A blendézésről

A 200/1200-as
Dobson-távcsövemre ráeszkábáltam fekete kartonból egy 70 mm-es átmérőjű off-axis
blendét (így nem volt a tükör előtt sem segédoptika, sem tartóláb), és ezzel
kaptam egy ilyen méretű kitakarásmentes távcsövet, igaz a fényereje csak (kb.)
f/17. A leképezést a Jupiteren és az Aldebaranon teszteltem. A tapasztalatok:
Az Aldebaranon egyből láttam a diffrakciós képet, amit addig sose (most már
tudom, hogy a légkör miatt, na meg azért mert így háromszor akkora). Mégis
minden
csillag meglepően kisebb lett, és egyértelműen javult a kontraszt. Viszont
annyival csökkent a fényessége az égi objektumoknak, hogy a Jupiter is zavaróan
halvány
volt 200x-nál. Amennyivel élesebb lett az óriásbolygó képe, annyival halványabb,
így nem látszott több részlet, bár ebbe az is bejátszott hogy az átlátszóság
elég gyönge volt azon az éjszakán. Tehát igazán jó ég esetén (főleg a nyugodtságot
értem alatta) fölösleges használni. Kevésbé nyugodt ég esetén, ha még a kis
átmérővel is elég fényes amit nézünk, és a blende miatt leredukálódó elméleti
felbontás nem csökken túl kicsire, akkor érdemes feltenni a kartont. Mellesleg
a pár mondattal ezelőtt emlegetett "jó ég" itt tengerszintfölötti
száz méteren annyira ritka egy húszcentissel, hogy gyakran lehet leszűkített
apertúrával jobb felbontást elérni, mint tággal.
Szintén a listán Berkó Ernő írt ilyen tapasztalatairól: ő a fény oldaláról
jött ilyen megoldással, ő emiatt nem fogja alkalmazni a távcsövén (35 cm-es
Dobson)
a módszert. Ezt én is tapasztaltam, de ennél az elrendezésnél nem volt zavaró.
Ezzel kapcsolatban megemlíteném még sokak érvelését a kis távcsövek mellett,
hogy: "Azzal sokkal gyakrabban nyugodt a kép, kevésbé zavar a hullámzó
légkör." Erre csak azt szoktam mondani, hogy nagy távcsőből könnyedén
lehet (átmenetileg) kicsit csinálni, viszont fordítva nehezen. Tehát akinek
15 cm-nél
nagyobb átmérőjű távcsöve van – melegen ajánlom – próbálja ki a blendézést
(persze nem mély-egezéshez), nyugtalan, vibráló légkör esetén igen sokat tud
segíteni.