MCSE

2005. júliusi ajánlat

Szerző: · 2005. június 25, szombat

Ajánlatunk célpontja a Mare Fecunditatisban található, és már egészen
kis távcsővel is jól látható. A francia csillagászról elnevezett
kráterpáros érdekességét maga a kráterek alakja és a tőlük nyugatra 120
km hosszan elnyúló, kettős világos, üstökös csóvájára hasonlító sáv
adja. A keletebbre fekvő Messier alakja elnyúlt (15×8 km-es, 1250 m
mély). A tőle 20 km-el nyugatra lévő Messier A (korábban Pickeringnek
nevezték) szintén szabálytalan alakú (16×11 km).

A 18. és 19. században
különböző megvilágítási viszonyoknál úgy vélték, hogy a kráterek
alakja, sőt egymáshoz viszonyított helyzete is változik. Franz von
Paula Gruithuisen német csillagász azt állította, hogy a párhuzamos
sugársávok mesterséges képződmények, míg más észlelők szerint a
párhuzamos sávok időnként megduplázódtak. Azt is leírták, hogy a
kráterpáros néha ködbe burkolózik. Még az 1960-as években is volt olyan
holdkutató (V.A. Firsoff), aki szerint a Pickering lassan kelet felé
vándorol, és egy halvány omladékcsíkot húz maga után… Ugyanilyen
fantasztikus elmélettel állt elő a nagy meteoritgyűjtő Harvey Nininger,
aki azt állította, hogy a kettős kráter úgy jött létre, hogy egy
meteorit egy hegyvonulaton tört át, lyukat vájva mindkét oldalon,
továbbá valószínűleg alagút köti össze a krátereket…

Természetesen a
modern kutatások, felvételek és űrszondás vizsgálatok nem igazolták sem
a változásokat, sem a korábbi elméleteket. Don Gault (NASA Ames Kutató
Központ) és John Wedekind (Caltech) kísérletei bebizonyították, hogy a
kráterpáros és a sugársáv úgy keletkezhetett, hogy a becsapódó test
egészen laposan, néhány fokos szögben érkezet. A kelet felől közelítő
test kivájta a Messiert (ez megmagyarázza elnyúlt alakját és
klasszikus, lepkeszárny alakú kidobott takaróját), majd egy
továbbpattanó darabja létrehozta a Messier A-t és a hosszú, párhuzamos
világos sugarakat. A kráterek a színképelemzések alapján nem
szakították át a Mare Fecunditatis bazalt takaróját

A kráterpáros észlelésekor figyeljük meg a megvilágított és árnyékban
lévő kráterrészleteket, azok gyors változását a napsugarak
emelkedésével (fogyó fázisnál csökkenésével). Nagy nagyítással
próbáljunk meg minél több részletet észrevenni a kráterbelsőben és
környékén, megfigyelve a kráterperem alakját. Érdekes esti megfigyelési
program annak végigkövetése, hogy a fiatal, növekvő fázisú holdsarlón
miként válnak egyre feltűnőbbé a sugársávok, amint egyre meredekebb
szögben éri őket a napfény.


Adatok:

Koordináták: 1.9S 47.6E

Napkelete (2005): 07.10 03:10 UT, 08.08 14:12 (UT), 09.07 01:42 (UT)
Napnyugta (2005): 07.24 21:02 (UT), 08.23 08:16 (UT), 09.21 20:08 (UT)

{mosimage}

Ladányi Tamás 2005.03.15. 17:33 UT-kor, 25 cm-es
Cassegrain-távcsővel, Philips ToUCam Pro webkamerával készült
felvételén már messze nyugatra látszik a terminátor a Messier-Messier
A-tól, mégis nagyon jól látható a kettős kráter szabálytalan alakja és
a világos "kettős csóva" is nyugati irányban. Észak a távcsöves
látványnak megfelelően lefelé, kelet balra. Figyeljük meg a kép jobb
felső részén látható Rima Goclenius-Rima Gutenberg rianásrendszer
részleteit!

Ajánljuk...