70 évvel ezelőtt alakult meg a Magyar Csillagászati Egyesület

Hetven évvel ezelőtt, 1946. november 11-én alakult meg a Magyar Csillagászati Egyesület. Az évforduló kapcsán felidézzük Kulin György beszédét.

Mélyen tisztelt Alakuló Közgyűlés!

Kedves Tagtársak!

Üdvözlöm mindnyájukat egyenként, mint ismerős vagy ismeretlen tagtársakat, üdvözlöm megjelent vendégeinket és üdvözlöm önöket együtt, mint a Magyar Csillagászati Egyesület Alakuló Közgyűlését.

Köszönöm, hogy eljöttek és jelenlétükkel tekintélyt és ünnepi külsőt adnak a gyűlésnek, amely, hiszem, nevezetes napja a Magyar Csillagászati Egyesületnek és hinni merem, hogy jelentős eseménye a magyar művelődés ügyének is.
Köszönet mindazoknak, akik ezt a gyűlést előkészítették és megrendezték.

Köszönöm mindnyájunk nevében a Magyar Általános Hitelbank vezetőségének, hogy Alakuló Közgyűlésünknek meleg otthont adott.

Megnyitó beszédemben lényegét akarom adni törekvéseinknek és rámutatok azokra a körülményekre, amelyek egyesületünk megalakulását szükségessé tették. Lelkesedni érte, áldozatot hozni és dolgozni érte teljes szívvel csak akkor lehet, ha meg vagyunk győződve jelentőségéről.

Az egyesület célja, hogy megismertesse a csillagászat és a vele rokon tudományok eredményeit és törekvéseit. E szürke szavak mögött mélységes tartalom van és az a célunk, hogy azt hozzuk felszínre.

Tudatossá akarjuk tenni az emberek előtt azokat a tényeket, amelyek a Világegyetemnek ismereteink szerint alaptényei. Rá akarunk mutatni azokra az erőkre, amelyek keresztül-kasul hálózzák a Világegyetemet és hatása alatt áll az egész földi élet.
A világtörténelem egyik legforrongóbb korszakának vagyunk a gyermekei. Ami társadalmi és gazdasági téren történik szerte a világon, olyan méretű, aminél csak a tudományos megismerés forradalma nagyobb. Ennyi csodát, mint most évtizedek alatt, azelőtt évezredek alatt sem termelt a technika. Ma esztendők alatt több új megismerés birtokába jutunk, mint máskor évszázadok alatt.

Minden fizikai borzalma mellett meg kell látnunk ennek a kornak véres vajúdásában is egy kibontakozó új szellemi korszak hajnalát. Büszkén vállalva a nehézségeket, örülnünk kell, hogy ennek a kornak gyermekei lehetünk.
Amellett, hogy az anyag zártnak hitt kapui megnyílnak s az atom roppant energiáit lehet felszabadítani az emberiség javára, még más csodák is történhetnek. Oldódik a zár, amely eddig úgy látszott visszavonhatatlanul zárta el a lehetőséget, hogy a földi világot testben is elhagyhassuk. A szellem előtt már rég kinyílt látóhatár most a test számára is megnyílhat, oly kilátásokat nyitva meg előttünk, amilyenekről eddig csak regényíróink álmodtak.

Önmagában is fenséges gondolat, hogy a Világegyetemnek, a mikrokozmosznak széles kapui csak akkor nyílhatnak meg az ember előtt, ha az atomok világának, a mikrokozmosznak kulcsát megtaláltuk. Mert a Világegyetembe röpülő űrhajó energiáját csak az atom belső energiája szolgáltathatja.

Elcsépelt közhely, hogy minden földi élet a Napból kölcsönzött energiából táplálkozik, de ennek a megszokott szólásnak tartalmát kevesen gondolták még végig magukban minden következményeivel együtt. Rájöttünk, hogy mindaz, amit a primitív népek intuitíve éreztek és fejeztek ki a Nap és az égitestek imádatában, ma tudományos valóság.

