Égi kalendárium: 2017. június | MCSE

Égi kalendárium: 2017. június

Beköszöntött a nyár, közeledik a nyári napforduló. Az év legrövidebb éjszakái nem kedveznek a megfigyelésnek, hiszen nagyon későn sötétedik. Június azonban egy sor érdekes látnivalóval kedveskedik!

A bolygók járása

Merkúr: A hónap nem túl alkalmas a megfigyelésére. Az első pár napban még kereshető az északkeleti látóhatár közelében, napkelte előtt. Ekkor közel háromnegyed órával kel a Nap előtt. Ezután elvész a Nap fényében. 21-én felső együttállásban van a Nappal. A hónap végére újra megjelenik az alkonyati északnyugati ég alján. 30-án bő háromnegyed órával nyugszik a Nap után.

Vénusz: A hajnali keleti égbolt feltűnően ragyogó égiteste. Láthatósága kissé még javul, a hónap végén közel kettő, a végén majdnem két és fél órával kel a Nap előtt. Fényessége -4,7m-ról -4,2m-ra, átmérője 24,5″-ről 18,3″-re csökken, fázisa 0,48-ról 0,62-ra nő.

Mars: Előretartó mozgást végez a Bika, majd 5-étől az Ikrek csillagképben. A hónap első felében még kereshető napnyugta után az északnyugati látóhatár közelében, másfél órával a Nap után nyugszik. Ezt követően elvész az alkonyi fényben. Fényessége 1,7m, látszó átmérője 3,7″-ről 3,6″-re zsugorodik.

Jupiter: A Szűz csillagkép közepén tartózkodik, kezdetben hátráló, majd 10-étől előretartó mozgást végez. Éjfél után nyugszik, az éjszaka első felében látható a délnyugati égen. Fényessége -2,2m, átmérője 39″.

Szaturnusz: Folytatja hátráló mozgását a Kígyótartó csillagképben. Egész éjszaka megfigyelhető, 15-én van szembenállásban a Nappal. Fényessége a hónap elején kissé nő, majd a hó végére visszahalványodik, értéke 0,1m és 0,0m között mozog. Átmérője 18,5″.

Uránusz: Kora hajnalban kel, hajnalban látható a Halak csillagképben. Előretartó mozgása a hónap végén lassan lassulni kezd.

Neptunusz: Éjfél körül kel, az éjszaka második felében kereshető a Vízöntő csillagképben. 16-án előretartó mozgása hátrálóba vált.

Dichotómiában a Vénusz

A bolygó feltűnő égitestként tündököl a hajnali égen. Dichotómiája június 4-én következik be, ekkor a bolygó -4,3 magnitúdós, 24” átmérőjű és 0,50 fázisú. A bolygó szűk két órával kel a Nap előtt, napkeltekor 18º-kal emelkedik a horizont fölé. A fázisbecslést érdemes még napkelte előtt végezni, hogy a terminátor menti legsötétebb régiók is kiemelkedjenek az égi háttérből. A Schröter-effektus miatt várható, hogy a látszólagos dichotómia egy-két héttel az előre jelzett után következik be, így érdemes a hó első felében végigkövetni a fázis növekedését. Magas deklinációja miatt a bolygó a nappali égen is kiválóan megfigyelhető a délelőtti órákban.

Kiváló rálátás a Szaturnusz gyűrűjére

A gyűrűs bolygó jelenlegi keringési ciklusa során a 2017-es évben van lehetőségünk a legnagyobb szögben rálátni a gyűrű északi felére. Bár a maximális, 27,0º-os tengelyhajlás októberre esik, oppozíciókor is 26,6º-os tengelyhajlás mellett, de nagyobb horizont feletti magasságban tudjuk megfigyelni a bolygót. Sajnos a Kígyótartóban járó planéta így sem emelkedik magasra: június 15-én, az oppozíció napján, deleléskor 22º-os horizont feletti magasságot ér el. A 0,0 magnitúdós égitest ekkor 18,4” átmérőjű. A korongon az északi félteke erősen felénk billen, a sávok íveltek. A déli féltekén a fátyolgyűrű alatt jól láthatóan kibukkan a SEB sötét sávja. A NEB várhatóan széles, markáns sávként övezi az északi féltekét, élesen elválik a világos EZ-től. Az északi póluson az apró, feketés pólussapka, nagyfelbontású felvételeken a hatszögletű poláris hexagon is előbukkanhat. A gyűrű a bolygó déli pólusát teljesen eltakarja, a sötét északi pólust fényes háttérként övezi, a gyűrű sziinte magába nyeli a bolygót. A gyűrű réseinek megpillantására most van a legjobb lehetőség. Nagy távcsővel a Cassini-rés a pólusok felé is követhető, az Encke-rés intenzitásprofilja vizsgálható az anzákban, a Keeler-rés megpillantásával is próbálkozhatunk. A fátyol-gyűrű és annak inhomogenitásai is megfigyelhetők. A B gyűrű anzáinak belső részén próbálkozhatunk inhomogenitások, küllők megörökítésével.

