Az új év első hónapjának kétségkívül legérdekesebb eseménye a január 9-én megfigyelhető teljes holdfogyatkozás volt. Csoportunk több helyszínről figyelte meg az eseményt, beszámolóikból rövid összefoglalót ismertetünk.
R CrB fényességváltozása 2000-2001. {mosimage} Készítette: Rezsabek Nándor
Az ALMA rádiótávcső-hálózat több mint 100 molekulát azonosított egy galaxisban, köztük számos olyat, amelyek különböző csillagkeletkezési és –fejlődési folyamatra utalnak. Ebben a galaxisban sokkal nagyobb ütemben keletkeznek csillagok, mint máshol a Tejútrendszerben. Ez az első felmérés, amelyben ennyiféle molekulát találtak. Egy kutatócsoport Sergio Martin (Európai Űrügynökség), Nanase Harada (NAOJ) és Jeff Magnum (NRAO) vezetésével az
A Ceres törpebolygó felszínén számos kráterben vízjég található. Egy kutatócsoport nemrég megvizsgálta a jég tulajdonságait ezekben a hűvös, árnyékos kráterekben, és arra a következtetésre jutott, hogy az meglepően fiatal. A Ceres a belső Naprendszer egyetlen törpebolygója. A kőzetvilág nagyjából negyedakkora, mint a Hold. Népszerűségét a kutatók körében annak köszönheti, hogy valószínűleg egyike a néhány megmaradt
Többszörös kihívást jelent a Hold túlsó oldalán a déli sarkvidéken holdszondának leszállni és ott kőzetmintát gyűjteni, majd felszállni és a mintát elhozni a Földre. Ez a most útnak indított kínai Chang’e-6 küldetés célja. Kína 2007-ben megkezdett holdkutatási programja töretlenül folytatódik. A terveknek megfelelően május 3-án pénteken, magyar idő szerint 11:27-kor a kínai Hajnan szigetén található
A jelenleg elfogadott elméletek szerint a kozmikus környezetünkben megfigyelhető nagy galaxisok az univerzum története során kisebbek összeolvadása révén jöttek létre. Ez hatványozottan igaz azokra az óriás elliptikus galaxisokra, amelyek gazdag, sok tagot számláló galaxishalmazok középpontjában, azok legsűrűbb régióiban találhatók. Ezek a galaxishalmazok legfényesebb galaxisai (brightest cluster galaxies, BCG), amelyeknek több összeolvadási esemény során sikerült a
Körülbelül 4,2 milliárd évvel ezelőtt történt, hogy „kifordult” a Hold felszíne, ezzel létrehozva rajta azokat az alakzatokat, amelyeket ma is megfigyelhetünk. A legtöbb tudós egyetért abban, hogy a Hold kb. 4,5 milliárd éve keletkezett, amikor Naprendszerünknek egy Mars méretű égitestje, a Theia néven ismert hipotetikus objektum a Földnek nekiütközve kitépett belőle egy darabot, és abból
