Kulin György és az amatőrök

A tudománynépszerűsítést és az amatőrcsillagászatot korábban szokás volt különválasztani, nézőpont, vérmérséklet szerint egyiket a másik alá vagy fölé rendelni. Az amatőrök munkáját nem nagyon vették komolyan az ismeretterjesztők, mondván, hogy ők "csak" távcsöveznek, a maguk örömére lesik az eget, nem lehet rájuk támaszkodni a tudomány-népszerűsítésben. Mint minden általánosítás, ez is a kérdés durva leegyszerűsítése volt, hiszen aligha akad olyan távcsőépítő, vagy távcsőtulajdonos, aki ne mutatná meg az égbolt szépséges dolgait családtagjainak, barátainak, ismerőseinek. Több ezer lelkes amatőr végez tudománynépszerűsítést anélkül, hogy annak nevezné, teszi ezt azért, mert a vérében van.

Vérében volt ez Kulin Györgynek is, akinek szobor-avatására ma összegyűltünk. Aki ismerte Kulin Györgyöt, Gyurka bácsit, ezt a csodálatos Embert (így, nagybetűvel!), tanúsíthatja, hogy azokat a távcsöveket, azokat az optikákat, amiket az ifjú, a csillagok világa iránt lelkesedő amatőrcsillagászok kezébe adott, gyakran adta át a következő kedves szavak kíséretében: "aztán, kis komám, ugye megmutatod ezzel a távcsővel a Holdat, a Szaturnuszt másoknak is?" Igen, Gyurka bácsinak szinte mindenki a "komája" volt, aki a magyar csillagos ég alatt élt és mozgott, kis komája, vagy nagy komája, életkora válogatja (érdekes, még a nála idősebbek is "bácsi"-nak szólították, akkora volt a tekintélye), hiszen mindenkit ismert név szerint, sőt, távcsövének paraméterei szerint. Kár lenne ezen csodálkozni, hiszen ez a világ, az amatőrcsillagászok mozgalma volt az élete, a mindene. Ezért hagyta el a tudományos pályát, és a mozgalomért vállalta a meghurcoltatásokat is. Kulin György igazi titka a csillagvilág iránt érzett végtelen szeretete volt, melyet oly csodálatosan, oly hitelesen, sokak számára, így számomra is, egész életre meghatározóan tovább tudott adni.

Ezt a Kulin Györgyöt veszítette el 1989-ben az amatőrmozgalom, a hazai csillagászati közélet és a csillagászat iránt érdeklődő nagyközönség — mi mindnyájan. Tizenkét év telt el azóta. Még részt vehetett legkedvesebb "gyermeke", a Magyar Csillagászati Egyesület újjáalakuló közgyűlésén 1989 februárjában, és okos, az akkori helyzetet bámulatosan jól felismerő hozzászólásával, valóban bölcs tanácsaival igazi ünneppé varázsolta azt a vasárnapot. Ez volt utolsó közszereplése — két hónap múltán itt hagyott bennünket.

Számomra, a Meteor főszerkesztőjének, óriási elismerés, hogy Kulin György a mozgalom továbbélését, jövőjét bennünk, a "meteorosokban" látta. Azokban az amatőr és szakcsillagászokban, akik hasonló lelkesedéssel vittük tovább a mozgalom ügyét, ahogy azt Gyurka bácsitól lestük el. Lelkesedésünk persze csak hasonló volt, de nem ugyanolyan, mint az övé, hiszen belőle csak egy volt.

1989 és a rá következő év az ország életében döntő változásokat hozott. Az átalakulást a csillagászat világa, az ismeretterjesztés és az amatőrmozgalom is megsínylette. Bizony a mi felelősségünk is, hogy a mozgalom nem vészelte át jobb állapotban azokat az éveket. Egyre-másra zártak be régóta jól működő csillagvizsgálókat, megszűnt a tekintélyes múltú Csillagászati évkönyv, majd a Kulin György által még a 60-as években indított legendás Föld és Ég c. folyóirat, a csillagászat első számú hazai fóruma. Persze nem voltunk könnyű helyzetben mi, "meteorosok" sem. Ránk várt a feladat, hogy megőrizzük, és ha lehet, tovább fejlesszük azokat az értékeket, amelyeket a kulini mozgalom megteremtett. Nem volt könnyű a feladat, de sok-sok munka árán, néha tévedve, néha botladozva, de mégis volt, amit sikerült megmentenünk vagy újjáteremtenünk. Ma ismét van a mozgalomnak olyan havi lapja, mint a Föld és Ég volt annak idején. Meteornak hívják, és épp júniusban jelent meg 300. száma. Az 1990-ben megszüntetett Gondolat-féle Csillagászati évkönyvet ma mi adjuk ki, kiadványunk tartalmában és küllemében is méltó folytatója a korábbi sorozatnak.

Néha eszembe jut, amit Gyurka bácsi mondogatott immár több mint 12 évvel ezelőtt a "meteorosokról". Ő meglátta volna azt bennünk, amiről magunk se tudtunk? Látta, hogy ez lesz az a csapat, amely leghívebben őrzi a kulini örökséget? Néha eszembe jut: lehet, hogy igaza volt — ebben is?

