Különös szilveszter ’11

Részegek a csillagok,
pezsgőt iszik fenn a Hold,
Álmos öreg felhők között
furcsán imbolyog…

A fenti szövegtöredék forrása iránt tudakozódott a Leonidák-listán Várhegyi Péter tagtársunk, minden bizonnyal a szöveg csillagászati vonatkozása miatt. Hamarosan jöttek is a válaszok: ez Miklós Tibor szövege, mely még a 70-es évek vége felé született, és a Generál együttes adta elő (Horváth Charlie-val az élen). Sajnos Különös szilveszter eredeti verziója nem lelhető fel a Youtube-on, azonban egy frissebb, Charlie és Cserháti Zsuzsa előadásában meghallgatható itt: http://www.youtube.com/watch?v=OKoW6IIyTQA A teljes dalszöveg forrása: zeneszoveg.hu A zeneszerző: Várkonyi Mátyás.

Várhegyi Péter nem sokkal később a kelő Orionról készült felvételét is megosztotta velünk, ahogyan a pestszentlőrinci piactérről látta:

Többen fenték a fogukat az este várható két ISS-átvonulásra. Leginkább talán Garami Ádám, aki ezt írta:

Arra gondoltam, hogy ma 16:45 körül megtekintem az ISS átvonulását  Szegedről, ami könnyű falat, hiszen 40 fok magasan halad el felettünk. (Aztán 18 óra körül még egyszer visszatér.) Az űrállomás égi útját követve véletlenül fedeztem fel, hogy áthalad az Orion-ködön, amiről jó kis kép készülhetne, ha az esemény nem egy fokkal a horizont ALATT történne, továbbá az űrállomás nem lépne be a FÖLDÁRNYÉKBA már 8 fok magasan… Elméleti próbálkozásnak azért nem volt rossz… 🙂 Lásd: http://dl.dropbox.com/u/34857043/ISS_111231_1651_ori.png

Valóban szépen mutatott VOLNA egy ilyen esemény… A második átvonulás aztán valóban szépen mutatott Landy-Gyebnár Mónika veszprémi felvételén:

Garami Ádám ISS-beszámolója: “A Nemzetközi Űrállomást nekünk is volt szerencsénk megtekinteni mindkét alkalommal. Mindkétszer az előrejelzésnek megfelelően érkezett, és mindkétszer izgultunk, hogy látjuk-e, Szegeden ugyanis nem volt túl jó az ég. Első alkalommal jócskán 20 fok felett járt, mire kilépett a felhőtakaróból, majd szépen elhaladt a Capella mellett, hogy ismét belemerüljön a felhőkbe. Másodjára még nehezebb dolgunk volt, 60-70%-os borultság mellett gyakorlatilag 20 másodperccel a földárnyékba való belépés előtt pillantottuk meg. Szépen halványodott, kissé meg is lepett, hogy ilyen sokáig. Sajnos túl sokáig nem tudtam követni a halványodást, új szemüvegem van, amit még nem szoktam meg… 🙂 Szép volt.

A szilveszteri események jól látható nyomot hagytak Landy-Gyebnár Mónika második felvételén, melyen egy tűzijáték-rakéta robbanása mellett még a Vénusz is felfedezhető:

Mi pedig készültünk a ritka szép derült időre – legutóbb december 25-én volt ilyen jó egünk. Hannák Judit szinte egész nap, egész éjjel észlelt, az alábbi részletes leírásokat kaptuk tőle, szép rajzokkal kiegészítve:

Hannák Judit észlelőszilvesztere

Szilveszter napjára kegyes volt az idő (előtte majdnem egy hétig rossz idő volt, és utána is rossz idő lett), mintha csak tudta volna, hogy most ki kell tisztulnia az égnek.

