2010. május – A Halley-üstökös földközelsége 1910-ben | MCSE

2010. május – A Halley-üstökös földközelsége 1910-ben

„Mi lesz május tizenkilencedikén? – A Föld találkozása a Halley-üstökössel” címmel jelent meg egy korabeli terjedelmes, hosszú ismeretterjesztő cikk sok magyarázó ábrával a Tolnai Világlapja 1910-es évfolyama 1051. oldalától kezdődően Dr. Hetényi Imre tollából. A szerző már a cikk elején megnyugtatja a Halley-üstökös csóváján való áthaladás miatt aggódó nagyközönséget: „Május tizenkilencedikén délelőtt tíz órakor, a Föld pályájának arra a pontjára jut, a melyhez ugyanakkor igen közel lesz a Halley-üstökös. 1 540 170 000 ember sorsa felett abban az órában csak az isteni gondviselés őrködik. A Föld valamennyi lakója abban az órában kerül bele az üstökös csóvalégkörébe, ha, a mi valószínű, az égi vándor csóvája ekkor hosszabb lenne 24 millió kilométernél. Ezt a vészjóslóan hangzó kijelentést meg kell magyaráznunk. Minden emberi számítás szerint ez a találkozás, a mely egyébként a történelmi feljegyzések alapján a huszonhatodik, csak simán folyik majd le, mint az előbbi valahány. De nyugtassuk meg még jobban magunkat: ugy fog majd lefolyni, mint minden eddigi és akármelyik üstökössel való találkozásunk, mert volt már szerencsénk e fajta égi látogatókhoz, sőt meg is tépáztunk néhányat, igaz, az apróbbjából valók voltak.”

A Föld és az üstökös
pályaviszonylása. A fehér vonalon az üstökös, a feketén a Föld halad. A
nyilak a haladási irányt jelzik, tehát a két égitest ellentétes irányban
mozog. A kritikus idő, amint az az ábrából is kivehető, május 19-ére
esik, amikor az üstökös húsz millió kilométer távolban robog el a Föld
mellett. Az üstökös farka minden valószínűség szerint érinti ekkor a
Földet.” (Tolna Világlapja 1910-es évfolyama 1054. oldalán lévő ábra).

A fentiekből kitűnik, hogy a korabeli sajtóban megjelent hírek, valamint a tudományos kérdésekben nem tájékozott tömegek között elterjedt tévhitek szerint a Halley-üstökös földközelsége, illetve a Földnek az üstökös csóváján való áthaladása rendkívüli veszélyekkel, sőt ezúttal világvégével fog járni: „Itt a világvége”. Az is látható, hogy az akkori sajtóban nem minden írás szólt erről, hanem épp ellenkezőleg, a korabeli tudományos ismeretek alapján feltárták a valós helyzetet és megnyugtatták az olvasókat, hogy a világvége nem aktuális, az üstökösnek bolygónkba ütközésétől nem kell tartani. Sőt, a csóva mérges gázai sem jelentenek veszélyt a földi élővilágra, hiszen az üstökös csóvája rendkívül ritka, szinte „látható semmi” és a földi légkör megvédi ettől a földlakókat. Különösen nagy félelemmel töltötte el az embereket a csillagászati színképelemzéssel az üstökös kómájában kimutatott mérgező cián (CN), valamint szénhidrogének, illetve a molekuláris szén (C2, jellegzetes sávjai az ún. Swan-sávok). Az égitestek színképi megfigyelésének tehát nagyon fontos szerepe volt ekkor már, de a színképek fizikai alapon való értelmezése még csak a kezdeteknél tartott.

A Halley-üstökös megérkezésének idejére a fotografikus megfigyelési módszerek és műszerek, fotólemezek, filmek, kitűnő asztrográfok és teleszkópok álltak már rendelkezésre (l. Meteor 2008/9. sz. 35-39. oldal). Az első pankromatikus fotóanyagok 1906-tól kerültek forgalomba, amelyekkel kissé túl a hidrogén-alfa vonal hullámhosszán is lehetett fotózni. Csillagászati célokra, a pontos asztrometriai pozíciók kimérésére, a nagy látómező lefedésére a mechanikai torzulásoknak is ellenálló fotólemezeket használtak film helyett (bár bizonyos esetekben filmet is alkalmaztak). Az 1910-es napközelsége felé közeledő Halley-üstököst Maximilian Wolf, a csillagászati fotografikus megfigyelésekben igen tapasztalt kisbolygófelfedező találta meg 1909. szeptember 11/12. éjjelén Heidelbergben egy 75 cm-es reflektorral készített fotólemezen, 15 magnitúdós diffúz foltként (l. Meteor 2009/9., 70-75. o.). Mint később kiderült, az egyiptomi heluáni (helwan-i) obszervatóriumban angol csillagászok által két héttel korábbi, augusztus 24-én készített két felvételen is látszott az üstökös, de akkor ott nem vették észre.

