A távcsőmechanika karbantartása

Első hallásra talán érdektelennek tűnhet a téma, főleg akkor, ha
elárulom, nem lesz szó e cikkben kibelezett, szervizelés céljából
apróra szétszedett mechanikákról. Mégis talán meglepődik majd a kedves
olvasó, hogy mennyi apró „figyelmesség" van, amivel mechanikánkat
hosszú életűvé tehetjük.

Már a mechanika kiválasztását is tekinthetjük közvetett
figyelmességnek. Egy alulméretezett mechanika szinte biztos, hogy idő
előtt kopásnak indul, és esetenként egyes funkciói is hibásan
működhetnek. Saját Astropysics CNC 400-as mechanikám deklinációs
holtjáték-kiegyenlítő mechanizmusa pl. a túlterheltség következtében
teljességgel használhatatlan volt. A 100/600-as Travellerhez méretezett
mechanika nem tudott megbirkózni az én 100/1000-es robusztusra épített
asztrofotós tubusom, vezetőtávcsövem, és különféle kiegészítőim
súlyával.

Elmondható tehát, hogy a gépkönyvben megadott terhelhetőségi
határértéket illő komolyan venni. Tudnunk kell azonban azt is, hogy
annak a mechanikának, amely pl. 10 kg terhelhetőséggel bír, még esetleg
nem okoz gondot egy 11 kg-os Cassegrain-tubus, de egy 9 kg-os
80/1200-as refraktorral azonban már labilissá válhat. Általában
célszerű tehát a mechanikát túlméretezetten megválasztanunk, gondolva
az esetleges jövőbeni műszerfejlesztésre is.

Ha már van egy jó mechanikánk, törekedjünk arra, hogy azt minél
hosszabb ideig tudjuk használni, esetleg nagyobb, jobb műszer vásárlása
esetén hibátlan, megkímélt állapotúként továbbadni.
A távcsőmechanikának lelke van, meghálálja a gondoskodást. Vásárlás
után mindenképp nézzük át szerzeményünket, amihez nem árt egy kevés
gépész előképzettség, valamint a gyártó által elég ritkán mellékelt
szerkezeti rajz. Gyakran előfordul (pl. a Zeiss Telematornál), hogy a
finommozgató orsók menetes perselyét műanyagból készítik. Ezt
könnyűszerrel, a mechanika szétszerelése nélkül cserélhetjük ki
bronzból esztergáltra, amivel a finommozgatásnak szinte új dimenzióit
ismerjük meg.

Nem ennyire funkcionális szempont a mechanika esztétikai megjelenése.
Bizonyára sokunk látott már kráterekkel szabdalt ellensúlytengelyt. Ez
annak tudható be, hogy a gyártó nem látta el puhabetéttel az ellensúlyt
rögzítő csavart, vagy ha el is látták, az könnyen elveszhet (Zeiss
Telemator). A kráteres ellensúlytengely nem csak roppant csúnya, hanem
szélsőséges esetben már csak „kvantált" kiegyensúlyozást tesz lehetővé,
mivel a csavar az előzőleg vájt kráterbe igyekszik.

Nagyon fontos dolog a mechanika szállítása és tárolása. Sajnos csak a
legmagasabb kategóriájú mechanikákat tisztelik meg a gyártók megfelelő
hordládával. (Ilyen  pl. a hazai gyártású Gemini sorozat a
40-estől fölfelé, valamint a szintén hazai gyártású Fornax sorozat
valamennyi típusa.) Egyik szörnyű emlékem egy földúton Ráktanya felé
száguldó, pokrócba csavarva, utánfutón pattogó mechanika volt.
Tiszteljük meg mechanikánkat egy biztonságos hordládával. Ezt
mechanikánk esetleges későbbi vásárlója biztosan anyagilag is honorálni
fogja. Ügyeljünk arra, hogy szállítás közben a mechanika mindkét
tengelye tehermentesítve (kioldott rögzítés) legyen. Ezzel a
csigaáttételek állagát óvhatjuk meg. A hordládába csak harmatmentes,
szárazra törölt mechanikát tegyünk.

Hátizsákos szállításnál igyekezzünk középre csomagolni a mechanikát, és
a könnyen eltávolítható kezelőelemeket csomagoljuk külön. Lépjünk fel
erélyesen a hátizsákunkat csomagtérbe parancsoló buszsofőrök ellen.
Általában ha eláruljuk, mit rejt a csomag, megértőek szoktak lenni.
Újszerű állapotban tarthatjuk tengelyrendszerünket, ha fémrészeit
időnként szilikon-olajjal átkenegetjük. Az eloxált
alumínium-alkatrészek pedig szinte kivirulnak egy kis parafinolajtól
(ez utóbbi fillérekért kapható patikákban).