A modern tudomány az anyag vizsgálata közben rájött arra, hogy az egész világegyetem energiakészletének jó része a láthatatlan atom belsejében van elrejtve. Az egész élet az atomok kölcsönhatásában zajlik le. Az atomok energiát bocsáthatnak ki, vagy emészthetnek fel s állandó, mozgalmas élet lüktet a holtnak hitt anyag belsejében is.
Az elemek atomjainak az a tulajdonsága van, hogy folyton hatnak egymásra. Ha a tér billió kilométernyi távolságában történik valami a hidrogénatom belsejében, arra a Föld hidrogénatomjai rezonálnak, a többi elem atomjai észre sem veszik ezt. De megrezdül a Föld minden eleme azokra a hatásokra, amelyek a Nap izzó felületén történnek. Ebben a természeti tényben jut kifejezésre a Világegyetem megbonthatatlan egysége, a Föld és a csillagvilág szoros kapcsolata. Ez adja a csillagászat örök aktualitását és munkánk létjogosultságát.
Ez az a kozmikus ok, amely összes természettudományunkat egy egységes természetszemléletre kényszeríti és amelyben sok egymástól függetlennek hitt jelenség közös magyarázatot találhat.
A Világegyetemnek az atomok kölcsönhatásában kifejezésre jutó egysége meg kell hogy hozza az emberi gondolkodás tökéletesebb egységét is. Az egységesebb természetszemlélet egységesebb társadalomszemléletet hoz kényszerűen magával, amiből világosabban rajzolódnak majd ki az egymás iránti kötelezettségeink is.
A mi megfogalmazásunkban mindez azt jelenti, hogy a tudomány nem lehet pusztán önmagáért való valami. Eredményeinek közkinccsé kell válni s ismereteinek közlése tehát kötelező szociális parancs. Ez adja egyesületünk munkájának erkölcsi hátterét.

Annál az ellentétnél, amely az utcai koldus és a dollármilliomos között gazdasági tekintetben fennáll, csak az nagyobb, ami a tudományban elért eredmények és azok egyetemes gyakorlati felhasználása között mutatkozik.
A tudomány ugrásszerűen haladt az utóbbi évtizedekben, eredményeinek hasznosítása viszont messze elmaradt. A kiegyenlítődés meg fog történni és ha mi arra vállalkozunk, hogy az ismeretek terjesztésében munkálkodjunk, a fejlődés megszabta helyes utat választottuk. Ez adja törekvéseink magasabb rendű öntudatát.

Összefoglalva tehát a Mindenség megbonthatatlan egysége s vele a Világegyetem és a földi élet szoros egymásra utaltsága, az ismeretek közlésének szociális parancsa és a felismert út helyessége adja az egyesület megalakulásának és működésének szellemi és erkölcsi hátterét. Ez adja a célt és a munkakört és az egyesület teljes kivirágzásának minden feltételét.
Az egyetem emberi vágy a teremtett világ megismerésére, az ismeretekre való törekvés adja a lehetőséget, hogy ezt a munkát eredményesen elvégezzük.

Mindazok, akik eddig is már lelkes barátaink voltak, vegyes tapasztalatokat gyűjthettek az emberekről és gondolkodásmódjukról, amikor tagjainkul igyekeztünk őket megnyerni. Sokan vannak ebben a mai világban, akik a kialvó lélek halálos fásultságában élnek. Veszteségeik és a felettük érzett szomorúság ül rajtuk s nem érdekli őket semmi más, mint a saját, kilátástalan szomorúságuk. Másik, akik mindig feltalálják magukat, ma is ott ülnek a legszebben terített asztalok mellett, alig érdekli őket más, mint az élet pénzen megszerezhető örömei. És vannak, akiknek optimizmusuk újra erőre kapott, akiknek hitét és életakaratát magasabb rendű erőforrások táplálják, akik a lepergő könnyekben is a megtörő szivárvány pompáját látják és akik saját veszteségüknek is örülni tudnak, ha benne az igazság győzött.