Délelőtt amikor felkeltem már sütött a Nap, bár felhős volt az ég, és a légkör sem volt a legjobb, de abszolút alkalmas volt arra, hogy Napot észleljek, még ha részleteket nem is tudtam rajzolni (93x-os nagyításon már nagyon nagyon remegett a légkör). Ismét megjelent egy nagy foltot tartalmazó csoport, ami nagyon hasonló volt a 11384-es csoport nagy foltjára december 25-éről, és ez is mintha szabadszemes lenne, habár igazából csak annyit láttam, hogy “mintha valami arrafelé” felsejlene.
A csoportban található egy nagyon feltöredezett folthalmaz, sok apró umbrával és halvány, szabálytalan penumbrával. Ezen a nagy csoporton kívül csak kisebb csoportok vannak, egy-egy bipoláris vagy monopoláris folttal. Külön érdekes volt a 11383-as vagy 11384-es csoport, amely esetén egyetlen folt volt látható a nyugati peremhez közel, azonban azt nem tudtam eldönteni hogy ez melyik, ugyanis a solarmonitor.org egyetlen foltot sem mutatott, azonban mindkét szám egy helyen szerepelt. Két fáklyamezőt számoltam, egyet itt a nyugati peremnél a folt körül, egyet pedig az észak-keleti perem szélén, ahol viszont nincs jelenleg foltcsoport.
Próbálgattam a Meade zöld színszűrőt is, sajnos több részletet nem hozott, bár kicsit segített a légkör zavaró ugrálásán.

Este változatlanul jó idő mellett az ég bővelkedett néznivalókban: Fent volt a holdsarló, a Jupiter, az Orion csillagkép, és gyönyörű, jó idő volt. Az átlátszóságban nem volt hiba, bár a nyugati és keleti ég alján pár felhőcskét látni lehetett végig, de nem zavartak egyáltalán. A légkör is jó volt, bár most nem próbáltam igazából nagyon szoros kettősöket nézni például ahol ez zavaró lehetett volna.

Először a Holdat néztem meg, ahol rögtön figyelmes lettem egy a Terminátorhoz nagyon közel levő, viszonylag nagy méretűnek látszó kráterre. Gyorsan felrajzoltam magamnak a holdsarlót és a kráter elhelyezkedését, hogy később könnyebben megtaláljam, melyik krátert is figyeltem meg, majd átváltottam 130x-os nagyításra. Megfigyelésemet Neutrál szűrővel végeztem, a megfigyelt kráterek pedig a Maurolycus és a Barocius, valamint ezek közvetlen környéke.
A Maurolycus személyében egyáltalán nem a legkönnyebb megfigyelési témát választottam, a nyugati perem felé eső részen igencsak csipkézett, mindemellett innen kiindulva a kráter nagy része árnyékban volt, ami nagyon érdekessé tette számomra a megfigyelését. A közepén egy kisebb és egy szélesebb kiemelkedés is megfigyelhető, melyek szintén árnyékot vetnek. A kráter árnyék alá nem eső belső része sötét színű volt. A déli- dél-keleti perem környéke nagyon tagolt, több kiemelkedő rész is látható, és a délkeleti részén mintha egy fél kráter kapcsolódna a nagyhoz.
Az árnyékban lévő rész érdekessége, hogy a perem nyugati részén, valamint a déli szögletben kicsiny kiemelkedések látszanak, melyek az árnyékból világító pontokként emelkedtek ki a környezetükből.

A déli oldalon két kisebb kráter található, melyek a nagyhoz nagyon közel helyezkedenek el, metszik egymás peremeit. Ezek is nagyon érdekesek, a nagyobbik (Barocius) kráter közepén szintén megfigyelhető egy kiemelkedés, és érdekességképp a belső része kissé világosabb, mint a külső része, amely talán szintkülönbség miatt lehet. Ennek a két kráternek a pereme nem annyira tagolt, viszonylag szabályosnak látszanak, és finom, vékony peremük van, gyűrődésektől mentesen. További érdekességeket rejd a Maurolycus északi pereme, ahol további kisebb, szabálytalan formájú kráterek figyelhetők meg egymás helyén hátán. Rendkívül tagoltnak látszott ez a környezet és ennek felrajzolása, megfigyelése volt a legnehezebb.

