MTT 2006 – Gerecse – Tarján | MCSE

MTT 2006 – Gerecse – Tarján

Ha azzal az elcsépelt frázissal kezdeném, hogy egy újszülöttnek minden vicc új, lehet, sokan megköveznének, de ha azzal a párhuzammal folytatom, hogy új táborhely mindenkinek új, érthetővé válik azoknak, aki először voltak a Tarján község melletti Német Nemzetiségi Ifjúsági Táborban. Mert a minden évben kötelező nyári amatőrcsillagász programként beiktatott MTT valamennyi résztvevője bizony először volt itt. Először, s reméljük, nem utoljára!

S ha a mondandóm végével folytatnám, jó néhányan értetlenül merednének rám: nem is vettük észre, hogy van táborvezetőség, konyha, büfé, tusoló, tápfeszültség a mechanikáknak…
Miért, hiszen volt szinte minden, amit egy amatőr szem-száj-tubus-mechanika megkívánhat! Igen volt, csak mindez szinte természetesen, a maga helyén, és kellő mennyiségben. A megérkezés első pillanatában úgy tűnt, hogy a helyi kezek-agyak egy varázsütésre áthangolódtak a táborozó-kitelepülő amatőrcsillagászok sokszor nem is egyszerű lelkére, s mindent a megfelelő mód helyeztek el. Aki túljutott az MCSE-recepció regisztrációján, máris megkereshette a számára – s nem utolsósorban távcsövének – legmegfelelőbb helyet, melyek minden igényt kielégítettek: volt itt árnyas, napos, csendes, hangos, magányos, társas…

A hosszas otthoni készülődés után végre nem kellett hajnalban kocsiba ülnöm, hogy viszontagságos ország-átvágás után jussak el Szegedről az MTT színhelyére, hiszen szinte a tábor kapujáig autópálya vezet, s így gyorsan megérkezhettem a púpig pakolt Suzukival. Talán túl sok is volt mindaz a tábori kellék, amit bele kellett zsúfolni a járműbe, de az új hely ismeretlensége rakatta be a dolgokat.
Ezúton is értesítem a tisztelt amatőr közönséget, hogy a jövő évi táborba még távcsövet se hozzon, mert itt minden van! Azért a távcsövet mégis illik elhozni, bár a tubus és mechanika nélkül érkezők is találhattak maguknak „szemre–valót” a sok-sok nagyszerű műszer között, hiszen soha ennyi és soha ennyiféle távcső még nem gyűlt össze a távcsöves találkozók történetében. Mire felragyogtak az első este csillagfényei, a frissen kaszált észlelőréten új faj vetette meg (három)lábát: távcsőerdő nőtt ki, szinte varázsütésre, s kíváncsi tekintetével a holdsarló mögé bújó Marsot fürkészte.

A hosszan tartó meleg miatti vibráló légkör ugyan nem pótolhatta a Bükk vagy a Mátra csillagfény-pettyezte csodaegét, azonban a városi fényekhez szokott szem számára mégis tündöklő látványt nyújtott, nem is beszélve a számtalan távcső feledhetetlen sokaságáról. Dobson-teflonpárnák csusszantak EQ-tengelyek forogtak, automata vezérlők fordították „bitnyelvről” az égre az állványok távcsőterhét. Az észlelőrét nyüzsgő csendjét néha megszakította egy-egy Iridium-műhold átvonulása, vagy a fényesebb meteorokat követő hangos tetszésnyilvánítás. Talán még szebb az ég, s annak számtalan csodája, ha az észlelő amatőr nemcsak saját maga, hanem egy lelkes közösség tagjaként fürkészi azt.

