A természettudományok, és általánosságban az emberi művelődés történetének egyik jelentős fejezete a csillagászati megismerés múltjának, fejlődésének feltárása. Kevésbé ismert, az égről, a mindenségről alkotott nézetek háttere: a régi korok égbolt megfigyeléseinek, égi jelenségeinek leírása. A korunk racionális gondolkodása azonban óhatatlanul felveti a kérdést, hogy a számítógépek és elektronikus mérőeszközök korában van-e értéke a régi idők csillagászati megfigyeléseinek. Mit tud a mai fizikus, asztrofizikus felhasználni az évszázadokkal, évezredekkel ezelőtti égbolt megfigyelésekből? Milyen tanulságokat szűrhet le a történettudós, vagy a kultúrtörténet kutatója az egykori feljegyzésekből, leírásokból?
Az alábbiakban Papp Sanyi barátunk és tagtársunk rövid vázlatát olvasatjátok, a 2006-os Kiskun táborban elhangzott előadásáról.
A James Webb-űrtávcső adatainak segítségével most végre sikerült megfejtenie a kutatóknak az ősrobbanás óta megtörtént legnagyobb kozmikus robbanás, a BOAT (Brightest of All Time, vagyis minden idők legfényesebbje) rejtélyét. A BOAT, mint ahogy a rövidítés angol nyelvű kiírásának fordítása is mutatja, minden idők legfényesebb gamma-kitörése (gamma-ray burst, GRB) volt, kialakulásáért pedig valószínűleg egy kb. 2
Gyönyörű, glóriához hasonlatos, színes fénygyűrű lehetséges jelenlétét mutatták ki a kutatók egy exobolygó légkörében. A fénygyűrű színes, koncentrikus fénykörökből álló légköri alakzat, ami csak különleges feltételek egyidejű teljesülésekor jöhet létre. Ezt a rendkívüli, ritkán látható gyűrűt a WASP-67b nevű, a Földtől 637 fényévnyi távolságban keringő, pokolian forró gázóriás atmoszférájában sikerült kimutatni az Európai Űrügynökség (European
A tejútrendszerbeli csillagok mozgásának pontos meghatározására szakosodott Gaia-űrtávcső nemrég talált egy különlegesen nagy csillagtömegű fekete lyukat, amely ráadásul Földünk közelében rejtőzik. A csillagtömegű fekete lyukak a legnagyobb kezdeti tömegű csillagok magjának összeomlásakor jönnek létre, így tehát nem összekeverendők a galaxisok középpontjában található, ezeknél jóval nagyobb szupernagy tömegű fekete lyukakkal. Utóbbi típusú fekete lyukak nagy tömegű
A HD 148937 jelű rendszer a Földtől körülbelül 3800 fényévnyire található, a Szögmérő (Norma) csillagkép irányában. Két, a Napnál sokkal nagyobb tömegű csillagból áll, és egy gyönyörű köd, azaz gáz- és porfelhő veszi körül. „Nagy tömegű kettőscsillagot körülvevő köd ritkaságszámba megy, és igazából olyan érzést keltett bennünk, hogy valami különleges dolognak kellett történnie ebben a
Kutatók egy csoportja különleges részecskét azonosított egy ősi meteorit belsejében, amely nagy valószínűséggel egy közeli csillag halálakor bekövetkező szupernóva-robbanásából származik. A meteoritok belsejébe zárt aprócska porrészecskék felfedik a kutatók előtt egy csillag életének, halálának és az utána keletkező új csillag(ok) születésének folyamatát, ami szinte felöleli a kozmosz 13,8 milliárd éves történelmét. A kőzetdarabkák vizsgálatával bepillantást