Kilencvenéves Soltvadkert polihisztora

{mosimage}

Szakács László 1915. június 28-án született Pápán. Az elemi és a polgári iskola elvégzése után szülővárosában járt tanítóképzőbe, ahol 1935-ben jeles eredménnyel végzett. Ezt követően az ottani gyakorlóiskolában dolgozott két éven át – díjazás nélkül – tanítóként. 1938-ban került Soltvadkertre, ahol a helyi gyülekezet az evangélikus elemi iskola segédtanítójává választotta.

A második világháború alatt honvédként szolgált. 1948-ban Budapesten részt vett az egyházi intézmények államosítása elleni felvonuláson. Ordass Lajos püspökkel személyesen is találkozhatott: a kommunista hatalomátvétel előestéjén a püspök visszaadta a tanár úr lutheránus szellemiségű ábécéskönyvének kéziratát, érezve, hogy a püspöki hivatalban nincs biztonságban, illetve hogy kiadása esetleg a szerző üldöztetését vonná maga után.

Szerencsés módon Szakács az iskolában az államosítás után is tovább dolgozhatott, illetve népművelési gondnokként is működött – belterületen és három tanyaközpontban tartott előadásokat –, valamint Budapesten egy szaktanítói tanfolyamot is elvégzett. Negyvenhét éven át tanított. Sokoldalúságára jellemző, hogy gyülekezetében kántori és énekkarvezetői feladatokat is ellátott. Nős, két fia van: egyikőjük biokémikus, Soltvadkerten él, másikuk Budapesten dolgozik tanárként.

A csillagászattal egy távcső révén került kapcsolatba, amelyet sikeres különbözeti vizsgája után elismerésként kapott polgári iskolai tanítójától. A tanítóképzőben pedig – egyik, a természettudományok iránt elkötelezett tanára hatására – már a csillagászati szakirodalmat is rendszeresen forgatta. A Magyar Csillagászati Egyesület 1099-es sorszámú tagsági igazolványát 1947-ben kapta meg. Mérföldkőnek számító tette az volt, hogy hozzálátott az egyesület soltvadkerti helyi csoportjának a megszervezéséhez. A tanár úr személyesen is találkozott a 20. századi magyar csillagászat legnagyobb alakjával, Kulin Györggyel, amikor az iskola fennállása századik évfordulójának az alkalmából szervezett és általa vezetett háromnapos kirándulás részeként – csaknem kétszáz főnyi gyereksereggel – meglátogatta a Sánc utcai Uránia Csillagvizsgálót.

Szakács népművelési gondnokként gyakran tartott csillagászati előadásokat Soltvadkerten. Jól haladt a csoport szervezése, a politika azonban közbeszólt, és a többi helyi csoportot érő zaklatások itt sem maradtak el. A szervezőt egy közterületen elhelyezett plakáton próbálták nevetségessé tenni és kigúnyolni, utalva „egy csillagnézőre” és magára az egyesületre is.

A tanár úr később is szervezett iskolai szakköröket, amelyeken nagy szerepet kapott az égitestek bemutatása. Távcsövei mellett fontos demonstrációs eszköz volt a Naprendszert bemutató, közel negyven fogaskerék hajtotta mechanikus planetárium. Utóbb az újjáalakult Magyar Csillagászati Egyesületben is folytatta ismeretterjesztő munkáját, 1996-ban pedig csatlakozott az egyesülethez. 1999-ben előadásával főszerepet vállalt a teljes napfogyatkozásnak a Vadkerti-tónál megtartott bemutatásában. Előadásaival, tanácsaival folyamatosan támogatta-támogatja a térségben ma is működő csillagászatbarátok munkáját, gyakran publikál a témakörben, illetve ad interjúkat a kiskunsági térség lapjainak.

Szakács László más természettudományok terén is értékes munkát végzett. Évtizedeken keresztül működött az Országos Meteorológiai Szolgálat megfigyelőjeként. Az 1901-ben megkezdett rendszeres csapadékméréseket 1938-ban vette át Soltvadkerten – Kruttschnitt Antal evangélikus esperest, majd Sikter András evangélikus lelkészt követően –; 1940-től már hőmérsékletet is mért, feljegyezte a barométerállást és a felhőzetet, a szélirányt és -erősséget. 1946-ban a katolikus egyház által működtetett kalocsai Haynald Obszervatóriummal is kapcsolatba került, ahol az asztronómia mellett meteorológiával is foglalkoztak: a második világháborús front miatt hiányzó adatokat innen pótolta. Számos esetben tartott meteorológiai témájú előadásokat. A megfigyeléseket a 2000. esztendő végéig, az automata megfigyelőállomás beüzemeléséig végezte.

Az általa alapított, gazdag fajtaválasztékban pompázó általános iskolai gyakorló- és botanikus kertet manapság is a település nevezetességei között említik – bár már csak kis része működik. A kert először a Székely-villa kertjében, majd a tanácsháza udvarában kapott helyet. A diákok itt a gyakorlatban ismerkedhettek meg a növényekkel és gondozásukkal; a felső tagozatosoknak saját parcellájuk is volt, illetve a megtermelt gyümölcs- és zöldségféléket maguk értékesíthették a helyi piacon. A Kossuth Lajos Általános Iskolánál 1969-ben egy akváriumokkal, szökőkúttal, pálmákkal és más növényekkel benépesített melegházat is létrehozott – ez sajnos már nem létezik. Szintén közismert a diákjai és egyik kollégája segítségével két éven át készített, de nyugdíjazása után eltávolított és megcsonkított földtörténeti kép. A különböző korokat időrendben, égőkkel megvilágított eredeti fosszíliákkal és ásványokkal bemutató hatalmas falikép egy óra számlapját formázta; felhúzható óraműve segítségével egy mutató járt rajta körbe.

Szakács László jelenleg Soltvadkert életét és földrajzát bemutató könyvének sajtó alá rendezésén dolgozik. Élete során munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el. 1989-ben ő lett a Soltvadkertért kitüntetés első díjazottja. 2000-ben vasdiplomás tanító. Meteorológiai munkásságáról a 2001-es meteorológiai világnapon emlékeztek meg. A Magyar Csillagászati Egyesületért és a térségbeli csillagászati ismeretterjesztésért végzett munkájáért a Neptunusz Amatőrcsillagász Kör tiszteletbeli tagnak (1999-ben), az MCSE Kiskun Helyi Csoportja pedig tiszteletbeli vezetőnek választotta meg (2000-ben). 2004-ben az Oktatási Minisztérium emlékezetprogramjának részeként a Kossuth Lajos Általános és Művészeti Alapiskola biológiatermét Szakács Lászlóról nevezték el. A Magyar Csillagászati Egyesület 2005-ben tiszteletbeli tagjainak sorába fogadta…

Az Evangélikus Élet 2005/26. számában megjelent cikk másodközlése.