A pénteki reggel már csendesebb rétet talált, azonban az előadóterem annál élénkebb képet mutatott. Egymást követték az előadások, miközben az éledő „Telescope-park” korántsem kihalt eszközei mellett kisebb-nagyobb csoportok alakultak ki.
Sárneczky Krisztián megszokott ízes előadásmódjával sokakat lebilincselt, majd az őt váltó Kereszturi Ákos vezette be az érdeklődőket a kisbolygók táncába. Piszkéstető „őre”, Csizmadia Szilárd mutatta be az ország egyik jelentős csillagászati kutatóbázisát.
Az ebédszünetet követő csendes pihenő újra a távcsövek körül találta meg az érdeklődőket, hiszen nem kevés időt igényelt a számtalan műszer végig- és beleszemlélése.
Varga Dávid vajdasági diák szépen felépített előadása nyitotta meg a délutánt, ahol bemutatta saját tervezésű és készítésű hatcsapágyas mechanikáját, mellyel osztatlan sikert aratott az építésben jártasak körében. Gyarmati László ernyőt tartott a nyári meteorzáporokhoz, majd Jakabfi Tamás élesztette újra a Hold iránt érdeklődők észlelőkedvét égi kísérőnk szemlélésére. Horvai Ferenc a bicskei csillagda szomorú sorsáról tartott beszámolója után Bartha Lajos értő módon vezette végig az érdeklődőket a múlt csillagászattörténetének egyik nagy alakjának, Konkoly Thege Miklósnak életútján, mintegy felvezetve a Komárom megye csillagászati helyeinek bemutatását: a múltat jelképező Posztoczky-csil¬lag¬vizs¬gálótól (Nagy Sándor előadása) Moczik Csaba kalauzolt el a jól felszerelt Tatabányai Bemutató Csillagvizsgálóig. Az előadásokkal teli nap zárásaként Boros-Oláh Mónika a MER-marsjárók által készített, speciális szemüvegekkel élvezhető 3D-s képekből mutatott be egy színvonalas válogatást.
Az alkonyati égen feltűnő vékony cirruszfelhők újra a távcsövek mellett fogadták a sürgölődő táborlakókat. Szinte nem maradt az égboltnak olyan területe, ahová ne irányult volna egy-egy távcsőtubus. Néhány műszernél az összegyűlt érdeklődők egymás után több égi csodát is megszemlélhettek könnyen érthető magyarázattal fűszerezve, miközben a lassan mélyülő éj csendjét hangulatos furulyaszó és dob hangja tette még varázslatosabbá.

A szombati nap talán legnagyobb érdeklődéssel várt eseménye a Távcsöves fórum volt, melynek nyitányaként Mizser Attila vette át Karsai Gábor ajándékát, egy kitűnő márvány-réz kombinációjú, horizontális MCSE-tábori napórát, majd utat engedett a különféle távcsöves vállalkozások bemutatkozásának: Astrotech Kkt. (Hegedüs Tibor), Makszutov.hu (Szarka Levente), Mádai Attila (műanyag távcsőkupola), Rózsa Ferenc (Proxima), Távcső Diszkont (Szabó Sándor), Távcső Szolgáltató Kft. (Szánthó Lajos), UMA Telescopes (Zentai István és Gyulai Pál).
Ujvárosy Antal retro-bemutatóján a múlt távcsőépítésének emlékeiből láthattunk néhány érdekes darabot, melynek során nagy sikert aratott a szódásüveg-aljból készített távcsőtükör. Áldott Gábor Coronado PST-ből továbbfejlesztett naptávcsövét előbb szóban, majd a valóságban is megszemlélhették az érdeklődők.
A Mutasd meg távcsöved során a vállalkozó szellemű távcsőtulajdonosok fogadták az érdeklődőket, akik így közelebbről, a készítők magyarázataitól kísérve szemlélhették meg a saját készítésű remekműveket. Az ezt követő sorsoláson Deli Tamás nyerte meg a Távcső Almanach által felajánlott ajándékok közül a 2007-es MCSE tagságot.

A csoportképre már közel kétszáz amatőr fért fel, de a regisztráció számadatai szerint az idei MTT során 309-en fordultak meg a tarjáni táborban – az MTT ’06 lett minden idők legnépesebb ilyen rendezvénye.
A hagyományos Asztobörzén bárki megtalálhatta a könyvek, térképek mellett az okulárok csaknem minden típusát, a nagyobb távcsöves vállalkozások szin¬te teljes választékát, megunt, vagy éppen „kinőtt” eszközök cseréltek gazdát.
Az eddig oly kegyes égiek kisebb szélviharral zárták a tábor utolsó estéjét, hogy később ne is engedjenek a felhők szorításából, így beterelve az asztro-kocsma sátrába a másfajta „tubusok” iránt is érdeklődést mutató amatőröket.

A vasárnap reggeli táborbontáskor visszagondolva az eltelt napokra nem is vettük észre, hogy volt táborvezetőség, konyha, büfé, tusoló, tápfeszültség a mechanikáknak, mert mindezek megléte természetesnek tűnt, viszont voltak rég nem látott barátok, ismerősök, voltak szépen összeszedett programok, volt jó egünk, ki-ki tudott saját hóbortjának hódolni a hegyek hűsében.

Mert most már bizonyos, hogy nem múlhat el úgy egy nyár, hogy ne táborozzunk távcsöveink árnyékában, s remélem ezt jövőre épp ugyanitt tesszük, a Gerecsében.

A Meteor 2006/10. számában megjelent cikk internetes változata 

Az MTT ’07 helyszíne ismét Tarján lesz, a tábort augusztus 9-12. között tartjuk. A tábori felhívás szövege itt olvasható.

 

Linkajánló

A 2006-os tarjáni tábor a Távcső Almanach honlapján

A szerző tábori képanyaga a www.tavcsoalmanach.hu címen tekinthető meg.