A Kutatók éjszakája a Millenáris Parkban | MCSE

A Kutatók éjszakája a Millenáris Parkban

A Kutatók éjszakájának fő célja az, hogy minél közelebb hozza az emberekhez a tudomány világát, ezzel felszámolva azt a tévhitet, hogy a kutatók elérhetelen magasságokban végzik a köz által érthetetlen kutatásaikat. Ezen a rendezvényen kicsiknek és nagyoknak egyaránt alkalmuk volt közelebbről megismerkedni egy-egy tudományterülettel és azok képviselőivel.

A Tempus Közalapítvány invitálására a Magyar Csillagászati Egyesület is helyet kapott a rendezvény központi helyszínére, és felállíthattuk Meteor-standunkat. Napközben az érdeklődők a Napot tekinthették meg távcsöveinkkel, sötétedés után pedig felvettük a harcot a felhőátvonulásos égbolttal és  az aktuális látnivalókra koncentrálva  ízelítött adtunk az ég relytett szépségeiből. Az ELTE Csillagászati Tanszék részéről Forgácsné Dajka Emese tartott előadást központi csillagunkról, a Napról.

Szemet gyönyörködtető látvány volt a távcsöveknél kígyozó emberek sora, reméljük, sokaknak hozhattuk le tegnap éjszaka a csillagokat!

Nappali előkészületek

Lelkes kisemberek a méretarányos Naprendszer-modellt szemlélik

 Forgácsné Dajka Emese előadása: Éltető csillagunk, a Nap

Sorbanállás a távcsövekhez

 

Kutatók éjszakája Győrött, Pércsy Kornél beszámolója alapján:

A Győri Helyi Csoport este 8 órától éjfélig a Győri Egyetemi Bemutató Csillagvizsgálónak otthont adó K3-as Kollégium előtti füves területen várta az érdeklődőket. Csapatunk tagjai: Gondán Eszter, Mészáros Irma, Nagy Rozália, Pércsy Kornélia, id. és ifj. Bezák Tibor, Kuroli Zoltán, Pete László és Pércsy Kornél 4 távcsővel készültek a bemutatóra.
Délután még elég vegyes gondolatokkal vártuk az esti programot az időjárás viszontagságai miatt, ugyanis itt negyedóránként hol esett az eső, hol pedig sütött a Nap. Szerencsére estefelé elállt az eső. A felhők ugyan nem tűntek el, de szépen felszakadoztak és sok tiszta égterületet adtak a megfigyelőknek.
Miután felállítottuk eszközeinket, a Széchenyi Egyetem két hallgatója is segített nekünk a program lebonyolításában. Szükség is volt rá, mert amikor egy távcső „üzemkész” lett, egyből megjelentek mögötte sorban állva az érdeklődők.
Szerencsére nagyon sokan voltak ott, egy-egy alkalmi számolásnál átlag 100 ember volt jelen. A pontos létszámot nem tudjuk, de volt nálunk vendégkönyv, amibe igyekeztünk minél több érdeklődővel íratni – több-kevesebb sikerrel. Ebből kiderül, hogy voltak ott messziről érkezett vendégek is, ugyanis a bejegyzések között találtunk szlovák, litván és angol aláírást is.
A bemutatón lehetőségeinkhez mérten – felhők, telihold, fényszennyezés – próbáltunk minél több érdekességet megmutatni, pl. kettőscsillagok, egy-két mélyég objektum és – ha már úgyis ott van – természetesen a Hold volt a legtöbbször a célpont. Hatalmas sikert aratott az is, amikor egy elemlámpa fénysugarával megmutattuk fontosabb csillagképeket.
Az eseményről készült képeket Nagy Rozália bocsátotta rendelkezésünkre.

MISSING DST IMAGE!!!!


Kutatók Éjszakája Baján, Hegedűs Tibor beszámolója alapján:

A BKMÖ Csillagvizsgáló Intézet gárdája (és az MCSE Bácskai Csoport) is elhatározta: részt vesz az országos Kutatók éjszakája rendezvényen. Helyszínül a Tóth Kálmán utcai bemutató csillagvizsgálót választottuk. Nagyot lendített szervező kedvünkön Kiss László és Derekas Alíz ausztráliából hazalátogató kollégáink résztvételi felajánlkozása! Délután 4-kor összejött a rendező csapat, akkor még alig 1-2 helybeli érdeklődővel. A Nap egy szerény foltcsoporttal örvendeztette meg az első fecskéket… Egri József és Kiss Zoltán állt készenlétben a Nap bemutatásával. Jager Zoltán és Ruzsics Krisztina a technikai feltételek biztosításán dolgozott. Sokáig azt gondoltuk: a szokásos alacsonyszintű kisvárosi érdeklődés fogja övezni akciónkat. Szinte csak saját baráti körünknek kezdte meg Kiss László ausztráliai élménybeszámolójának vetítését. Aztán egyszercsak elkezdtek szaporodni az érkező érdeklődők! Kb. húszpercenként duplázódott a létszám, besötétedésre már nem volt elég a bekészített székmennyiség, még a pótszékekkel sem bizonyultak elegendőnek. A délutánig uralkodófelhős-esős idő estére kristálytiszta derültbe fordult, úgyhogy mi is nagy lelkesedéssel álltunk neki az udvaron a bemutatónak. Eddigre tele lett az udvar is! Borkovits Tamás 10 mW-os zöld lézerrel csillagkép-tanítást tartott, Kiss Zoltán bajai csillagász egy 8 cm-es Celestron refraktorral a nyugvóban lévő Jupitert mutatta be. A csillagda erősségével, a kupola alatt rejtező 133/1610-es muzeális refraktorral Hegedüs Tibor az M13 és M57 láthatóvá tételén küzdött, ami a 26 mm-es Plössl okulárral végülis elfogadható élményt adott a csúcs idején 40-50 fős közönségnek – a belváros és a Hold fényszennyezési kísérlete ellenére.
Az előadóteremben Bíró Imre Barna és Kiss László állta az érdeklődői kérdések rohamát, Szombat Bodor Aranka pedig a pár nap múlva induló csillagászati szakkör jelentkezőit gyűjötte, és folyamatos tájékoztatást adott. A roham a meghirdetett este 10 órás időpontra lassan alább is hagyott, és hazaindultak az utolsó lelkes látogatók. Sajnos a régóta nem látott mértékű látogatói roham okozta terhelés alatt “megadta magát” a kupolaépület hidraulikus padlóemelőjének egyik munkahengere, úgyhogy az elkövetkezendő napokra kemény szervízmunkára lesz szükség.

Ennek ellenére a bajai-ausztrál szervező gárda elégedetten és egyben halálra fáradtan hagyta el az elcsendesült csillagvizsgálót, átadva a terepet a műszerek fölé ezüstös fénybúrát borító Holdnak.