Soha ne hagyjuk a szabadban letakaratlanul távcsövünket, de mellőzzük a
csak pusztán fóliával való fedést, a fólia alatt ugyanis lecsapódik a
pára (l. Meteor 2003/5. 26. o.).
A mechanikát használat közben is óvni kell. Ez az össze-, ill.
szétszerelésre is áll. Amennyiben csoportosan észlelünk, kérjük meg
valamelyik társunkat, hogy az összeszerelés erejéig legyen
segítségünkre. Bizonyára készséggel segít majd, hiszen a viszont
segítség néha jól jön. Esélyünket nagyban csökkenti, ha szikrázó 6,8-as
határmagnitúdó mellett szereljük össze a távcsövet, ezért célszerű azt
még világosban megtenni.

A tubus és az ellensúly felszerelése segítséggel… 

…és segítség nélkül 

 
A tubust és az ellensúlyt is csak kioldott tengelyekre tegyük fel. Ha
van segítségünk, akkor a helyes felszerelést a bal oldali képen
láthatjuk: az ellensúlyt és a tubust egyszerre helyezzük a mechanikára.
Segítség nélkül a jobb oldali fotó szerint járjunk el: az ellensúlyt
helyezzük fel a kilazított tengelyre, és toljuk fel, amennyire lehet.
Hagyjuk, hogy a mechanika nyugalmi helyzetbe kerüljön. Rögzítsük a
tubust és végezzük el a kiegyensúlyozást. Törekedjünk a minél pontosabb
kiegyensúlyozásra. Ezzel az áttételek idő előtti kopását
akadályozhatjuk meg.

 A harmadik fotó egy elrettentő példát szemléltet. Láttam ilyet
Astrophysics 600-as mechanikával is, 12 kg ellensúllyal terhelve.
Szinte fizikai fájdalmat éreztem.

Egyes mechanikákon zsírzópontokat alakítottak ki (pl. Zeiss Ib). Ezeket
általában piros színnel jelölik meg. Érdemes ezeket évente arra
alkalmas zsírral feltölteni. A zsír kiválasztásánál legyünk figyelemmel
annak viszkozitására. Legalább –30 és +70 fokos intervallumban
használatosat válasszunk. A grafitos zsír nagyon finom siklást
eredményez, és még a kis holtjátékokat is felemészti.
Észlelés közben a tengelyeket csak kioldott állapotban mozgassuk. Ezt
általában a távcsőtulajdonosok be is tartják, de a bemutatásokon
használt távcsövek látogatói nem mindig, ezért ne hagyjuk felügyelet
nélkül a műszert.

Sötétben nem könnyű villáskulcsokkal bíbelődni. Ez azonban ne szegje
kedvünket abban, hogy a rögzítőcsavarok oldása nélkül állítsuk a
pólushiba vízszintes ill. függőleges hibáját. Ez ugyanis a
mozgatómenetek profiljának torzulásához, súlyosabb esetben a konzolok
deformálódásához is vezethet. (Ilyet a Fornax 50-es mechanikánál
láttam, de a felhasználó hibájából adódott.) Csekély anyagi és időbeli
ráfordítással érdemes az éjszakai szerszámhasználatot minimalizálni
azzal, hogy ahol ez lehetséges a hatlapfejű, ill. belső kulcsnyílású
csavarokat kézzel is meghúzható szárnyas csavarokra cseréljük. A
végleges csere előtt  feltétlenül győződjünk meg arról, hogy a
kézi erő elegendő-e a rögzítésre. Ne feledjük, hogy az észlelés eléggé
szélsőséges hőmérsékleti viszonyok között is történhet. Elfagyott
ujjakkal kisebb erőt tudunk kifejteni. Ha elkerülhetetlen a
szerszámhasználat, igyekezzünk arra törekedni, hogy az összes szerelési
munkát minél kevesebb szerszámmal tudjuk elvégezni.
A rögzítőcsavarokat időnként kenjük át olajos ronggyal (pl. állványrögzítő csavar).
Ha használat során valamely kötőelem rozsdásodni kezdene, cseréljük ki
rozsdamentes csavarra. Számos gyártó kizárólag rozsdamentes alapanyagot
használ.

A Meteor 2004/2. számában megjelent cikk internetes változata.