A Halley-üstökös rés-spektrográffal 1910. május 7-én a Lowell Obszervatóriumban felvett színképe (V. M. Slipher 1911-ben megjelent közleménye alapján).

A Halley-üstökös visszatérésekor a legtöbb és legpontosabb megfigyelést az amerikai Lick és annak chilei megfigyelőállomása, illetve a Mount Wilson, Yerkes, Lowell obszervatóriumok, a johannesburgi obszervatórium, a heluáni, az indiai Kodaikanal obszervatórium, a cordobai, a tokiói, valamint a bejrúti csillagvizsgáló végezte. A kor legnagyobb távcsövei fordultak a visszatérő híres égi vándor, a Halley-üstökös felé annak asztrofizikai célú megfigyelésére. Ezek között kiemelkedik a Yerkes 102 cm-es (42”-es) refraktora, valamint a Mount Wilson 150 cm-es (60”-es) Hale-reflektora. Az üstökös láthatóságát átfogó, legszebb, és tudományos szempontból is legfontosabb, jól kiértékelhető, kimérhető felvételek a heluáni és a nagy amerikai obszervatóriumokban készültek. Az üstökösök fizikai és kémiai tulajdonságainak megértése szempontjából alapvetően fontos színképfelvételeket a Lick, Lowell és Yerkes obszervatóriumokban készítették épp a Halley-ről. Rendkívül jelentősek a Lick Obszervatórium 30 cm-es távcsövével és 90 cm-es (36”-es) Crossley-reflektor kvarc-spektrográfjával készített színképek. Fontosak voltak a térítőkörökhöz közelebbi, illetve a déli féltekén elhelyezkedő csillagvizsgálók megfigyelései is, mert az északi félgömbről nem mindig volt kedvező az üstökös helyzete annak déli deklinációja miatt, illetve a gyakori borult, esős időjárás sokszor akadályozta a megfigyelést. Ezért az akkori brit gyarmatokon az egyiptomi heluáni, a dél-afrikai Transvaal Kormányzati Obszervatórium (Johannesburg), illetve az indiai Kodaikanal obszervatórium megfigyelései jól kiegészítették az európai, illetve észak-amerikai megfigyeléseket.

A Halley-üstökös prizmás színképe 2 órás expozícióval készült a Yerkes Obszervatóriumban 1910. május 27-én. A spektrum jellegzetes, az üstökösökre jellemző molekula és atomos emissziói és a megfelelő hullámhosszaik az ábrán fel vannak tüntetve. (N. T. Bobrovnikoff 1927-ben közölt megfigyelése).