Tudom jól, hogy a jelenlévők leginkább ebben az embertípusban ismernek önmagukra, mert ebből a fajtából kerülhetnek ki azok, akiket a Föld dolgain kívül a csillagok világa is érdekel. Csak ez a típus képes arra, hogy a dolgokat az örök értékek mérlegén mérje, nem pedig más relatív értékekhez viszonyítva. Az ilyen szemlélet tudhat reálisan számolni az emberrel és a Föld értékeivel és csak ez nem tulajdonít sem kisebb, sem nagyobb jelentőséget a dolgoknak, mint ami megilleti őket.
Ha kevés ilyen ember lenne, kevés emberre számíthatnánk, de tapasztalatból tudom, hogy sokkal többen vannak, mint gondolnánk. Éppen azért, mert az embereknek ez az osztályozása nem azonos a társadalmi osztályokkal és az egyének politikai állásfoglalásával, nem lehet kiválasztott osztály, amelyet előnyben akarunk részesíteni, mindenkiben az ismeretekre és az igazságra vágyó embert látjuk. Tagjainkul fogadunk szívesen mindenkit, bármi legyen a foglalkozása, vagy becsületesen vallott politikai állásfoglalása.

Az eszközöket, amelyekkel célunkat el akarjuk érni, világosan felsorolja a megtárgyalandó alapszabály. Munkatervünkről a tárgysorozat 12. pontjában számolok majd be.

Kulin György tagnyilvántartó kartonja.

Tudjuk jól, hogy a törekvések igazi értékét nagyon sokszor nem a külső megjelenési forma, hanem a törekvéseket mozgató szellem adja. Az a szellem, amely ezt az egyesületet létrehozza és működésében irányítja, az emberiség forró szeretetéből fakadt. Azt akarjuk, hogy a mindennap gondja ne kösse egészen gúzsba lelkünket, szakítsunk néha időt arra is, hogy a földön kívüli világra tekintsünk, mert igazi szerepünket itt a Földön is csak úgy ismerhetjük meg helyesen, ha megtaláljuk valóságos helyünket a teremtett világban.

Ennek a célnak annyi szépsége van, hogy megvalósítására olyan palotát kellene emelni, amelynek falai a Föld legdrágább ékköveiből készülnek, de mi megelégszünk olyannal is, ami egy lerombolt város törmelékeiből épül fel. Ha nem lesz olyan szép, mint a gondolat, amely létrehozza, csak az örök embert példázza, akit az Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtett, és az emberből sokszor nagyon nehéz volna alkotójára ismerni.

A mi célunk a Világegyetem törvényeinek, jelenségeinek feltárása. Csillagokról, bolygókról, Holdról, Napról és egyebekről beszélünk, de mindezekről sokkal kötetlenebb formában, mint a szakcsillagászat. A szaktudomány eredményeihez való szigorú ragaszkodással ugyan, de abból a szempontból is, hogy a Világegyetem és az emberi élet minden vonatkozását is fel akarjuk tárni.

A munka sokfelé ágazó lesz. Nehéz lenne abban felismerni valami fenségesen szépet, ha valaki görög ábécét tanul, hogy felismerje a csillagokat, a másik, aki éppen tükröt készít távcsövéhez, füléig vörösre van kenve fényező anyagtól; a harmadik fúr és farag, hogy napórát készítsen; a negyedik a napfoltokat számlálja és rajzolja; ismét más a Hold hegyeinek és krátereinek nevét tanulmányozza – ha mindez külön-külön nem is –, de mindez együtt és mindezeknek mozgató motívuma, a Világegyetem megismerésének vágya úgy festi széppé az egészet, mint a festővásznon elhelyezett festékcsomókat a művész teremtő gondolata.

