelynek fontosabb állomásai között ez év június 21-én ránk köszöntött a nyári napforduló.
A júniusi égbolt
Elérkeztek azok a kellemes meleg nyári esték, amikor – az őszi és téli napnyug-tákkal szemben – rövidesen sötétedik, mivel ilyenkor a Nap meredeken álló pályáján jóval hamarabb az északnyugati horizont alá süllyed
Bolygókutatás
A májusi esték egyik legfeltűnőbb látványossága, a nyugati égen ragyogó Vénusz bolygó, amely égitest a hó elején négy órával, míg a végén, három és fél órával nyugszik a Nap után. Napközeli bolygószomszédunk láttán sokunkban fel sem merül, hogy esetleg olyan titkokat rejteget, amelyek kapcsolatba hozhatók Földünk egyes fejlődési szakaszaival. A hatvanas és kilencvenes években indított – mai szemmel, kezdetleges műszerekkel ellátott – orosz és amerikai szondák intenzív kutatássorozat alá vették Vénuszt, ami rengeteg érdekességet tárt az emberiség elé.
Holdsarló és a Fiastyúk
Amennyiben az esős április kegyeibe fogad minket, és 19-én este derült ég vár ránk, gyönyörű látványban lehet részünk. Újhold után 3 nappal, már magában a vékony holdsarló is érdekes, ugyanakkor a holdkorong sötét, félárnyékban derengő hamuszürke területét a Földről visszaverődő napfény teszi láthatóvá. A jelenség érdekessége, hogy égi kísérőnk „földvilágos”...
Bolygók a márciusi égen
A tavaszi alkonyatban biztosan sokaknak feltűnik, egy a nyugati látóhatár fölött napról-napra magasabban ragyogó égitest, ami nem más, mint a mínusz 3,8 magnitúdó fényességű Vénusz bolygó. A Földünkhöz közeledő 14 ívmásodperc átmérőjű égitest (1ívmásodperc a fok 3600-ad része) fényessége júliusban éri el 4,5 magnitúdós maximumát, ugyanakkor látszó átmérője 31 ívmásodpercre...