Amikor úgy ötven éve, az öreg szántóvető estefelé feltekintett az égen fénylő Holdra és a körülötte derengő opálos gyűrű láttán kijelentette, hogy: „hónap alighanem eső lösz!”, akkor barátaimmal kissé kétkedve hallgattuk szavait, ám másnapra – a detektoros rádióból hallottak ellenére – mindez valósággá vált. Később már az sem ért váratlanul,...
Hideg téli estén bandukoltunk egy rokoni társasággal, amikor is a légkör párája már rég zúzmarává dermedve feküdt a tájon, és ezzel szabadjára engedte a szikrázó csillagok ragyogását. A tekintet ekkor akaratlanul a tündöklő vidéki égboltra tapadt, ahol csillagkörnye-zetében szinte megfogható közelségbe került a derengő Tejút, és ez a látvány...
Amerikai kutatók egyre több új csillagot találnak a Nap 33 fényéves környezetében – egy fényév 9,46 billió km –, amivel folyamatosan gyarapítják ismereteinket a Naprendszer kialakulásáról és a környező csillagok fejlődésén túl, betekintést nyerhetünk Tejútrendszerünk keletkezésébe és fejlődésének menetébe. A RECONS (Research Consortium on Nearby Stars) nevű kutatócsoport Chilében...
Az Erzsébet nap közeledtével bolygónk ismét találkozik azzal a kozmikus porfelhővel, amely törmelékáradatot a – belső naprendszert 33 évenként keresztező – 55/P Tempel-Tuttle üstökös hagyott maga után.
{mosimage} E fantasztikusnak tűnő cím valójában komoly előzményeket és terveket takar, ami Jurij Arcsutanov orosz mérnök munkája révén már az 1960-as években napvilágra került. A NASA Fejlett Koncepciók Intézetének véleménye szerint elviekben mindez megvalósítható, és amennyiben finanszírozása megoldódik, akár 20 év múlva használ-hatjuk is ezt a különös felvonót. Az...
Szeptemberben elkészült, Dunaújváros új napórája, melynek készítéséről honlapunkon Attila rendszeresen beszámolt. Összefoglaló gyanánt ismét közre adjuk tagtársunk szép képekkel illusztrált írását.
A sötét csillagos égbolton váratlanul felvillanó és maga után sokszor fénylő csíkot húzó tündöklő jelenséget ma is önkéntelenül hullócsillagnak nevezzük, holott a népies elnevezéssel ellentétben mindnyájan tudjuk, hogy meteorhullást láttunk.
A múlt század elején élő vidéki emberek otthonában legfeljebb ingás falióra létezett, ugyanakkor a földeken dolgozók még a Nap járása után mérték az idő múlását. Mára mindez lassan feledésbe merült, ám aki 2006. szeptember elejétől időnként ellátogat a dunaújvárosi főiskola előtt nyíló Identitás park területére, az – a sok látnivaló között – egy horizontális napórán folyamatosan követheti Napunk 24 órás, és éves égi útját.
A vörös bolygó kutatásának újabb jelentős technikai lépéséről számolt be 2006. júniusban az Európai Űrügynökség (ESA), amikor közzétette az ExoMars űrszondával kapcsolatos terveit.
A NASA vezetői hosszú tárgyalássorozat után úgy döntöttek, hogy július elsején – STS-121 kódjelű küldetéssel – ismét elindítják a Discovery űrrepülőgépet. Michael Griffin, az űrhivatal főigazgatója elmondta, hogy most sem tudják garantálni a teljes biztonságot, mivel indításkor még mindig előfordulhat a központi hajtóanyag-tartály szigetelőhab elemeinek leválása, ami esetleg sérüléseket okozhat az űrsikló hővédő-pajzsán. A Discovery parancsnoka, Steve Lindsay szerint az űrrepülőgép héttagú legénységének többsége tapasztalt űrhajós, és ha váratlan okok miatt (időjárás stb.) módosítani kell a start időpontját, akkor a július 1-19. közötti indítási ablakban még elhagyhatják bolygónkat.
Régóta terveztem már „a tűz és jég országát”, Izlandot megnézni. Sok gyönyörű képet láttam kék vizű vízesésekkel, zöld mohával ellepett fekete vulkáni sziklákkal, jégdarabokról a fekete fövenyen, a szilaj, érintetlen felföldi részekről – fotósként a táj engem is megbabonázott. Martin Ferenc, Izland Rég vágytam újra látni a sarki fényt is. Aki már látta, tudja: a
Körülbelül nyolc és fél évszázada, 1181-ben egy csillag halála különösen fényes szupernóva-robbanással gyönyörködtette meg az akkori észlelőket. A csillagászoknak azóta sikerült beazonosítani az abból visszamaradt, tűzijáték kinézetét imitáló szupernóva-maradványt a Cassiopeia csillagképben, és részletes képet készíteni róla különböző hullámhossztartományokon. A NASA Chandra röntgenobszervatóriuma nemrégiben egy új kompozitképet tett közzé a szupernóva-maradványról, amely az elektromágneses spektrum
A világegyetem legerőteljesebb robbanásai a gammasugár-kitörések. A részecskeplazmából álló tűzlabdát kilövellő jet jelentősen felgyorsítja a részecskéket. A gammasugár-kitörésekről azt gondolják, hogy kompakt égitestek, neutroncsillagok vagy csillagtömegű fekete lyukak összeolvadásából származnak (ezeket hívjuk rövid gammasugár-kitörésnek, amelyek legfeljebb két másodpercesek), vagy magösszeomláson átesett szupernóvákból (ezek a hosszú gammasugár-kitörések, amelyek két másodpercnél hosszabb ideig is tartanak). A gammakitörések
Egy új kutatás szerint egyes kék szuperóriás csillagok összetétele azzal magyarázható, hogy egy nagy tömegű csillag és kisebb társuk összeolvadásával keletkeztek. Eszerint galaxisunk legfényesebb és legforróbb csillagai nem születnek, hanem készülnek. A kék szuperóriás állapot a forró, nagy tömegű csillagok életének egy rövid ideig tartó fázisa. Ennek ellenére elég sok kék szuperóriást ismerünk, és bár
A Betelgeuze egy jól ismert vörös szuperóriás csillag az Orion csillagképben. A közelmúltban nagy figyelmet kapott nemcsak azért, mert a fényességváltozása olyan feltételezésekhez vezetett, hogy akár fel is robbanhat, hanem azért is, mert a megfigyelések szerint a vártnál sokkal gyorsabban forog. Ez utóbbi értelmezést kérdőjelezi meg a Max Planck Asztrofizikai Intézet csillagászai által vezetett nemzetközi