Otthont akarunk építeni az Egyesületnek, bemutató csillagvizsgálót a város belsejében, hogy a közönség és a tanuló ifjúság felé minél eredményesebben végezhessük munkánkat. Munkánkat a népművelés és az iskolai oktatás céljára készséggel felajánljuk és az idegenforgalom vonzó intézményévé kívánjuk tenni. Az ismeretek terjesztése önmagában sem öncél, de ezen felül azt akarjuk, hogy a magyar szakcsillagászatot, hazánk egyetlen csillagvizsgálóját a korszerű követelményeknek megfelelő műszerek beszerzéséhez hozzásegítsük és erre tagjaink és a társadalom pártfogó támogatását megszerezzük.
Ha minden megvalósul, életem egyik legkedvesebb terve ölt testet, amiért oly szívesen áldoztam eddig is munkát és lelkem legjavát. Adja mindenki önmaga legjavát ennek a célnak megvalósítása érdekében. Legyen ez a hozzájárulás a puszta lelkesedés és tagok toborzása, önként vállalt szellemi vagy fizikai munka, alapítvány készpénzben, vagy az épülethez és a berendezéshez szükséges nyersanyag, pártoló tagság anyagi kötelezettségének vállalása, vagy az egyszerű tagsága. Legyen ez az intézmény ezrek áldozat készségéből emelt otthona a megismerésnek. Többet ér majd mindmegannyiunk szemében, ha benne járva magunkénak is tudjuk érezni, mintha felépítését intézményesen rendelték volna el.

Az Egyesület Előkészítő Bizottsága két hónap óta foglalkozik az Egyesület ügyeivel. A szabadegyetemi előadásaim alkalmával beszámoltam a fejleményekről és ismertettem a Fővárossal folytatott tárgyalásaink eredményeit. A bemutató csillagvizsgáló számára a tabáni dombon lévő Czakó utcai elemi iskola maradványait kértük. Úgy láttuk, hogy az alakuló közgyűlésünkön beszámolhatok e tárgyalások örvendetes eredményéről, de jelenleg még nem öltött az ügy konkrét formát, hogy befejezett tényként ide hozhatnám. Elmarad még egyelőre az a terv is, hogy Egyesületünk alapokmányában, e közgyűlés jegyzőkönyvében név szerint megköszönjem azoknak megértő támogatását, akik ebben az ügyben mellettünk voltak, de nem mulaszthatom el legalább név nélkül megemlíteni számos városházi vezető megértő támogatását, akiknek a leghálásabb köszönettel tartozunk. Az ügy oly jól halad, hogy valamilyen formában mindenképpen lehetőség nyílik a terv megvalósítására. És azt hiszem, hogy az eredményekről más úton nemsokára beszámolhatok.

Örömmel számolok be arról, hogy már most, az Egyesület hivatalos magalakulása pillanatában tagjaink száma több mint 400. Már eddig hat vidéki, illetve pestkörnyéki városban alakult helyi csoport és több más helyen kilátás van a helyi csoport megalakulására.

A kibocsátott felhívásra a mai napig többen jelentették be alapító és pártoló tagságukat.
Ezenkívül többen vállalták a rendes tagsági díj kétszeres, háromszoros összegének fizetését és számosan fizettek a rendes tagságon felül kisebb adományokat.

Köszönetünket fejezzük ki ezúton is mindazoknak, akik az egyesületi célok megvalósításának nélkülözhetetlen anyagi feltételeinek megteremtésében áldozatkészségükkel segítségünkre siettek.

Céljaink megvannak, megvalósításukra sok szép tervünk van és mielőtt azokhoz hozzáfoghatnánk, az anyagi alap megteremtése elsőrendű alapfeltételként jelentkezik. Ehhez mindnyájunk közös munkájára van szükség.

Minden megjelent és távollevő tagunkat és mindenkit, akik ezután jelentik be csatlakozásukat, kérem, fogadja el azokat a célokat, amelyeket kitűztünk s a rendelkezésükre álló eszközökkel álljanak mellénk azok megvalósítása érdekében.
Felteszem tehát a kérdést, amelyre adott helyeslő válasz az Egyesület formális megalakulását mondja ki:
Akarják-e az alakuló közgyűlés megjelent tagjai a Magyar Csillagászati Egyesület megalakulását?

A kinyilvánított beleegyező akarat alapján a Magyar Csillagászati Egyesület megalakulását ezennel bejelentem.

Kulin György

• Képek, dokumentumok az MCSE első éveiből (1946-1949)
• Mit mondanak a csillagok? (2008, Szabó M. Gyula)
• Csillagok Világa archívum