Miután befejeztem a vázlatomat és a jegyzeteimet, áttértem az Orion csillagképre, ahol igazándiból a Rigeltől kiindulva lefelé az R LEP változócsillagot szerettem volna megtalálni. Gondoltam, ha már egyszer “ráálltam” a Rigelre, ami mellesleg kettős csillag is, nem lehet kihagyni hogy megnézzem!

A katalógus adatai szerint az A csillag (Rigel) 0,3 mg, a B csillag pedig, amely valójában BC, 6,8 mg. Az A csillag 0,3 mg-s fénye annyira beragyogta a látómezőt, hogy a BC-t sokkal halványabbnak láttam ennél, alig volt észrevehető (bár még normál nézési módszerrel megpillantható volt). Még a vöröses, narancsos színe is kivehető volt a Rigel kékes színéhez képest. A kontraszt azonban egyáltalán nem volt feltűnő a két csillag színében, olyan volt mintha a Rigel alig kék, a tárcsillag pedig aligvörös lenne. A katalógus szerint a távolság 9,3″, ami nagyjából reálisnak látszódott 93x-os nagyítással. Az általam becsült PA értéke 205°, ami 1°-kal tér el mindössze a WDS adataitól.

Ezután lefelé haladva megálltam az STF 649-nél is, amely nem is kettős, hanem hármas rendszer. Itt az A csillag szintén kékesnek, a B pedig vörösesnek, narancsosnak látszik. A C csillag viszont halvány, csak elfordított látással látszott. A és B távolsága a katalógus szerint 21,6″, A és C távolsága pedig 85,9″. A 5,80 mg, B 8,97 mg, a C fényessége viszont nem volt egyértelmű. A WDS tartalmazott egy 9,7 mg-s adatot, de az nem a C fényességadatának a helyére volt beírva, hanem a B helyére, ezért azt gondolom ez egy véletlen elírás lehet. Az is alátámasztja ezt a fényességértéket, hogy én ránézésre 10,2 mg-nek becsültem a másikakhoz képest, ugyanakkor az én becslésem szerint A és B is 0,5 mg-vel halványabb volt a katalógusban megadottaknál (tehát a fényesség különbséget ennek megfelelően becsültem). Az általam becsült PA-k is eltérnek a katalógusban megadottaktól. AB esetén 60°, míg AC esetén 350° az én becslésem, míg a katalógus 69°, illetve 4°-ot ad meg. Ahogy számolgattam, hogyha a Nyugati irányt eltolnám 15 fokkal az óra mutató járásának megegyezően, akkor kb. eljutnék a katalógusadatokhoz. Ez azért érdekes, mert eléggé biztos vagyok benne, hogy jól jelöltem meg a Nyugati irányt. Persze bármi lehetséges.
A csillagkörnyezet egyébként elég szegényes, mindössze egyetlen 10 mg körüli csillag árválkodott az LM-ben a dél-keleti peremhez közel.

Végül sikerült megtalálni az R LEP változócsillagot is szépen csillagról csillagra haladva. Mindenképp érdemes volt megkeresni, ugyanis ez az egyik leggyönyörűbb csillag, amit valaha láttam. A színe olyan, mint egy rubint kőé, gyönyörű vörösen izzik a látómezőben. Fényességét 7,9 mg-re becsültem.
Ezután egy kis szünetet tartottam, mert odafagytam a távcsőhöz, és később mégegyszer kimentem azzal a határozott céllal, hogy megkeressem a Karácsonyfa-halmazt. Este 10 után már ez is egész jó helyre kerül és éppen rálátni a környékére a távcsővel, ha az Oriontól indulok ki. A Betelgeuse-től indultam el hogy csillagról csillagra haladva megtaláljam. Nagyjából négyszer kezdtem újra, mert ennyiszer vesztettem el a fonalat, ugyanis nagyon cselesen kevésbé jellegzetes, kevésbé fényes csillagok veszik körül. Azért többszöri nekifutásra sikerült megtalálnom, és egyértelműen beazonosítanom a szépen világító kis karácsonyfát. Már 26x-os nagyítással is jól látszott a karácsonyfa forma, de úgy döntöttem nagyobb nagyítással fogom nézni. 93x-osra váltottam, amiben gyönyörűen éppen beterítette a látómezőt. Legalább is reméltem, hogy beteríti. Pár kissé távolabb lévő csillag még talán a halmazhoz tartozik, de mivel nekem így tetszett a legjobban, így rajzoltam le. Igyekeztem aprólékosan haladni, hogy pontosan a helyére kerüljön minden csillag, és némelyikkel meg is szenvedtem kicsit, de a végeredménnyel elégedett voltam.