Egyesületünk nem csak a legfontosabb csillagászati kiadványokért felelős ma, hanem egy sor más tevékenységére is büszke lehet. Példaként internetes honlapunkat hozom fel, mely épp e napokban köszönthette negyedmilliomodik látogatójá. Ezt — mármint az internet, a számítástecnika térhódítását — még Kulin György sem láthatta előre. A Magyar Csillagászati Egyesület ma — akárcsak Kulin idejében — az ország legnagyobb csillagászati egyesülete. Közel kétezer tagunk van, helyi csoportjaink pedig az ország 15 településén fejtik ki tevékenységüket. Ez a taglétszám természetesen meg sem közelíti azt, amilyen a mozgalom fénykorában volt, de ma merőben más körülmények között dolgozhatunk.

Egyesületünk életében 2001, az új évezred döntő változást hozott, egy évtizednyi hontalanság után végre elmondhatjuk, hogy van hova haza mennünk, van otthonunk. Épp ezekben a napokban foglalhattuk el Óbudán a Polaris csillagvizsgálót, ahol nem csak a csillagászokat és csillagászkodókat várjuk, hanem mindenkit, akit érdekel a csillagászat tudománya. Elmondhatom, hogy van csillagvizsgálónk, van kupolánk, van előadótermünk — lassan-lassan minden feltételünk megvan a színvonalas munkához, mely feltételek egykor, Kulin György idejében természetesen adva voltak a mozgalom számára.

A távcső, az amatőrök távcsőhöz juttatása Kulin György legfontosabb célkitűzése volt. Ma szerencsére sokkal jobb a helyzet ezen a területen, mint akár tíz évvel ezelőtt is volt. Még mindig sokan építenek távcsövet, sőt, a legkiválóbb magyar gyártású távcsőmechanikák még távoli országokba is eljutnak, de ma már sok helyen beszerezhetők gyári távcsövek is. Vannak tehát távcsöveink szép számmal, de kérdés, hogy mire használjuk ezeket az eszközöket. Nos, ezen a téren sem kell szégyenkeznünk, a magyar amatőrök távcsöves megfigyelései továbbra is elsőrangúak, és ha üstököst nem is, de szupernóvákat már felfedeztek tagjaink (1994-ben ill. 1999-ben). Ugyanilyen fontos, hogy a távcsöves élményt másoknak is megmutassuk. Itt sem tétlenkedünk, hiszen mi honosítottuk meg hazánkban a Csillagászat Napját, melyen (akárcsak a hasonló bemutatókon) jó időjárás esetén százak és százak, ezrek és ezrek számára hozzuk közelebb a csillagokat. Legkedvesebb ilyen emlékem 1997-hez kötődik, amikor Budapesten, a Normafánál mintegy 3000 érdeklődőnek mutattuk meg a Hale-Bopp-üstököst, kisebb forgalmi dugót okozva a Svábhegyen…

Itt vagyunk most Nagyszalontán, Kulin György szülővárosában. Ez a város az elmúlt tíz évben sem feledkezett meg nagy fiáról. Emlékét emléktábla hirdeti — magyarországi amatőrök adományaiból készült —, majd utcát neveztek el róla, ma pedig szobrát avatjuk. Nekünk, magyarországi magyaroknak, budapesti magyaroknak bizony szégyenkeznünk kell, hiszen — tudomásom szerint — sem szobor, sem utca, sem emléktábla nem őrzi Kulin György emlékét abban a városban, ahol a mozgalmat szervezte.

Azért ne gondolja senki, hogy az amatőrök elfelejtették volna a Kulin nevet, sőt! Gyulán a helyi bemutató csillagvizsgáló felvette Kulin György nevét, és emlékszobát is berendeztek itt. Újpesten, a Könyves Kálmán Gimnáziumban szeptemberben nevezik el az iskolai csillagdát Kulinról. Az idősebbek és a középgeneráció képviselői nap mint nap átadják a fiataloknak, mit jelentett, mit jelent még ma is a mozgalomnak Kulin György. Az iskolások számára szervezett vetélkedők az ő nevét viselik. Egyesületünk 1996-ban, alakulásunk 50. évfordulóján emlékkönyvet jelentetett meg Kulin György munkásságáról, részletes bibliográfiával kiegészítve. Ugyancsak egyesületünk kezdeményezésére kisbolygó is viseli a Kulin nevet. Legvégül, örömmel jelenthetem be ezen a fórumon, hogy a Magyar Csillagászati Egyesület és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat emlékérmet alapított, melyet szándékaink szerint 2002-vel kezdődően évente a legkiválóbb munkát végző csillagászat-népszerűsítőnek vagy amatőrcsillagásznak ítélünk oda.

Úgy érzem tehát, lehetőségeinkhez mérten mi is őrizzük Kulin György emlékét, de azt hiszem, az a legfontosabb, hogy tesszük a dolgunkat legjobb képességünk szerint, azért, hogy ne maradjanak szégyenben a "meteorosok"…

[Mizser Attila MCSE-főtitkár beszéde a Nagyszalontán 2001. június 9-én, a Kulin-szobor avatását megelőző konferencián]