A Halley-üstököst 1909-1911 között 21 hónapon keresztül figyelték meg. Ekkorra már sokkal kevesebb vizuális megfigyelést végeztek, mint korábban. A megfigyelések túlnyomó többsége fotografikus:  a 21 hónap alatt alatt mintegy 1500 felvétel készült róla. A felvételek többsége nagylátómezejű asztrográfokkal és gyors (nagy fényerejű) optikákkal a halvány csóváról készült. A nagy távcsövek Newton-fókuszában pedig a kómáról, annak szerkezeti részleteiről készítettek felvételeket, olyanokat, amelyek nem túlexponáltak, így a belső kóma részletesen tanulmányozható, köztük az üstökös aktivitása, az üstökösmag forgása szempontjából fontos anyagkilövellések, jetek is. Ezeket a felvételeket használták a Halley-üstökös 1985/86-os visszatérésekor a földi és űrszondás megfigyelések előkészítésére, az üstökösmag tengely körüli forgási paramétereinek a becslésére. Az üstökös gázcsóvájában többször is szakadásokat, hurkokat figyeltek meg, aminek magyarázatát csak a bolygóközi plazma, a napszél, illetve később a koronakitörések felfedezése után tudták megadni, de a Halley és más régebbi üstökösök gázcsóvájának megfigyelései hasznos nyomjelzői a korabeli bolygóközi tér fizikai viszonyainak, a napszél erősségének, az „űridőjárás” alakulásának. Például 1910. május 26-án a gázcsóva hullámzását (oszcilláló mozgását) figyelték meg a Yerkes Obszervatóriumban, majd június 6-án ugyanott a gázcsóvában mozgó anyagcsomók mozgását követték figyelemmel, amelyek néhány óra alatt kimérhető elmozdulást mutattak: 3,6 ívpercet 4,3 óra alatt és 5,8 ívpercet 10,9 óra alatt a Yerkes, a hawaii-szigeteki és a bejrúti csillagvizsgálók megfigyelései alapján, és ez mintegy 22 km/s sebességnek felel meg a gázcsóva mentén a Nappal ellentétes irányban. A csóva megfigyelhető hossza az üstökös és a megfigyelő kölcsönös geometriai helyzetétől, illetve a zavaró fényektől (Hold, szürkület, földi fényszennyezés) erősen függ. Az üstökös 1910 májusában kétszer is 90 fokos fázisszögben látszott (mint a Hold a negyedek idején) és ekkor a csóváját 120 fok hosszúnak adták meg. Május 18/19-én, amikor a Föld áthaladt a csóván, ennél hosszabb is lehetett. A földközelség idején a csóva valódi térbeli hossza 0,8 CSE (120 millió km) kiterjedést is elérte. A Halley porcsóvája nem látszott jellegzetes, legyező alakban szétterülőnek, inkább egyenes, keskeny porcsóvát figyeltek meg.

Az üstökös csóvájának fejlődése 1910. április-júniusban a Mt. Wilson és Las Campanas obszervatóriumok felvételei alapján.

Napközelsége körüli hetekben a Halley másodpercenként mintegy 1030 vízmolekulát és mintegy 1,5 tonna port bocsátott ki. Felismerték, hogy a Halley-üstökössel két meteorraj is kapcsolatos, amelyek a földpálya közelébe kerülve hullócsillagokat produkálnak. Ezek az üstököspálya felszálló csomópontja közelében az októberi Orionidák, a leszálló csomó közelében pedig a májusi Aquaridák. A két meteorraj gyakorisági maximuma idején mintegy 10-20 meteor figyelhető meg óránként. Az Orionidák bősége 5-15 év periódussal ingadozik (anyagcsomók a pálya hosszában), illetve a raj szálas szerkezetű: a pálya vonalával párhuzamosan több, egyenként kb. 1 millió km átmérőjű szál húzódik. Az Aquaridák raj is hasonló szerkezetű, de a központi sűrűsödésének a kb. 0,08 CSE kiterjedése csak fele az Orionidákénak.

 {mosimage}

A Halley-üstökös 1910. május 25-i felvételéről készített rajz. A vezetés az üstökösre történt, ezért a csillagok kissé elnyújtottak (fotó és rajz: Terkán Lajos, Ógyalla).

A tudományos célú megfigyeléseken kívül az akkori történelmi Magyarország területéről több szemtanú beszámolója, szabadszemes megfigyelése is fennmaradt a Halley-üstökös 1910-es legfényesebb időszakából, illetve a „világvége” hírek hatásáról, és ezek nyomtatásban több napilapban és folyóiratban fellelhetők. A legfontosabbak eredetiben Az Időjárás c. folyóirat XIV. évf. 1910. június 6. szám 202-206. oldalán találhatók, amelyek ismertetése „A Halley-üstökös” (szerk. Horváth András és Szalma Sándor, TIT Uránia Bemutató Csillagvizsgáló, Budapest, 1985) 68-80. oldalán „Régi magyarországi Halley-üstökös leírások” címen olvashatók Keszthelyi Sándor összeállításában.



A www.mcse.hu oldal felületén sütiket (cookie) használunk. Ezeket a fájlokat az ön gépén tárolja a rendszer. Az oldal használatával ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információért kérjük olvassa el adatvédelmi tájékoztatónkat. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close