Észlelés a Pilisben (Mizser Attila)

Nem kényeztetett el minket ez a december se, így aztán minden kis indítási ablakot ki kell használni, ha valaki észlelni akar. Legutóbb december 25-én volt alkalmam észlelni, akkor is a Pilisszentkereszt fölötti parkolóból. Habár a főváros fényei még itt is zavarnak, az ég egészen elfogadható, ami az 500 m-es magasságnak is köszönhető. Karácsony első estéjén két piros szemű küklopsz is észlelt a parkolóból (a piros fényű fejlámpák messziről elárulták a kollégákat: Tóth Gábort és Borovszky Pétert – mindketten lelkesen fotóztak).

Most csak magamban észleltem – ki nem állhatom a városi durrogtatást és az ország teljes lakossága számára szinte kötelezően előírt szilveszteri bulizást. Kapóra jött a bomba derült! A majdnem első negyedben levő Hold mellett is erősen hömpölygött a Tejút! A kitelepülés előtt első utam Dobogókőre vezetett, megcsodáltam a holdfényben fürdő éjszakai tájat. Asztrotájkép live! A lábam alatt kanyargó Dunakanyart, szemközt a Börzsöny sejtelmes tömbjét, még Vác irányába is pislogtam kicsit, messze, mögötte, a Mátrában is biztosan észlelnek most (Ágasváron és Piszkésen).

A következő kép persze nem most készült, hanem két évvel ezelőtt 2009 szilveszterekor. Akkor így kelt a telehold a Naszály mögött, hogy pár óra múlva az év utolsó napján az év utolsó jelentős égi eseményét, a 8%-os holdfogyatkozást „megcsodálhassuk” – már persze az, aki egyáltalán látta. Mert 2009 szilveszterén odalent, a völgyekben vastagon állt a köd. Ilyenkor kapóra jönnek a hegycsúcsok, például a 700 m-es Dobogókő.

2011 szilveszterén természetesen változókat észleltem egy 15×70-es binokulárral és egy 25 cm-es Dobsonnal. Nem jött össze túl sok észlelés, talán csak 40 becslés, de nem is nagyon hajtottam magam a hidegben. Pedig jó lett volna ismét levadászni az SN 2011fe-t az M101-ben, már erősen 14,0 magnitúdó táján jár. Ehhez azonban éjfél utánig is ki kellett volna tartani, hogy elegendő magasságba emelkedjen az M101, és elegendő mélységbe a Hold. (Valamikor fél 12 tájban volt holdnyugta.)

A hidegben gyorsan lejegesedett a 25 T tubusa, és végül valamikor este 10 tájban befejeztem az észlelést. Addig azonban láttam az AM Her-t 142-nél, az AY Lyr-t, a KT Per-t, az RX And-ot , a HL CMa-t maximumban (mindegyik törpe nóva), sőt, örömmel konstatáltam, hogy maga az U Gem is maximumban van, 9,3 magnitúdónak láttam. Az RCB változók közül a Z UMi mintha megindult volna lefelé, az SU Tau-nak meg nyoma veszett, igaz, már hat napja se láttam, akkor is 14,5 alatti volt.

Még néhány binokulár-változó, köztük a khi Cygni is, mely erősen kapaszkodik maximuma felé, bár valószínűleg nem ez lesz legészleltebb csúcsfényessége, hiszen a Cygnus lassan kezd eltűnni az esti égről.