06-Saturn-20-05-2016_final1 40,5DK 1400UT

A Szaturnusz Stefan Buda csodálatos felvételén, 2016 május 20-án, 14:00 UT-kor, az ausztráliai Melbourne-ből. A korongon finoman felsejlenek a széles vöröses NEB finom inhomogenitásai, és a hatszögletű Poláris Hexagon. A SEB előtt a fátyolgyűrű árnyéka húzódik. A gyűrűn gyönyörűen kivehető a teljes hosszúságán végignyúló Cassini-rés, a Keeler-rés, és a jobb anzában a fátyolgyűrű rései. 40,5 DK.

 

Bolygók távcsővégen

Ne feledjük, hogy június 24-én lesz a Múzeumok Éjszakája, amikor az ország számos pontján csillagászati programokkal is várják az érdeklődőket a múzeumok, illetve a programhoz kapcsolódó csillagvizsgálók (a Múzeumok Éjszakája hivatalos honlapján lehet tájékozódni a csillagászati programokról). Fontos tudnivaló, hogy Budapesten június folyamán csak az óbudai Polaris Csillagvizsgáló áll nyitva az érdeklődők számára (kedden, csütörtökön és szombaton 21-23 óra között). Címe: 1037 Budapest, Laborc u. 2/c., http://polaris.mcse.hu

Bolygók a Hold közelében

A nyári hónapok során – a bőséges téli és tavaszi kínálathoz képest – kevesebb szép együttállást figyelhetünk meg. Június 10-én 01:30 UT körül láthatjuk a telihold (99,7%) és az oppozícióban lévő Szaturnusz csodálatos együttállását, amely ugyan egész este látható lesz, de a legszorosabb közelítés (2,3 fok) 10-én hajnalban történik. Ekkor a délnyugati horizont felett 15 fok magasságban kereshetjük a látványos égi párost. Június 21-én, szintén a hajnali órákban (01:45 UT után) égi kísérőnk a fényes Vénuszt közelíti meg 4,1 fokra. A Hold fázisa 13,5% lesz, a páros kb. 10 fok magasan lesz észrevehető, így jó délkeleti horizont szükséges a megpillantásukhoz.

Június 3-án a Hold elfedi a gamma Virginist

A Porrima (gamma Virginis) nevezetes kettőscsillag, a fizikai párost alkotó komponensek egymás körüli keringése emberi időskálán, néhány év vagy évtized alatt megfigyelhető. A két 3,5 magnitúdós csillag pályája jól ismert. A169 éves periódusú pálya periasztronja (a két csillag legnagyobb megközelítése)  2005-ben következett be (a komponensek szögtávolsága 0,4″ volt), azóta  már jelentősen szétnyílt a pár, a fedés idején 2,61″-re lesznek egymástól. Nagy nagyítással és legalább 5 cm-es távcsővel már elméletileg bontható a páros, a fedés során a lépcsőzetes fényességcsökkenés/növekedés könnyen látható lesz a be- és kilépés során. A növekvő Hold megvilágítottsága 72%-os , így a belépésre a sötét oldalon kerül sor. Ekkor a Nap még csak 5-8 fokkal lesz a horizont alatt, az erős szürkületben lesz látható a jelenség. A kilépésre majdnem 80 perccel később kerül sor, a világos oldalon a Mare Crisium közepénél, így könnyű lesz behatárolni  a területet. Lehetőleg nagy nagyítást használjunk! A Porrima kilépése után nem egészen negyed órával (Budapesten 20:50:12-kor) várható az 5,9 magnitúdós ZC1825 eltűnése a sötét oldalon.

Budapesten a belépés 19:19:09 UT-kor következik be, a kilépés időpontja pedig 20:36:00 UT.

