Bolygók a márciusi égen
A tavaszi alkonyatban biztosan sokaknak feltűnik, egy a nyugati látóhatár fölött napról-napra magasabban ragyogó égitest, ami nem más, mint a mínusz 3,8 magnitúdó fényességű Vénusz bolygó. A Földünkhöz közeledő 14 ívmásodperc átmérőjű égitest (1ívmásodperc a fok 3600-ad része) fényessége júliusban éri el 4,5 magnitúdós maximumát, ugyanakkor látszó átmérője 31 ívmásodpercre nő. Ekkor akár 30 szoros nagyítású távcsőben is élvezhető lesz a bolygó vékony holdsarló alakja, ám a nyár végére eltűnik a szemünk elől, mivel augusztus 15-én a Föld és a Nap közé kerül alsó együttállásba, amikor is sötét korongja elveszik a Nap sugárözönében.
Naprendszerünk negyedik bolygólya a vöröslő Mars, másfél órával kel a Nap előtt és jelenleg a Bak csillagképben tartózkodik. Az év végéig fényessége és mérete fokozatosan növekszik és októbertől egész éjszaka megfigyelhető. Óriásbolygónk, a mínusz 2,1 magnitúdós Jupiter a Kígyótartó csillagképben jár és a nyugodt fényű planéta, inkább a hajnali égen látható. Aki holdtalan éjszakán egy kis ikercsövű távcsővel (binokulár) megfigyeli a Jupitert, felfedezheti a körülötte keringő négy Galilei-holdját. Az anyabolygótól való távolságuk szerint, Io, Európa, Ganymedes és Callisto, amely égitestek láthatósága is folyamatosan változik. Időnként mind a négy hold megfigyelhető, míg máskor egy, esetleg két hold is a Jupiter elé, vagy mögé kerül. Gázóriásunk egén gyakoriak lehetnének a Nap és holdfogyatkozások, ám ez mégis lehetetlen, mivel a bolygót sűrű felhőréteg borítja. Másik óriásunk, a gyűrűs Szaturnusz az egész éjszaka folyamán megfigyelhető az Oroszlán fő csillaga, a Regulusz közeiében.
A rendkívül enyhe tél befejezéseként március 21-én 01 óra 07 perckor bekövetkezik a Tavaszi napéjegyenlőség, amikor a Föld keringési síkjának égi vetületén (ekliptika) haladó Nap, délről észak felé keresztezi az égi egyenlítőt. Ez a nevezetes égi helyszín a Halak csillagképben található Tavaszpont, ami jelenleg a nappali égen számunkra láthatatlan. A Tavaszpont majd az őszi estéken delel, ám addigra Napunk már az ellenkező tavaszi égi háttér előtt fog járni, és szeptember 23-án az Őszpontba ér. A Tavaszi napéjegyenlőség időpontja egyben figyelmeztet bennünket a közeledő nyári időszámítás kezdetére, amikor is 25-e hajnalán 2-ről 3 órára állítjuk óráinkat.
