2004. április – Asztro-bolondságok | MCSE

2004. április – Asztro-bolondságok

Itt van mindjárt Kalmár Elek 1939-ben megjelent hírneves műve, Az üstökös mégsem test című.
A kétnyelvű, szép kiállítású kiadványban a szerző egészen sajátságos nézeteit osztja meg a művelt nagyközönséggel,
mégpedig két nyelven, magyarul és angolul. "Ki akarom mutatni, hogy az üstökös nem test, hanem fénytünemény: a napnak
egy tükröző rétegen visszavert képe. Mert ha ezt a tényt tesszük vizsgálódásaink alapjává, sokat megtudhatunk azokról
az égi rétegekről, melyekről mostanában a rádió viszzaverődési tünetei adnak hírt nekünk." Az 53 oldalas füzetbe elegendő
belelapozni, hogy a laikus olvasó is egyértelmű diagnózist adjon a szerző által mutatott tünetekről. Kalmár Elek valóban
azt bizonygatja, hogy az üstökösök nem égitestek, csupán fényvisszaverődések. A mai olvasó örömmel tapasztalja,
hogy Kalmár a hatalmas munkához a 30-as évek Budapestjéről készült éjszakai felvételeket is segítségül hívja,
melyeken oly szépen csillognak a lámpafények a Duna vizében, mintha üstökösök úsznának rajta lefelé, hasmánt.
A szép városképek teszik értékessé ezt a munkát a régi Budapest szerelmeseinek, a csillagászat szerelmesei pedig
Kalmár Elek elmélkedéseinek végtelenbe nyúló ostobaságát értékelik. De nagyon!



A máskor oly hálátlan utókor nem is volt olyan hálátlan. A 70-es, 80-as években rendezett Csillagász Napok legfőbb
attrakciója a Kalmár Elek-díj kiosztása volt. A díjazottaknak a szervezőbizottság által kijelölt témában kellett
megírniuk dolgozatukat, melyben a lehető legnagyobb csillagászati ostobaságokat kellett tudományos módszerekkel
bizonyítaniuk. Derék csillagászaink beleizzadtak ebbe az embert próbáló munkába, azonban képtelenek voltak eljutni az
igazi kalmári magasságokba, hiszen Kalmár Elek nem "direkt" volt olyan, amilyen, hanem "magától", mondhatni "gyárilag".

 


A csillagászat (és amatőrcsillagászat) jelenkori művelői is értik a tréfát, sőt, gyártják is — a csillagászati víg
kedély a legkülönfélébb tárgyakban ölt formát. A Mauna Keán levő 2,2 m-es távcső első éjszakájának (first light)
állít emléket a University of Hawaii "kiadásában" a mellékelt képen látható "észlelő-ébrentartó" kávé.

A 2003-as nagy Mars-oppozíció alkalmából furfangos, a távcső mellett is jól használható forgatható Mars-térképet
készített Becz Miklós. A megfelelő centrálmeridiánt a sörösüveg elforgatásával beállítva máris ugyanazt látjuk a
térképen, mint az okulárban. A látott képet csak kismértékben befolyásolja az üveg üressége vagy telesége. A jeles
térképkészítő mester egy példányban sokszorosította alkotását, mely egyben híven kifejezi népünk és a Dréher cég örök
és megbonthatatlan barátságát is.

Ugyancsak manufakturális módszerekkel készült a 10 g-os kiszerelésű Meteorpor szívató készülék. Az eredetileg film
tárolására készült műanyagdoboz (gyengébbek kedvéért: a múlt században ún. "film"-re fényképeztek eleink) új külcsínt
és új belbecset kapott. A doboz külsején kb. 360 fokban körbe futó címkén számos elmésség olvasható, így például rövid
használati utasítás mellett még az is, hogy mely rajokból származik a dobozba zárt por. Kinyitáskor egészen sajátságosan
működik a Meteorpor: a gyártó színültig tölti a dobozt, melyből a kupak lerobbantásakor kiböffen a sötétbarna tartalom:
echte ungarische kakaópor. Alighanem átverés történt! — állapítjuk meg felháborodottan.



Közeleg a húsvét, a locsolkodás és a tojásfestés évadja. Szűkebb hazánk, a Naprendszer abszolút nem méretarányos
modelljét készítette el Boros-Oláh Mónika égrajzi és rajzi tanulmányainak maximális kihasználásával. A bolygók bőven
elférnek egy 10 db-os tojásdobozban, még marad is hely az ún. X bolygónak. Ez is bizonyítja, hogy egyértelműen kell
lennie tizedik bolygónak, különben miért gyártanának 10 db-os tojásdobozokat? A művészi koncepció felfejtése nem könnyű,
azonban több esetben egyértelműen tetten érhető az a törekvés, hogy az ábrázolt bolygóra se a művész, se a szemlélő,
és maga az ábrázolt bolygó se ismerjen rá. Néhányat azonban mégis sikerült nagy valószínűséggel azonosítani. A Kék-Zöld
Bolygó, melynek az Antarktisz alakú tojáshéj van a fenekén, csakis a Föld lehet (melynek valójában 70%-a víz, tehát
jogosabb lenne Víznek nevezni). A Vörös Bolygó, melynek fenekén az Antarktisz alakú tojáshéj van, csakis a Mars lehet.
A tojás alakú bolygó, melynek fenekén nincs Antarktisz alakú tojáshéj, csak Szaturnusz színű (seszínű) tempera, nem
lehet más, csakis a Gyűrűk Ura (tudálékosabbak szerint: Gyűrűkúra). A Naprendszer-készletben található egyetlen gyűrű
pontosan passzol a Szaturnusz hasára (megszorul rajta) — mellékelt képünkön is ezt az állapotot mutatjuk, a három,
legjobban azonosítható bolygóval. Felhívjuk a figyelmet, hogy a Tojás-Naprendszer nem kölcsönözhető könyvtárunkból!

{mosimage}

 

További kellemes áprilist kívánunk látogatóinknak, egyben elnézést kérünk, hogy ebben a hónapban semmilyen eget rengető
jelenséggel nem tudunk szolgálni, leszámítva a két teljes napfogyatkozást és a Halley-üstökös soron kívüli visszatértét.