Nem volt valami nyugalmas ez az este, hiszen a közeli úton egymást érték az autók, lent, a faluban meg egyre gyakrabban petárdáztak, rakétáztak. Amikor az R LMi-t hoztam a LM-be, olyan sokáig villózott az ég a rakétáktól, hogy elhatároztam, összepakolok, részemről ennyi volt a ma esti „vizionálás”. A felhők is megjelentek, a lábam is elkezdett fázni, így minden összejött egy rugalmas elszakadáshoz. Közben érkezett egy SMS Vizi Pétertől, aki arról adott hírt, hogy épp a Cerest észleli, és mostantól minden év végén/elején megpróbálja észlelni, mivel Piazzi is ezen az éjszakán fedezte fel ezt az égitestet: 1801. január 1-jén.

Hazafelé autózva egyre gyakrabban villózott az ég, kis tűzijátékvirágok szökkentek szárba Pilisvörösvár, majd Solymár „térségében”. Amikor itthon kiszálltam a kocsiból, borzalmas volt a városi égbolt, alig pár csillag látszott – a Pilisből letekintve is feltűnő volt a finom ködösödés a völgyekben. Az égen felfedeztem egy lassan úszó fénypontot: „kedves” ismerős, világító lampion! Bekapcsoltam a rádiót. A Rádiókabaréban hosszan viccelődtek a 2012-es világvégével!

Élmények Pécsről (Keszthelyi Sándor és Sragner Márta)

2011. december 31-én már dél előtt teljesen felhőtlenné vált az ég és így is maradt. A mélykék égen szépen sütött a Nap, így megnézhettük a napfoltokat. Szabad szemmel egy, 8×30-as látcsővel négy, 10 cm-es lencsés távcsővel hét napfoltot láttunk.

17:41-kor kimentünk a sötét ég alá. Az ég tiszta és jó átlátszóságú, északnyugaton a Nagy Nyári Háromszögben még a Tejút is derengett. A 6 napos Hold fénylik, de nem zavaróan.

A 17:43:32-re északkeleti irányba 55 magasra előrejelzett -6 magnitúdós Iridium-47 látására mentünk ki. Az Iridium egy 3 magnitúdós csillagként a Perseusban jelent meg és lassan mozgott észak felé. Pontosan az előrejelzett időben fényesedni kezdett 0-ra, majd -2-re, végül -4 magnitúdós csúcsfényességre, mert a Jupitert is túlragyogóan fénylett pár másodpercre. Utána gyorsan visszahalványult és 2 magnitúdós csillagként haladt tova.

Megnéztük szabad szemmel a mü Cephei félszabályos változócsillagot. A 3,6 és 4,2 összehasonlító csillagokat és a változót szemléltük egy percig. Mind a ketten elég halvány állapotúnak láttuk a mü Cep-et.

A Nemzetközi Űrállomás 18:17 és 18:21 közöttre jelzett átvonulását szintén felhőtlen és tiszta égen figyelhettük Pécsről. Az ISS 2 magnitúdós csillagként jelent meg a béta Cygni (Albireo) alatt. Elhaladt fél fokkal balra a csillag mellett. Lassan mozgott a Hold irányába, közben lassan fényesedett.

A Cygnus és Pegazus között haladt méltóságosan, fényesedve, hamar a Capella fényét is túlhaladta. Legfényesebb állapotában sem érte azonban el a Jupiter -2,4 magnitúdós fényét: csupán -2 magnitúdó volt maximumában. Különös volt, hogy közben a nyugati eget sokszor villámlások tették vibrálóvá, melyet dörgés kísért: a szilveszteri tűzijátékozás fénye és hangja.

A Pegazus négyszögének jobb felső csücskéhez közeledve az űrállomás már halványulni kezdett. Amikor a béta Pegasi (Scheat) alá ért, akkor már csak 1 magnitúdós volt. Belépve a Pegazus-téglalapba, hogy azt átlósan átszelje: igen halvánnyá vált, már csak 3, majd 4 fényrendúen haladt bele a földárnyékba, de nem hunyt ki teljesen. Végül a gamma Pegasi (Algenib) csillag felett 5 magnitúdósként vesztettük el teljesen, amikor már a Holdtól északra ért.

