2001. június – A vörös bolygó | MCSE

2001. június – A vörös bolygó

Mérete közel fele, tömege mintegy tizede a Földének. Ebből kifolyólag kevesebb
belső radioaktív hőforrása volt, ami jelentősen befolyásolta fejlődését. Ritka,
széndioxid légkörének felszíni nyomása általában 6-8 millibar. A ritka légkör
miatt gyenge az üvegházhatás, ezért egyrészt hideg van a bolygón (átlagosan kb.
-60 °C), és 30-60 fokos a napi hőingás. Felszínéről nézve a légkör rózsaszín
árnyalatú, mivel állandóan vöröses por kavarog benne. A bolygó múltjának
nyugodtabb időszakaiban légköre időnként kitisztulhatott. Ilyenkor nappal is
sötét volt a Mars ege, jó néhány csillaggal — ma azonban a szél
folyamatosan porral tölti meg az atmoszférát.

Mivel forgástengelye a pályasíkjára állított merőlegeshez képest ferde, valamint
elnyúlt pályán mozog a Nap körül, erős évszakos jelenségek figyelhetők meg rajta.
Az évszakos hőingással párhuzamosan a légköri víz és széndioxid egy része kifagy
a pólussapkákra. Magas marsrajzi szélességen télen szénsavhóból álló dér borítja
a felszínt.

A felszín a legtöbb helyen kietlen, kősivatagra emlékeztet. A mindent elborító
vöröses szín a por vasoxid (azaz rozsda) tartalmától származik. A szél sok
helyen dűnékbe hordja a homokot, máshol pedig koptatja a szikladarabokat. Az
erős szelek az egész bolygón átkeverik a felszíni anyagot, így az kémiailag
homogén borítást alkot.

A Mars vízkészletének nagy része a felszín alatt, a kőzetek repedéseiben, jég
formájában tározódik. Kisebb része az északi és a déli pólussapkában van,
fagyott széndioxiddal és porral keveredve. Ősi vízfolyásnyomok a bolygón sok
helyen találhatók, ezek részben arra utalnak, hogy főleg a Mars kialakulása után,
a mainál vastagabb, melegebb lehetett a légkör. A víz jelentős része egykor
tavakban, tengerekben volt, ezek nyomai ma is megfigyelhetők. A jelenlegi
éghajlat azonban nem kedvez a folyékony víz felszíni jelenlétének. Vízfolyások
ezért ma már csak egy-egy meredek lejtőn, a felszín alatt, illetve annak
közelében lévő rétegből indulnak. Az ilyen sárfolyások rövid életű, átmeneti
jelenségek.


Az Olympus Mons (Viking felvétel)

A vörös bolygón látványos vulkáni képződményeket láthatunk. Ezek többsége
viszonylag kis méretű, de vannak köztük hatalmasak is. Vulkánjai két nagy
hátságon csoportosulnak. A nagyobb: a Tharsis-hátság ad otthont a Naprendszer
jelenleg ismert legnagyobb tűzhányójának, a képünkön is látható híres
Olympus-hegynek. Ha a Földre hoznánk, közel 27 km-magas kúpja egész Magyarországot
eltakarná. A Mars vulkánjai leginkább a földi bazaltos pajzsvulkánokra emlékeztetnek,
ma már nem aktívak, bár néhány helyen az elmúlt 100 millió évben is lehettek
kisebb vulkánkitörések.

A Marsot az aszimmetriák bolygójának is nevezik. Míg déli területeit az idős,
erősen kráterezett felföldek borítják, északon az ennél 2-4 km-rel mélyebb
síkságok jellemzők. A bolygón a földihez hasonló, globális lemezmozgások csak
az ősi időkben működhettek. Legnagyobb tektonikus képződménye a
Mariner-völgyrendszer, amely keresztbe átérné az észak-amerikai kontinenst, és
mélysége helyenként 4 km. Sok egyéb töréses szerkezet is látható a bolygón, de
lényegesen kevesebb, mint amennyi a földi kontinenseket szabdalja.

A Mars kb. 4,5 milliárd évvel ezelőtt alakult ki, akárcsak Földünk. Kezdetben
sok meteorikus test bombázta felszínét, és a vulkáni tevékenység révén vastag
légkörrel rendelkezett. Ekkor a bolygón a földihez hasonló víz körforgás
lehetett, néhol folyókban áramlott a víz, máshol tavakat, az északi síkságok
területén egy hatalmas óceánt alkotott. A bolygó belső hője azonban rohamosan
fogyott. Elhalt a globális mágneses tér, és a légkört védő magnetoszféra. Egyre
kevesebb vulkán tört ki, újratöltve a légkört gázokkal. A földinél gyengébb
gravitációs tér pedig nem tudta az atmoszféra teljes tömegét visszatartani.

{mosimage}

A légkör egy része a világűrbe szökött, más része a felszíni kőzetekbe fagyott.
Csökkent az üvegházhatás, és a korábban meleg, barátságos bolygó száraz és
hideg sivatag lett. Alkalmanként hatalmas vízfeltörések, és egyéb események
hoztak változást, átmeneti meleggel megszakítva a végtelen jégkorszakot. Bár
az ilyen klímakilengések szép számmal voltak, a bolygót az elmúlt 3,5 milliárd
évben a gyenge felszíni aktivitás, és a száraz, hideg klíma jellemezte. A
folyékony víz, és a meleg környezet mára a felszín alá húzódott. A Mars
azonban napjainkban is érdekes bolygó. A hajnali dér és köd, a reggel
feltámadó változékony szél és a délutáni porördögök változatossá teszik a
képét. Két apró holdja látszólag ellentétes irányba szeli a Mars egét. Néha
pedig naplemente előtt, vagy hajnalban fényes, kékeszöld csillagként ragyog
a Földünk a bolygó egén.



A www.mcse.hu oldal felületén sütiket (cookie) használunk. Ezeket a fájlokat az ön gépén tárolja a rendszer. Az oldal használatával ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close