Csillagászat Napja a Trafó Galériában
Cséfalvay András kiállítása a budapesti Trafó Galériában.
A kiállításról:
https://trafo.hu/trafo_galeria/andras_csefalvay
2019. május 9-én 17 órától lesz egy tárlatvezetés is a kiállításon, amit a művész tart majd, illetve az után lesz egy előadást is ‘A felvilágosodás árnyai’ címmel.
Ezek a programok amúgy, csakúgy mint a kiállításunk is ingyenesen látogathatóak.
Cséfalvay András (1986) ‘Egy olyan világban, ahol nincsenek tények, ott csak a jóság marad’ című kiállításása viseóművekből áll, a kiállítás két központi műve is csillagászati témájú. At egyik mű a Plútó bolygók közül való „kizárását” övező tudományos – olykor azonban meglepő személyes indulatokkal is kiegészülő – vitáján alapuló videó-installáció. A Plútó-ügy című műben megjelenő különböző állás-pontokat elismert tudósok, filozófusok, egy távoli bolygóról érkező nagykövet és a művész a Nemzetközi Csillagászati Uniónak írt levele mutatja be. Az alapvető klasszifikációs kérdéseken túlmutatva, a videó a tudományos igazság – legalábbis egy adott autoritás által kimondott tudományos igazság – helyett azt javasolja, hogy a Plútó státuszát szituacionálisnak ismerjük el, tehát annak megfelelő meghatározást használjunk, hogy a kontextustól függően, egy adott helyzetben mi bizonyul a leghasznosabbnak.
A másik mű az Istenek csúcsa című videó-installáció, melynek kiindulópontját egy a tudományos és a spirituális világszemlélet ütközésén alapuló jogi vita adja. A hawaii Mauna Kea vulkán csúcsán Keck-távcsövek segítségével az égbolt különösen jól megfigyelhető, a csillagászok vélekedése szerint a szinte elhanyagolható fényszennyezés és az ideális légköri viszonyok miatt kevés alkalmasabb helyszín van ennél a világűr kémlelésére. Ez a hegycsúcs ugyanakkor az ősi hawaii hagyomány szerint az istenek lakóhelye. A mű kiindulópontja a 2009 óta tervezett TMT (Thirty Meter Telescope), vagyis harminc méter átmérőjű teleszkóp építését övező vita. A csillagászati szervezetek és az őslakosok közössége közötti – bíróság előtt zajló – vitában a spirituális és a tudományos szempontok, a múltbeli mítoszok továbbörökítésének szükségességében és a technikai fejlődésben való hit, az univerzum „valós” és „szimbolikus” csodái feszülnek egymásnak. A tudósok érvelésükben a tudományos felismeréseket és az éjszakai égbolt szemlélését épp annyira spirituálisnak, mint amennyire racionálisnak állítják be, és habár ez csupán valamiféle retorikai fordulat, mellyel igyekeznek túljárni az őslakosok eszén, végül mégsem egyértelmű, hogy ez melyik félnek sikerül inkább.