Aphélium-perihélium

Épp a cikk szerkesztése közben érkezett Bánfalvy Zoltán rendkívül szemléletes képpárja, mely a Nap látszó méretét szemlélteti a napközel és a naptávol időszakában (a napközel természetesen nem szilveszterre, hanem 2012. január 3-ára esik, de a különbség minimális):

2011 asztrotájképei

Németh Kornél hívta fel figyelmünket a National Geographic remek összeállítására, melyben az asztrotájkép-fotózás hazai mestere, Ladányi Tamás elmúlt évben készült felvételeit láthatjuk viszont. Az én kedvencem alább látható: a Mira Ceti itt még maximumban van (október elején született a kép). Különleges felvétel, mert két Mira is látható rajta, pontosabban egy Mira és egy Míra: a Mira Ceti és Ladányi Míra. Mindez így együtt kész csoda – vagyis mira. (Elnézést.)

Boldog új évet a Polarisból!

A Facebookon közzétett esernyős kép heves lájkolási hullámot eredményezett a világszerte népszerű közösségi oldalon. A BTC-ben (és hamarosan a Polarisban is) kapható csillagos esernyő nem várt érdeklődést váltott ki… Felhívom a figyelmet, hogy a képen látható ifjú hölgy, Tamás Melitta, Polaris-szakkörös, továbbá a Határ a csillagos ég elnevezésű pályázat második helyezettje (két további szakkörösünk, Hanyecz Ottó és Prósz Aurél társaságban).

Csillagász-induló

A következő linken egy erősen csillagászinduló-gyanús dalt láthatunk-hallhatunk Nyeső Mari előadásában. A művésznő december 22-én látogatott a Polarisba, és egy alkalomhoz illő dallal lepett meg minket.

Tűzijáték, tűzgömb, újév!

Aki nem ismerné, van ám tűzgömb-blog is! Tűzgömblány (Biró Zsófia) osztja meg tűzgömbös élményeit a tuzgomb.blog.hu címen található naplójában. A szilveszteri tűzgömbökről itt olvashatunk: http://tuzgomb.freeblog.hu/archives/2012/01/01/Tuzijatek_Tuzgomb_Ujev

Szilveszteri égi meteor-csemege… és földi, mézes csemege (mindkettő Tűzgömblány alkotása)

Szilveszteri Nap

Majdnem pontosan délben így örökítette meg Napunk felénk forduló arcát Jónás Károly (H-alfában):

Újévi jókívánságok Erdélyből (EMCSE)

B orongós napok tűnjetek tova
O kkal szomorú ne legyél soha
L épteid kísérje töretlen szerencse
D er s percek rajzoljanak mosolyt a szemedre
O szoljanak el az óévnek sötét árnyai
G úzsból szabaduljanak a képzelet szárnyai

Ú j évet hozzon a nesztelen iramló idő
J öjjön már a rég várt, csodálatos jövő

É vek ha múltok, ha elszálltok napok
V idámságot, örömet számolatlan adjatok
E lfusson most az óévnek  a malaca
T öbbé ne legyen senkinek panasza

K erüljön betegség, bánat messzire
Í rmagjuk is vesszen mind a semmibe
V ágyaid sorra valóra váljanak
Á lnok szavak többé ne bántsanak
N övekedjen az igaz barátok tábora
O kosan élj, ne legyél ostoba
K ívánom neked, legyen 365 szép ünneped!

(Lőrincz Barnabás, EMCSE)

Nyúlon innen, Nyúlon túl

Szitkay Gábor híradása a nyúli eseményekről (lakonikus stílusban): Szilveszter este mi is észleltünk. Lányaimmal (Csillaggal és Virággal), Babcsán Gáborral és Szabó Orsolyával néztünk egy napfogyatkozást a Jupiteren tovasuhanni. A Holdon  kívül terítéken volt még az M1, M42, M45, M36, M37.