06-03-Porrima

 

Június 5-én két Galilei-hold korongja és árnyéka egyszerre látszik a Jupiteren

A jelenségek mindvégig kényelmes magasságban látszanak Magyarországról. Amikor az Io korongja megjelenik a Jupiter keleti peremén, a Nap már 6-8 fokkal a horizont alatt tartózkodik, így a bolygó a szürkületben könnyen észrevehető lesz. Ekkor az Europa korongja már a Jupiter centrálmeridiánja közelében halad. 20:38-kor megjelenik az Io árnyéka, tíz perccel később pedig az Europáé a keleti peremnél. Ettől kezdve még 10 percig, vagyis 20:49 és 20:59 között mindkét hold korongja és árnyéka is a Jupiteren látható. 20:59-kor az Europa, majd 21:44-kor az Io is elhagyja a bolygókorongot. Az árnyékok még egy-másfél órán keresztül ott maradnak.

óra perc     hold neve       jelenség

19 32.9      Io                  elévonulás kezdete

20 38.8      Io                  árnyékvetés kezdete

20 49.1      Europa          árnyékvetés kezdete

20 59.8      Europa          elévonulás vége

21 44.1      Io                  elévonulás vége

22 49.4      Io                  árnyékvetés vége

23 14.2      Europa          árnyékvetés vége

06-05-20-55

 

Üstökösök

C/2015 ER61 (PANSTARRS). A Naptól és bolygónktól is távolodó üstökös fényessége 7,5 és 8,5 magnitúdó között csökken, miközben egyre kedvezőbb helyzetbe kerül a hajnali égen. A Pisces, majd az Aries csillagképekben kelet-északkelet felé mozgó üstökös a hó végén már 10 fok magasra emelkedik a csillagászati szürkület kezdetén. Megtalálását a 3,6 magnitúdós Éta Piscium segítheti 11-én hajnalban, amelytől fél fokkal délre láthatjuk, ahogy két nappal később az M74-től is, bár a pár fokos magasságban bekövetkező együttállás nem ígérkeznek könnyű fotótémának.

C/2015 V2 (Johnson). Az év várhatóan leglátványosabb üstököse június 12-én eléri 1,637 CSE távolságú napközelpontját, egy héttel korábban pedig 0,811 CSE-s földközelségét, így maximális, 6,5 magnitúdó körüli fényességét is a hónap első felére várjuk. A dél felé rohanó, naponta 1 fokot elmozduló égitestet az éjszaka első felében láthatjuk a Bootes, majd a Virgo csillagképekben. Emiatt csillagokban szegény, ám galaxisokban gazdag területen vonul végig, láthatóságának egyik leglátványosabb együttállására is ennek kapcsán kerül sor június 17/18-án. Ekkor az éjféli órákban az üstökös áthalad a 11,5 magnitúdós NGC 5566, és a vele kölcsönhatásban lévő NGC 5569 között, érintve a galaxisok spirálkarjait.

41P/Tuttle–Giacobini–Kresák. A Hercules, az Ophiuchus, majd a Serpens Cauda csillagképekben halad dél felé, miközben fényessége drámai ütemben, 11 és 15 magnitúdó között csökken. Kisebb távcsövekkel csak a hónap elején, a telehold előtt lehet még esély megpillantására, 3-án 26 ívperccel keletre láthatjuk a 12,5 magnitúdós NGC 6574 jelű galaxistól, 11-én este 43 ívperccel keletre mutatkozik a 4,6 magnitúdós 71 Ophiuchitól, 14-én este 50 ívperccel nyugatra fotózható az NGC 6572 jelű kompakt planetáris ködtől. Hacsak nem következik be egy késői kitörése, a hónap második felében már csak nagy távcsövekkel vagy fotografikusan lesz elérhető, 21-én este a 4,0 magnitúdós 70 Ophiuchitól 11 ívperccel délkeletre találjuk, két nappal később a 4,4 magnitúdós 68 Ophiuchitól 51 ívperccel keletre észlelhető, míg 25/26-án és másnap este egy laza gömbhalmaz, az NGC 6535 fél fokos környezetében fotózhatjuk.

71P/Clark. A hónap utolsó hajnalán éri el napközelpontját (q=1,585 CSE), ám egész hónapban csökkenő deklinációja miatt ekkor már igen nehezen lesz elérhető a déli horizont felett, a Scorpius csillagképben. Hiába fényesedik 11,5–12 magnitúdóig, +10–15 fokos horizont feletti magassága miatt csak jó átlátszóság esetén lehet reményünk a szembenállás közeli helyzetben látszó kométa megpillantására, amit 4-én este a 2,8 magnitúdós Tau Scorpii pár ívperces közelítése is nehezít. A környező napokban azonban asztrofotósok számára lehetőség nyílik a csillagot övező halvány, vöröses köd, és az üstökös közös megörökítésére.