A júniusi égbolt
A nyári napforduló június 21-én 19 órakor köszönt ránk, amely napon ismét átélhetjük az év legrövidebb éjszakáját és leghosszabb nappalát. A nyári napfordulót követő szombaton, 23-án estétől országszerte megrendezik a Múzeumok Éjszakája elnevezésű kulturális programot, mialatt a dunaújvárosi kőtárnál a helyi amatőrcsillagászok ismét távcsöves bemutatóra várják az érdeklődőket. A nyári égboltra jellemző, hogy míg a téli égboltot a többnyire kis távcsövekkel is megcsodálható nyílt csillaghalmazok uralják, – nyílthalmaz – addig a tavasz meghozta azokat a gömb alakba rendeződött tüzesen parázsló csillagtársulásokat, amelyeket, gömbhalmaz névvel illetünk. A Tejútrendszer nyári ágában számos olyan gömbhalmaz megfigyelhető, amelyek 15-20 cm átmérőjű távcsövekkel megszámlálhatatlan csillagra bomlanak. Többségük centruma azonban még koromsötét éjjeleken is felbontatlan marad, mivel olyan hihetetlen mértékű csillagkoncentrációval rendelkeznek, hogy egy 50 parszek¹ átmérőjű gömbben a csillagok száma 10 ezertől, 50 millióig terjed. Galaxisunk külső régióiban mintegy 150 ismert gömbhalmaz található, amelyeket többnyire 10 milliárd évesnél idősebb csillagok alkotják.
Ugyan a nyugati égalján vöröslő Merkúr bolygó a hó közepétől lassan eltűnik az esti égről, ám a távcsőben félhold alakot öltő Vénusz – Esthajnalcsillag – ugyanitt még sokáig magasan ragyog. A Vénusz a Nap és a Hold után a harmadik legfényesebb égitest, ami e hó 9-én legnagyobb keleti kitérésében 45 fokra kerül a Naptól. Gyűrűs bolygónk, a Szaturnuszt is a kora esti égen található, az Oroszlán csillagkép főcsillaga, a Regulus közelében. Másik óriásbolygónk a Jupiter, keleten látható a koraesti égen és napról napra egyre magasabbra jut. Június 6-án, a Földet és Napot összekötő vonalra kerül, amit szembenállásnak neveznek. Ilyenkor egész éjszaka megfigyelhető a Kígyótartó csillagképben és holdfénymentes éjszakákon már kis kézi látcsőben is észlelhető a négy Galilei holdja.
Romhányi Attila