Királyszentistván (Kocsis Antal)

Egész nap szép derült idő, kék ég volt, bár néha vonultak felhőfoszlányok is. Még délután, napnyugta előtt kivittem a távcsövet, a 245/1240-es Newtont. Fényképeztem az áthaladó repülőgépket (ezt is szívesen teszem, főleg, ha a Hold vagy a Nap előtt haladnak át, ezekre külön vadászni szoktam). Volt is esély a Nap előtt áthaladó repülőgépre, de sajnos mindegyik alatta vagy felette húzott tova. Azért az alacsonyan látszó napkorongról készítettem pár képet. A naplemente után a Holdról készítettem néhány felvételt, ez négy kép átlaga a Registax5-tel feldolgozva. Közben tartottam egy kis rögtönzött távcsöves bemutatást a szomszédból és az utcáról betévedt látogatóknak, gyerekeknek és szüleiknek. Teljesen lenyűgözte őket a Hold távcsöves látványa és a Jupiter bolygó felhősávjai, holdjai, a Vénusz bolygó “fogyó”  korongja.

Nagyon készültem a Jupiter-holdak jelenségeinek megfigyelésére, különösen a fogyatkozások időpontjait szerettem volna mérni a DCF órával és stopperrel. Az év utolsó napján három ilyen jelenség is észlelhető volt. Az első a Ganymedes hold belépése volt az Jupiter árnyékába. Ezt a Meteor-évkönyv 15:54:36 UT-ra jelezte előre. Ezt a jelenséget, amikor az árnyékba belép a hold sokkal könnyebb észlelni, mert a maximális fényességéről szépen halványodik és az utolsó észlelt fényfolt pillanatát kell megmérni. A Ganymedes nagy mérete miatt elég sokáig tart a belépése az árnyékba, most is így volt. A 245/1240-es Newton-reflektorral 248x-al észleltem, az utolsó fényfoltot 16:04:54 UT-kor láttam! Tehát jóval később, mint az előrejelzett érték, bár az előrejelzés lehet, hogy a hold geometriai középpontjára vonatkozik. De ezt majd Szabósanyi (még mindig így egybeírva) meg fogja mondani hogy kell értelmezni. Nagyon érdekes volt, ahogy szép lassan, fokozatosan halványodott a fénye. Közben figyeltem az Europa holdat a korong előtt, nem volt könnyű látvány. Aztán a Holdat figyeltem vizuálisan, olyannnyira belefeledkeztem a holdrészletek nézésébe, hogy lekéstem a Ganymedes árnyékből való kilépését! Már a teljesen visszafényesedett holdat figyeltem meg 17:50 UT-kor. Közben jött az Europa árnyéka is a bolygókorongra, az is nagyon szép volt! A kis fekete árnyék nagyon kontrasztosan volt látható, éppen az SSTB sávra vetült az Europa árnyáka. A légkör is javult, egyre több részletet láttam a korongon. Az Io fogyatkozásának a végét (kilépés az árnyékból) viszont már nem késtem le, időben figyeltem. Itt az első fényfolt megjelenését kell figyelni, a Ganymedes és a Jupiter között kb. 1/4 távolságra jelent meg a hold fénye. 20:02:36 UT-kor, aztán fokozatosan fényesedett, sokkal gyorsabban, mint a  Ganymedes. (Itt az előrejelzett időpont 20:04:54 UT volt). Ezt követően figyeltem a GRS-t, amint befordult a “p” peremnél. Néhány változócsillag fénybecslése következett, az U Gem tényleg maximumban van, 95 körül.  Aztán egyre jobban párásodott a műszer, ráfagyott a pára a csőre, jött néhány felhő is, ezért bepakoltam, bár később megint teljesen derült lett. Szóval jó kis észlelés volt Szilveszterkor. Minden észlelőtársnak boldog új évet kívánok és sok derült eget, sok szép észlelést!

A dabasi tűzijáték árnyékában (Mőnich László)

31-én nálunk Dabason már nap közben lehetett sejteni, hogy egészen elfogadható ég lesz estére. A mélykék égbolton csak nagy ritkán lehetett látni azokat a szürke fellegeket, amik ilyenkor, télvíz idején jellemzőek túlnyomórészt.

Naplementekor olyan csodálatos színkavalkád jellemezte a nyugati-délnyugati égboltot, hogy azonnal kitelepítettem a távcsövem akklimatizálódni. Sötétedés után követtem a távcső példáját én is.

A távcső (TMB 100/800) mellé három okulárt vittem magammal. Egy 20 mm-es TV Plösslt, egy 6mm Pentax ortho-t és egy 5 mm-es Baader Hyperiont. Elsősorban Holdazni akartam, illetve egy pillantást vetni a Jupiterre.

A Hold magasan a fejem felett volt látható. A 20 mm-es Plössllel, ami 40x nagyítást adott, gyönyörű látvány volt az első negyed környékén álló Hold felszínén tobzódó kráterek tucatjai, hegyek és völgyek. A látványt fokozta a sötét oldal derengése, a hamuszürke fény is. A nagyítást növelve megnéztem a talán legszebb formációt, a Ptolemaeus, Aphonsus, Arzachel kráterhármast, amit szerintem mindenkinek látnia kell. Az
Appenninek hegység és a közelében található Archimedes, Aristillus és Autolycus kráterek szintén csak abban a hitemben erősítettek meg, hogy hiba volt elhanyagolnom a Holdat.

A Vénuszra csak egy gyors pillantást vetettem. Elég alacsonyan járt már ekkor. A horizonthoz közeledve pedig rohamosan romlott a légkör nyugodtsága. Azért a fázisát szépen mutatta még így is.

A Vénusz után kerítettem sort a Jupiterre. Ekkor már feltűnt, hogy elkezdett egy kissé párásodni a levegő, a párásodással egy időben a hőmérséklet is elég meredeken kezdett zuhanni. 40x nagyítással vettem észre, hogy a Jupiter mellett elég közel van az egyik holdja. Nyomban nagyobb nagyításra váltottam (160x) és valóban, a Naprendszerünk óriása mellett egy holdátmérőnyire ott volt egy hold. A jelenséget addig követtem, ameddig a bolygó kísérője a Jupiter pereménél el nem tűnt annak fényözönében. A 2011-es évkönyvet átnézve arra jutottam, hogy az Europa hold átvonulásának kezdetét figyeltem meg.

A szomszéd legények ekkor tartották a főpróbáját az éjféli tűzijátéknak. Így kicsit felhagytam az észleléssel és gyönyörködtem az elpufogtatott pénzmennyiség gyönyörűséges tűnékeny voltában. Amikor aztán bevonultak, gondoltam egy merészet és beállítottam az M1-et, Messier úr elsőként felfedezett és katalogizált mélyég objektumát. Csodálatos objektum. A nem teljesen homogén felületű, csipkézett szélű és 1:3 arányban megnyúlt ködösség mindig csodálatot ébreszt bennem Messier és munkája iránt. Aztán hirtelen elhalványodott vagy egy magnitúdót a távcsőben látott égboltrészlet. Gondolom, felkapcsolták a
szomszédék az udvari világítást. Felpillantva nyugtáztam feltevésem helyességét, majd megpillantottam a szomszédékat, akik ismét egy főpróbát tartottak. Mivel már az udvari lámpát nem óhajtották lekapcsolni, befejezettnek tekintettem az észlelést. Pakolás közben az járt a fejemben, hogy éjfélkor eldurrogtatott pirotechnikai eszközök árából milyen komoly obszervatóriumot tudnék építeni a kert végébe…

Szilveszteri este Adony mellől (Rosenberg Róbert)

Az esti szürkületben készült Rosenberg Róbert felvétele: “egy vonalban” a Vénusz, a Hold és a Jupiter: